Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

16.fejezet

- Jess. Jess.-cirogatta Kol az arcomat egyre kétségbeesettebben. -Rebekah.-ordította el magát Kol.-szólj Elijah-nak.-váltott át egyszerre ijedt és könyörgő hangvételbe. Mielőtt bármit is szólhattam volna, elsőtétült előttem az egész világ.
- Nem az én hibám.-védekezett Kol, egyre rémültebben.
- Miért szerinted kié? Nem hinném, hogy Elijah harapta volna meg.-közölte cinikusan Nik. Várjunk csak, ő hogy kerül ide?
- Nem ezt mondom.-emelte fel a hangját Kol.
- Öcsém.-szólalt meg Elijah, aki azonnal rendre teremtette a fiatal ősit.- Erre most nem érünk rá. Jessica már 2 napja nem reagál semmire sem.-foglalta össze a férfi. Mi??- Anyánk grimoire-jában pedig nincs semmi ,használható információ. -Megakartam szólalni, de nem tudtam. Mintha megnémultam volna. Egyszercsak valaki, közelebb jött hozzám, éreztem egy harapást és a karját, miközben azt a számhoz irányította.
- Ezt már mi is próbáltuk.-reagált hisztérikusan Kol. Ebben a pillanatban éreztem valami forrót a homlokomon. Egyszerre volt, ijesztő és fájdalmas. Mintha valaki, késsel vagdosna.
- Ez meg mi a franc? -kérdezte Klaus. Na, erre én is kíváncsi lennék.
- Láttam már korábban ezt a jelet.-szólalt meg Elijah, majd halottam ahogy szélsebesen lapozgatni kezd egy könyvet.- Megvan.-jegyezte meg.- Ez egy üzenet... a túlvilágról.-felelte szárazon.
- Vagyis az anyánk chatelgetős hangulatban van.-húzta el a száját Klaus. Én pedig, éreztem mintha valaki elengedne, így felköhögtem.
- Jess.-nyúlt utánam valaki, a hangjából ítélve Kol. Próbáltam felülni, a barátom pedig ezzel segítse a hátamat tartotta.-Semmi baj.-fújta ki megkönnyebbülten a levegőt, miközben körkörösen simogatott.

- Mit mondtatok neki?-céloztam az apámra.
- Hogy nálunk alszol.-felelte, a szemét pedig le sem vette az útról vagy csak szimplán kerülte a tekintetemet.
- Szóval, mit akart Esther?
- Még nem tudjuk, addig is jobb lenne, ha egy ideig nem találkoznánk.-jelentette ki, miután leállította a kocsit a házunk előtt.
- Most viccelsz, ugye?-vontam fel a szemöldökömet.- Szívem.-simítottam meg az arcát.-Ez nem a te hibád.-szögeztem le.
- Be kell menned.-bökött a ház felé.
- Szeretlek.-csókoltam meg.
- Én is.- húzódott el mellőlem.

-Szia.-köszöntem be, meglepetésemre azonban Damon jött elő.
- Hoppácska, a kis Ric.-vigyorodott el.
- Én is örülök, hogy látlak.-forgattam meg unottan a szememet.
- Jessica?- futott le az emeletről Apu.
- Szia.-öleltem meg.
- Merre voltál?
- Öhm...hosszú sztori.-legyintettem