Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

9.fejezet

- Sajnálom.-suttogta századjára Kol.
- Shh...semmi baj.-nyugtattam, miközben a mellkasán feküdtem.
- Leribancoztalak.-mondta.
- Nem vagyok haragtartó.-mosolyogtam rá, miközben apró köröket rajzoltam a pólójára. -De valamiről beszélnünk kell.-ültem fel az ágyán, mire Kol is felült, és játszadozni kezdett a hajammal.
- Miről? Hogy mekkora balfék vagyok?-kérdezte mosolyogva, de én tudtam, hogy legbelül magát ostorozza.
- Nem vagy balfék.-ráztam a fejemet.
- De az vagyok. Különben is...-kezdett volna bele, de én elhallgattattam egy csókkal. Az első csókunkal.
- Szóval.-szólaltam meg, miután elváltunk egymástól.-Tudnod kell valamit. Ami engem és Damont illeti, én nem randizni akartam vele, csupán beszélni akartam vele valamiről.
- Nem érdekes.-simította a fülem mögé az egyik hajtincsemet.
- De az. Kérlek.-pusziltam meg.
- Rendben. Akkor mondd.-adta be a derekát.
- Inkább nézd meg.-fogta meg a kezemet és az arcára helyezte.
- Ez lesz a közös programunk?
- Kol.-szóltam rá erélyesen, aki sóhajtott egyet. És belekezdett, én pedig vele együtt láttam az eseményeket.

- Láttam, hogy kerestél.-szólalt meg Damon.
- Igen, szeretnék kérdezni valamit. -fújtam ki a levegőt.- Mi az a Gilbert gyűrű?
- Egy családi örökség, miért?
- Apa azt mondta, hogy egy régészeti gyűrű.
- Mi lenne, ha meginnánk valamit, közben elmagyarázom, jó?
- Jó.-puffogtam.
- Mindenesetre öltözz ki.
- Ez nem egy randi.-nevettem fel.
- Attól még kiöltözhetsz.-vágott közbe, mire én a fejemet rázva kinyomtam, a telefont.
- Beléd szerettem Kol.-fogtam meg az egyik családi képet, amin a legkisebb Mikaelson állt és mosolyogva áttanulmányoztam azt.

- Találkozol vele?-kérdezte Kol semlegesen, miután a víziónk végett ért.
- Nem.-csókoltam meg újra, és újra, és újra.
- Hé.-állított le.- Kérdezhetek valamit?-nézett fel rám.
- Persze.-simítottam meg az arcát, bíztatóan.
- Biztos, hogy akarod ezt az egészet? Mármint minket?
- Miért ne, akarnám? -értetlenkedtem.
- Mert, rengeteg embert bántottam már, fizikailag és lelkileg is. Ezenkívül te is láttad, bármikor elborulhat az agyam. Akár téged is bánthatlak.
- Kol.-fogtam meg a kezét, és összekulcsoltam a sajátommal. -Megmondtam, nem érdekel, hogy vámpír vagy. Különben is. Én bízok benned. Tudom, hogy engem nem fogsz bántani.
- Mázlista srác vagyok.-közölte.
- Megmutatod a vámpír arcodat?-kértem
- Nem akarlak megijeszteni.
- Azon már túlestünk. Légyszi.-vetettem be a kutyaszemeket, miközben felkészültem lelkileg erre az egészre. Kol sóhajtott egyet, majd megtette.
Szemei megteltek vérrel. Szeme alatt kiduzzadtak a vérerek, amik szinte az egész arcát behálózták. A következő pillanatban kinyitotta a száját, én pedig megpillantottam a szemfogait.
- Azta.-ámultam el.-Ez tök király!-állapítottam meg vigyorogva. Kol pedig nem bírta tovább, felnevetett.
- Életed szerelme, bevallotta, hogy vámpír, miközben megmutatta a legszarabb arcát és ennyi a reakciód. Még a végén azt hiszik a többiek, hogy megígéztelek.
- Megígéztél?-kérdeztem, miközben próbáltam értelmezni a kifejezést.
- Bekah,nem mondta?-ráncolta a szemöldökét.
- Hahóóó,azon voltam, hogy életem szerelmét megmentsem, élete legrosszabb döntésétől. Nem értünk rá a teapartira.-vontam meg a vállamat.
- Jól van.-mosolygott. -Igézésnek hívjuk, amikor a vámpír tulajdonképpen rád erőlteti az akaratát, a szemével. Tudatalatt pedig sokkal erősebb a vámpír igézete, mint az ember szabad akarata.
- Aha.-értettem meg.-És a Gilbert gyűrű, mit jelent?
- Nem hiszem, hogy ezt nekem kéne elmondanom.
- Kérlek, te vagy az egyetlen, aki őszinte velem.-kérte.
- Szóval a Gilbert gyűrű, az egy kiskapu. Az embereket megvédi a haláltól. Az lesz a karácsonyi ajándékod.-mosolyodott el.
- Én egy pulcsinak is örülnék.-közöltem Kol-al, aki közelebb jött, és megcsókolt.
- Biztonságban akarlak tudni.-suttogta.
- Melletted vagyok a legnagyobb biztonságban.-feleltem.
- Nálam alszol?-mutatott körbe.
- Szeretnéd?-nevettem fel.

- Ha hozzám mersz érni, lerúglak.-figyelmeztettem, miután beszéltem Apuval, aki megengedte, hogy itt aludjak, illetve csak azért engedte meg, mert azt hitte, hogy Rebekah-nál alszok. Végülis. Egy házban alszok Rebekah-val.
- Szívem, ne álmodozz erről.
- Ó,igen?-vontam fel a szemöldökömet.- Akkor átcuccolok Rebekah-hoz,csak mert túl nagy a vágy.-ültem fel az ágyban.
- Jess.-húzott magához Kol nevetve, majd a hátamra, nyomott egy csókot.