A maffia árnyékában

Part 13

Ryan szemszöge:

Megelégeltem Elara viselkedését és elküldtem Robinhoz, ott majd szépen megtanulja a leckét. Pontosabban kiképzi Robin, kiöl belőle minden gyengeséget. Közénk fog tartozni akár csak az én cicám, Medison. Őt, ha nem muszáj, nem teszem ki annak a tehernek, amit Robintól kap Elara. Medet majd a szívén keresztül fogom megedzeni. Ha sikerül nála elérnem, hogy úgy szeressen, ahogy én őt akkor minden sima ügy. Viszont elég kemény dió... De nem baj megvannak ám a saját módszereim. Idő... Az idő mindennek a kulcsa.

Tegnap nagyon felidegesített bántó, de mégis igaz szavai miatt berángattam a zuhany alá, majd hideg vízzel lezuhanyoztattam. Nagyon elborult az agyam, élvezte a kényeztetést, erre, mint aki megkattant kezdett dobálózni a szavakkal. Ezt én nem tűröm, ha kell, erőszakkal fogom megtanítani neki, hogy mi is az a tisztelet, na meg hogy hogyan is beszélhet velem, hisz én vagyok az ország legnagyobb maffiavezére. Ha ezt nézzük örülhet, hogy még él és nem úgy bánok vele mint a régi kurváimmal. Gondolataimból az ajtó nyitódása ébresztett fel.

Tom jött be enyhén rémült arcot vágva.

-Főnök... van egy kis probléma.

-Mondd már mi van ?! –mordultam rá, közben pedig pattantam is ki a puha, meleg ágyamból.

- Készítettem reggelit és szólni akartam Mednek hogy jöjjön le enni, kopogtam az ajtaján többször is hogy biztos csak alszik, de nem jött válasz így benyitottam és az ágyán találtam meg nyöszörögve, izzadtan. Megnéztem, hogy van e láza és rendesen égetett a homloka. Úgyhogy jöttem, hogy szóljak neked és hogy megkérdezzem ,hogy hívjam-e a háziorvost. –hadarta el egy szuszra.

-Nem kell orvos! Tegnap büntetésből hidegzuhanyt kapott a nyakába, valószínűleg ezért beteg...-sóhajtottam.

-Öhm, igen... hallottam. –kuncogott egy aprót, amit én annyira nem találtam viccesnek. Tom ezt észre is vette és le is lécelt.

Átbattyogtam Medihez, valóban szörnyen néz ki.. Adtam neki lázcsillapítót, majd vizes ruhával borogattam végtagjait...

Hosszú volt az éjszaka, szinte minden órában arra ébredtem, hogy Med nyöszörög és forgolódik... Szörnyen fáradt vagyok, de legalább Medi kicsit jobban van...

Ha végre kipiheni a betegséget, onnantól kezdve elkezdem őt is tanítgatni, azaz beletanítni a maffiaéletbe, idővel éles helyzetekre is elviszem magammal, aztán majd úgyis megszokja... muszáj lesz neki, és vár rá egy jó kis feladat alig várom, hogy láthassam, amikor megcsinálja...

Medison szemszöge:

Enyhe fejfájásra ébredtem. Néha tényleg be kéne fognom a számat... Éreztem ahogyan gondoskodott rólam Ryan , amíg beteg voltam, persze az ő jóvoltából. Bár kicsit megérdemeltem, majd bocsánatot kérek tőle. Biztosan haragszik...de ez engem miért is érdekel? Na mindegy.

Összeszedtem magam, majd lesétáltam a nappaliba. Épp a konyhába akartam befordulni, amikor a kanapé felől horkolásra lettem figyelmes. Lassan odalopakodtam, majd Ryant pillantottam meg, ahogy hason fekve egy szál alsónadrágban mélyen alszik. Egy ideig még néztem, hogy milyen édesen alszik, így ha bárki ránézne, nem gondolná róla hogy milyen is valójában, akár egy gyámoltalan kisfiú. Sóhajtottam egy aprót majd kerestem egy plédet, amit óvatosan, hogy fel ne keltsem rá terítettem szinte fedetlen testére, csak hogy meg ne fázzon.

Halkan a konyhába mentem, készítettem magamnak egy forró teát, majd azzal indultam meg a hátsókertbe a hintaágyra. Az őrök eközben furcsán és enyhén nyugtalanul méregettek, de miután látták, hogy mezítláb egy térdig erő fekete pólóban, ami nem mellesleg Ryan tulajdona csak kölcsön vettem, és pohárral a kezembe foglaltam helyet a hintaágyon, valószínűleg leesett nekik hogy nem szökni akarok, csak élvezni a természetet. Ezek után csak néha-néha pillantottak felém, hogy ott vagyok-e na és hogy mit is csinálhatok vajon.