Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

22.rész

- Klaus, én csak...-szólaltam meg, de úgy tűnt épp zavartam. Hisz a hibrid épp egy másik pasival beszélt.
- Ülj csak le.-bökött a szobában lévő kanapéra és ismét a barna hajú férfihez szólt.
- Gondolj csak bele Jackson, a napfénygyűrűk megvédik a vámpírokat a naptól. Miért ne létezhetne egy holdfény-gyűrű ami megvédi a farkasokat az átoktól? -tette fel a költői kérdését Klaus.
- Csak gondold végig, nincs több törött csont, nem veszted el többé a józan eszedet. -Be kell vallanom, az ősi vámpír elég meggyőzőnek tűnt.
- Mit kell tennem?-szólalt meg, ezek szerint a vérfarkas.
- Hagyj minket magunkra.-vigyorodott el. Miután Jackson kiment, Klaus közelebb jött és széttárt karokkal üdvözölt.
- Még sosem örültem ennyire neked.-bújtam hozzá és őszintén komolyan gondoltam.
- Gondolom Kol miatt jöttél.-engedett el.- A barátoddal Enzo-val.
- Honnan tudsz róla?-vontam fel a szemöldökömet.
- Thierry-től.-vont vállat Klaus.
- Azt hittem, hogy Marcel a „góré".
- Azért, mert azt akartam, hogy azt higgyétek.-mosolyodott el.
- Vagyis végig tudtál arról, hogy jövünk.-vontam le mosolyogva a következtetésemet.
- Igy is fogalmazhatunk.
- Hogy van?-céloztam Kol-ra.
- Jól.
- Vagyis kikapcsolta az érzéseit.
- Ki.-értett velem egyet.-De tudom, hogy visszatudod hozni.
- Olyan szánalmasnak érzem magam.-csúszott ki a számon.
- Miért?
- Folyamatosan futok utána. És úgy érzem, hogy teljesen feleslegesen.
Miután Klaus bíztatóan megölelt, lementünk. Ahol az ősi hibrid felkért egy táncra. Utána pedig Enzo.
Végül a számomra ismeretlen farkas.
- Szabad?-nyújtotta felém a kezét Jackson. Én pedig éreztem, hogy vele is beszélnem kell.
- Mi az?-kérdezte, miután már túl feltűnően bámultam.
- Telihold van.-jegyeztem meg.-Nektek most nem négy lábon kéne vonyítanotok?
- Neked pedig nem emberekből kéne enned?-jegyezte meg, miközben tovább táncoltunk.
- Nem vagyok vámpír.-vontam vállat. Miután beköszöntött az egyperces néma csend, Jackson megszólalt.
- A mi falkánk más. Mi pont teliholdkor változtunk emberré. Bár szerencsére megtört már az átok.
- Értem.-bólintottam. -Illetve megpróbálom megérteni.-mosolyodtam el zavartan.
- De ha nem vagy vámpír és vérfarkas sem, akkor mi vagy?-forgatott meg, majd újra a kezem után nyúlt.
- Hosszú sztori.-forgattam a szememet.-A barátom miatt vagyok a városban.-jelentettem ki.
- Vámpír?
- Olyasmi.-hagytam rá, hisz nem akartam New Orleans-ban világgá kürtölni, hogy a barátom egy eredeti vámpír.