Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

6.fejezet

**Rebekah szemszöge**

- Nik, ne légy bunkó. Muszáj megcsinálnunk az előadást.-közöltem a kedves bátyámmal. Telefonon keresztül.
- Ugyanmár Bekah. Miért nem igézed meg a tanárt?-kérdezte.-Mindig ezt csinálod.
- Először is azért mert, megígértem Elijah-nak ,hogy jó kislány leszek. Másodszor is szeretném ,ha megismernénk őt, hiszen ő az első lány, aki nem akar engem kinyírni.
- De, muszáj haza hoznod? Tudod, vannak itthon hullák.-emlékeztetett rá.
- Nik, komolyan mondom,intézd el a őket mert, kettőre otthon leszek Jessicával, hogy megcsinálhassuk azt a szart.
- Jessica Parker?-kérdezett vissza döbbentem.
- Hjaj, már fél órája erről hadoválok.-mondtam unottan.- Jessicával megkell alkotnunk a világ egyik legjobb kiselőadását. De ehhez nyugodt légkör kell. Szóval haza megyünk, ahol Elijah és Kol is tud segíteni.
- Szóval Kol miatt akarod elhozni hozzánk? -informálódott. Én pedig éreztem ,hogy a vonal mögött vigyorog.
- Szerinted?
- Rendben.-egyezett bele.-igyekszem kettőre eltakarítani a hullákat.-mondta kelletlenül majd letette. Én pedig elégedetten hagytam el a mosdót.

**Jessica szemszöge**

- És akkor Damon rávetette magát a nőre.-mesélte Elena. Akit Stefan mutatott be nekem az ötödik szünetben.
- Együtt volt Damon egy tanárral?- képedtem el
- Aha.-bólogatott Stefan.-Két hétig jártak.-egészítette ki magát.
- Várjatok. -álltam meg két röhögőgörcs között. Melyikkel? -Stefan közelebb jött hozzám és a fülembe suttogta.
- Ms. Halsey-vel.-röhögte el magát.
- Nehehehe.-fogtam a hasamat nevetve.
- Jessica.-halottam meg Rebekah hangját. A többiek arcáról lefagyott a mosoly. Valamiért nem kedvelték őt .Így elköszöntem tőlük és a szőke lányhoz léptem.
- Igen? -álltam meg mellette mosolyogva.
- Jössz? -kérdezte tőlem.
- Hova?-vontam fel a szemöldökömet zavartan. Miközben kiléptünk a gimnázium ajtaján.
- Hát hozzánk.-jelentette ki. És elkezdett húzni az ellenkező irányba.  

**Jessica szemszöge**

- Haragszol rám? –kérdeztem Rebekah-tól a harmadik háztömb után.

- Nem ,dehogy. Miért? –pillantott rám, mire én heves magyarázásba kezdtem.

- Hát miután Mr.White elment, te is gyorsan elrohantál. És azt hittem, hogy dühös vagy rám, pedig egyáltalán nem akartalak bajba keverni. De,tényleg...

- Ja,nem dehogy. – vágott közbe. -Csak szóltam Nik-nek, hogy megyünk és pakoljon össze.

- Nik-nek? –vontam fel a szemöldökömet.
- Klausnak. –mondta, mire én még jobban összezavarodtam. Pedig aligha hittem, hogy ez lehetséges lenne. –Niklaus a teljes neve. De majdnem mindig Klausként mutatkozik be. Utálja a Nik nevet.

- Te pedig imádod, hogy ő utálja. - vontam le a következtetésemet mosolyogva.

- Nem csak én, Kol is imádja piszkálni. Egyébként én már teljesen megszoktam ezt a nevet. Már majdnem ezer éve, hogy így hívom.

- Elhiszem. A szokás nagyúr. - állítottam.

**Elijah szemszöge**

- Mit mondott? –kérdezte öcsém, ma már századjára.

- Még mindig ugyanazt. - közölte Klaus és ismételten elmesélte közte és Rebekah között zajló telefonbeszélgetést.

- Nik, ne legyél már ilyen bunkó.- fakadt ki Kol.

- Öcsém, moderáld magad. –figyelmeztettem.

- Inkább azt mondd meg Elijah, hogy hogy áll a pizza rendelés.

- Nem fogom minden percben ellenőrizni őket. Ha kész lesz a pizza, akkor kihozzák. –korholtam le.

- Remélem, nem leszel Jessica jelenlétében is ilyen karót nyelt. - vigyorgott.

- Én pedig remélem, hogy nem szándékozol senkit sem kellemetlen helyzetbe hozni.

- Igen, Kol. Viselkedj- szólalt meg Niklaus. 

- Nemár Nik, Elijah után most te kezdesz vészmadárkodni?-akadt ki, mire én lassan elkezdtem masszírozni az orrnyergemet, reménykedve, hogy Rebekah-ék igyekeznek