Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

11.fejezet

Amikor Elena elhívott a Grillbe, akkor nem gondoltam volna, hogy rajta kívül további 6 ember társaságát élvezhetem-név szerint Caroline-ét, Stefan-ét, Bonnie-ét, Matt-ét, Jeremy-ét és Tyler-ét. Akik nagyrészét, csak ma ismertem meg futólag. Az asztalnál lévő néma csendet Stefan szakította meg, a következő kérdéssel.
- És hogy vagy Jess?- a becenevemmel akar megpuhítani.
- Jól, kezdek végre beilleszkedni a suliba.-mosolyogtam a fiúra, bár tudtam, hogy nem erre kíváncsi. -És örülök neki, hogy veletek lehetek...a barátaimmal....-hangsúlyoztam ki a barát szót.
- Kol is a barátod?-vágott közbe Caroline.
- Miért érzem azt, hogy csak Kol a téma?-pillantottam a szőke lányra.
- Csak aggódunk érted.-szólalt meg Matt.
- És én, ezért hálás vagyok.-mosolyogtam Matt-re.- De, miért nem örültök nekünk?
- Mert...-kezdett bele Bonnie, keresve a szavakat. Nehogy valamit is eláruljon.- Kol és a családja, nem éppen közkedveltek. Sok rossz dolgot tettek már.
- Elismerem bonyolult a családjuk, de ettől függetlenül rendesek.
- Jess.-jött közelebb Stefan, mire én hátrálni kezdtem. -Nyugi.-kapta el a karomat, majd mélyen a szemembe nézett. – Kol tett veled bármit is? Ivott belőled? -tudtam, hogy Stefan megigéz, de nem éreztem azt ,hogy erősebb lenne az igézete ellenem, vagy hogy bármit is kellene mondanom.
- Most megpróbálsz megigézni?-vontam fel a szemöldökömet. Az asztalnál ülök, pedig zavartan rám pillantottak.- Oké skacok, valamit tisztázzunk le. Elena.-néztem az említettre – Te is egy vámpírral jársz. És én nem szólok bele. Pedig neked is lenne okod aggódni. Jeremy, te belezúgtál egy boszorkányba.-pillantottam Bonnie-ra, aki összenézett a fiúval. -Caroline, te pedig összejöttél egy vérfarkassal-mutattam Tylerre. -Matt, neked pedig az összes barátod természetfeletti lény, de ez téged nem érdekel.-folytattam tovább a monológomat. -Ahogy engem sem érdekel. Mert, elfogadlak titeket, úgy ahogy vagytok. És én sem kérem azt, hogy mindenki tapsoljon a Kollal való kapcsolatom miatt, de legalább ne viselkedjetek így...-néztem végig mindenkin.- A vendégeim voltatok.-dobtam meg őket egy húszassal és eltűntem a Grillből.
Dühös voltam rájuk, ugyanakkor megértettem őket is.

- Jessica, te nyitottad ki a széfet?-jött ki a konyhából mérgesen Apu.
- Neked is szia.-dobtam le a kabátomat.
- Kérdeztem valamit. Te nyitottad ki a széfet? -ismételte meg mégegyszer.
- Igen.-bólintottam és kibontottam az asztalon lévő üdítőt.
- És megtudhatnám az okát?-kérdezte indulatosan.
- Nyugi már.-vontam vállat, miután beleittam a narancsba.
- Nálad vannak az újságcikkek?-fújta ki frusztráltan a levegőt.
- Igen.-feleltem, majd pedig átadtam neki azokat.
- Miért kellett ellopnod?-pillantott rám hitetlenül.
- Miért kellett hazudnod?-váltottam hirtelen témát. -A Gilbert gyűrűről.-pontosítottam
- Megmondtam, hogy az egy régészeti gyűrű.
- Ja, meg az emberek védi a haláltól.
- Ezt honnan tudod?-vonta fel a szemöldökét.
- Az lényegtelen.
- Nem az.
- Ha már itt tartunk, honnan ismered Damon Salvatore-t? Merthogy, nem az egyetemről, az is biztos.
- Nem a te dolgod.-Tessék? Jó, ha ő igy játszik, akkor én is. Magamra kaptam a kabátomat, amit Apu is megjegyzett.
- Hova mész?
- Nem a te dolgod.-húztam fel az orromat, majd kicsaptam a bejárati ajtót.
- Szia, nem zavarlak?-szipogtam a telefonba, amit Kol is észrevett.
- Mi történt?-kérdezte.
- Apuval összebalhéztunk.-vontam meg a vállamat.-Átmehetnék hozzátok?
- Hol vagy?-reagált ösztönösen. Miután bediktáltam a pontos címet, szinte azonnal ott termet.
- Szívem.-termett mögöttem hírtelen, én pedig zokogva átöleltem.- Menjünk, jó?-nézett körbe és a kocsija felé irányított.

- Jajj, te.-kaptam egy újabb puszit Kol-tól.
- Sajnálom.-nyögtem ki.

- Mit?

- Hogy csak egy púp vagyok a hátadon.-suttogtam, félve a reakciójától.

- Na, ezt most felejtsd el.-ült fel hirtelen az ágyán.- Ide figyelj.-nyúlt az állam alá, megtartva a szemkontaktust.- Sosem voltam még, ilyen boldog. Érted?- összpontosított rám.

- Biztos?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.

- Persze.-biztosított mosolyogva.

- Szeretlek.-ültem fel, miközben Kol-t szorosan átöleltem.

- Én is szeretlek.-suttogta és a nyakamba fúrta az arcát.

Sosem voltam még, ennyire boldog.