Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

13.fejezet

- Kollal történt valami?- tértem azonnal a tárgyra, miután a felszolgáló ellépett tőlünk.
- Nem tudom, hogy hogyan is kezdjem.
- Talán az elején.-ajánlottam fel és egy bíztató mosolyt küldtem felé. Miközben majd szétvetett az ideg.
- Rendben.-fogta meg a kezemet hirtelen.- Azt akarom, hogy szakíts az öcsémmel.-vigyorodott el sejtelmesen, bennem pedig megfagyott a vér.

- Te... tessék? -dadogtam.
- Azt akarom, hogy szakíts az öcsémmel.-ismételte el.
- Igen, halottam. De, miért?- vontam fel zavartan a szemöldökömet.
- Bonyolult.-legyintett. -Mondd, megtennéd nekem ezt a szívességet? -pillantott rám az ártatlan kiskutya szemeivel.
- Klaus, mi a fene folyik itt?-néztem a szemébe.
- Kösz.-biccentett a pincérnek, aki kihozta neki az italát. – Az van, hogy azok a rohadt boszorkányok szerveznek ellenem New Orleans-ban, nekem pedig szükségem van katonákra.
- De...-kerestem a szavakat.-Kol a testvéred és nem a katonád.
- Tévedsz, drágám. Az öcsém azt mondta, hogy szívesen velem jönne, és megölne pár boszit. De nem akar téged elhagyni.
- És azt akarod, hogy szakítsak vele egy hülyeség miatt?
- Azok a rohadékok szervezkednek ellenem.-szorította ökölbe a kezét.
- De vannak hibridjeid ,nem? -ráztam a fejem, miközben próbáltam értelmezni a dolgokat.
- Az más. Ők bármikor meghalhatnak.
- Kol is.-mutattam a lényegre.
- Ugyan már, ki ölne meg egy eredeti vámpírt? -nevetett fel.
- Bárki.-hadováltam kétségbeesetten a kezemmel.
- Kol, teljes biztonságban lesz mellettem.-játszotta el a védelmező bátyust.
- Jó, tegyük fel, hogy elengedem.-csillant fel Klaus szeme egy pillanatra.- És hazajön. Nem értem, hogy miért is kéne szakítanunk egy „utazást" miatt.
- Drágám. Túl naiv vagy.-húzta le az italát.- Szerinted, mit tennének a vámpírok, ha tudnának a létezésedről? Ha, kiderülne, hogy a rettegett Kol Mikaelson-nak van egy gyenge pontja? Megölnének. Én, csak próbállak megóvni. Szakítasz Kollal. Az öcsém kikapcsolja az érzéseit, eljátsza a kemény csávót, utána visszajövünk. Max. pár hónap.-vonta meg a vállát.
- Pár hónap?-hüledeztem. -Sajnálom Klaus.-ráztam a fejemet. -Kedvellek téged, ahogy a családodat is. Tudod, hogy szívesen segítenék neked.-pillantottam rá.- De nem szakíthatok Kollal.
- Hülye ötlet volt. Csak tudod, megbíztam benned. Tökösebb csajnak gondoltalak, de tévedtem.-állt fel az asztaltól hirtelen.
- Klaus.-nyúltam a férfi karja után, aki kíváncsian visszaült.- Ez a fordított pszichológia működik valakinél?-kérdeztem, mire a férfi elnevette magát.- Különben is, miért nem viszed magaddal Elijah-t? -gondoltam a legidősebb ősire.
- Nem akar vérrontást a városban, amit egyszer ő épített.
- New Orleans-t Elijah építette? -ámultam el.
- Mi építettük.-célzott a családjára.- Mindegy, ez hosszú sztori.-ajándékozott meg, amolyan „ebbe most, nem akarok bele menni" pillantással.- Azért kösz, hogy meghallgattál.-állt fel ismételten.
- És most mit fogsz csinálni?
- Bevettem a hibridjeimet. Legalább kiderül, hogy melyik is volt időpocsékolás.-forgatta unottan a szemeit.