A maffia árnyékában

Part 2

Szemezésünket és a feszült légkört a telefonom hangos csörgése törte meg. Azonnal a hang irányába kaptam a tekintetemet. Nate felől jött a hang, kicsúsztatta zsebéből a telefon majd hangosan felolvasta a nevet, ami a kijelzőn szerepelt: Elara. Majd a főnökére pillantott, aki biccentett a fejével így Nate felvette, majd kihangosította a telefonom.

Görccsel a gyomromban hallgattam végig kétségbeesett barátnőm szavait.

- Uram isten Medison végre felvetted, figyelj nem tudom, hogy hol vagy de már hívtam a rendőrséget is és bejelentettem az eltűnésed, holnap és megyek mindent elmondok amit csak tudod, szóltam már Laraéknak is ők is tudnak mindent! Nem tudsz valamit mondani, hogy hol vagy? -hadarta el barátnőm egy szuszra mondandóját.

- Hallod Medi? Jól...- Nate kinyomta a telefont a kék szemű utasítására, majd rám pillantott és felém indult. Ahogy ő lépett egyet felém én úgy hátráltam, de pár lépés után a fal megakadályozott ebben. Megállt előttem, majd szólásra nyitotta száját.

- Ki volt ez a lány? -kérdezte.

- A-a legjobb barátnőm. -válaszoltam szemébe nézve.

- Áhh szóval Elara Joys... - honnan a fenéből tudja a nevét? - kérdeztem magamtól...

- Hol is lakik?

- Nem tudom. - válaszoltam, majd lehajtottam a fejem. Nem akartam szemeibe nézni és hülye lennék elmondani Elről mindent nekik...féltem, hogy bántanák őt.

- Uram! - szólt oda Tom. - Medison pont telefonált mikor elkaptuk és valószínűleg Elara mindent hallott onnan tudhatja, hogy baj történt...- Ez a mi hibánk, sajnálom. - mondta Tom.

- Hozzátok ide a lányt...az hiányzik még nekem, hogy holnap a zsarukhoz menjen. Van rá három órátok!

- Ja és még valami... - fordult vissza felém, háta mögé nyúlt, elővett egy kis pisztolyt, majd nekem szegezte azt.

- Mond csak Medi kiket takar az hogy "Laráék"? -kérdezte tőlem. Csak egy aprót ráztam a fejemen miszerint nem fogom elmondani erre ő elvigyorodott,majd kibiztosította a fegyvert és újra feltette a kérdést.

- Kik azok a Laráék? -üvöltött rám majd homlokomnak nyomta a fegyvert. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, majd elmondtam neki, hogy ők is csak a barátnőim.

- Rendes nevük nincs? - dörrent rám.

- L-lara Lovelock és Kathryn Bishop.

- Ügyes kislány...ugye nem is volt olyan nehéz ezt elárulni?! - mondta, majd elvette homlokomtól a fegyvert és a többiek felé fordult.

- Srácok három óra múlva három lányt szeretnék itt látni! Induljatok most!

Ne ne ez nem lehet csak őket ne...A francba inkább lőtt volna le... Gyenge vagy miattad fogja őket is elkapni ostromoltam magam miközben megállíthatatlanul folytak a könnyeim...

-Kérlek ne bántsátok őket nem csináltak semmit! Kérlek, itt vagyok én ölj meg csak őket ne! - könyörögtem neki.

Odalépett hozzám, majd fülemhez hajolt és belesuttogott:

-Ha jó kislány leszel és ők is akkor senkinek nem lesz semmi baja ígérem!Menj fel a szobámba és pihenj le! Fel a lépcsőn balról az utolsó ajtó. Helyezd magad kényelembe és ne próbálkozz semmivel...Törődj bele abba, hogy ezt a házat velem, vagy egy hullazsákban tudod csak elhagyni. - mondandója végén picit elhúzódott, fülem mögé tűrt egy tincset, ami az arcomba lógott, majd egy gyengéd lökéssel a lépcső irányába terelt.

Elindultam, hiszen igaza volt nem tehettem semmit. Megtaláltam a szobáját tipikus pasis szoba, fekete és szürke néhol fehér színek váltották egymást, ami szemet szúrt az a hatalmas csalogató francia ágya volt, amire ráfeküdtem és azonnal el is nyomott az álom.