A maffia árnyékában

Part 20

Ryan szemszöge:

Medisont kerestem miután végeztem a megbeszéléssel. Kezdtem ideges lenni, hiszen nem találtam sehol, megkérdeztem pár embert mire mondták, hogy egy férfivel ment ki a teraszra.

Kimentem ,majd megálltam nem messze tőlük egy sötétebb részen ahol nem láthattak, így tudtam hallgatózni, hogy mégis miről beszélgetnek.

Elcsíptem egy kis részletet, ami elég okot adott arra, hogy helyben agyonlőjem a férfit.

„-Te zsaru lettél? –kérdezett rá Medi.

-Okos...-biccentett elismerően.

-Rossz helyre jöttél Alex, meg fognak ölni ha kiderül.

-Mégis kicsoda, hiszen senki nem tudja..!"

Ezután fegyveremet kibiztosítva léptem ki a sötétből.

-Egészen idáig!- mondtam, majd fegyveremet a zsarura tartottam.

-Ne!- lépett elém Medison, kitakarva a férfit. Értetlenül és dühösen meredtem az előttem állóra.

-Mondj egy nyomós okot, hogy miért ne öljem meg itt és most!- léptem közelebb hozzá fegyveremet homlokához szegezve.

Közben Tom jött elő, aki a térdre kényszerítette a zsaru barátunkat.

-Mert Elara unokatestvére. –mondta ami meglepett, viszont cseppet sem érdekelt, és ennek hangot is adtam.

-Kevés édes! –vigyorogtam rá, mire egy kisebbet fújtatott.

-Megtennéd hogy nem tartod rám a fegyvert? Elég nyomasztó. -mondta.

-És ha téged is meg akarlak ölni? –kérdeztem rá.

-Nem fogsz , ha akarnád rég megtetted volna, és nem csak büntetnél! Viszont Alexra visszatérve, segíthet neked. Hiszen rendőr, biztos a hasznodra lenne, de ne öld meg feleslegesen, hiszen nem csinált semmit! –nézett rám kissé kérlelően.

-Na ez már nyomósabb ok!- tettem el a fegyverem, majd Alex elé sétáltam.

-Segítesz és életben maradsz, vagy itt akarsz golyó által meghalni?

-Segítek! –nézett rám.

-Remek! Tom vidd el hozzánk és zárd be egy csini cellába lentre egyenlőre. – a végét már úgy mondtam, hogy csak ő hallja. Bólintott, aztán már csak ketten maradtunk Medivel.

-Menjük haza. –mondtam, neki mire beleegyezően bólintott és indult meg a kijárat felé.

Már egy hónapja annak, hogy újra Ryannél vagyok. Meglepően kedves velem, sok helyre elvisz, a múltkor vidámparkba mentünk, az egyik standnál lőtt nekem egy hatalmas macit, nem meglepő, hiszen kiválóan tud lőni. Nagyon örültem neki, viszont ezt a hirtelen jött kedvességét nem igazán tudtam mire vélni.

Jól esik viszont nem szabad elfeledni, hogy miket tett velem és hogy milyen áron vagyok itt vele.

Rendszeresen edzenem kell, mindig valamelyik emberével, viszont néha-néha ő tart nekem edzést. Semmi extra ugyanaz, mint Robinnál volt. Futás, erőnléti edzés, lövészet, önvédelem stb.

Elég hasznos számomra, a későbbiekben biztos, hogy nagy szükségem lesz ezekre a dolgokra, már csak a megfelelő alkalmat kell kivárnom.

Ezeken a dolgokon gondolkodtam reggel az ágyban fekve, amikor úgy döntöttem, hogy fel kéne kelnem. Viszont amikor felálltam éreztem, hogy valami folyik a lábam közt, azonnal megjelent a kis vészjelző a fejemben és rohantam is a fürdőbe, rendbe tenni magam. Viszont egyetlen egy betét volt otthon így muszáj lesz kérnem Ryant hogy vegyen nekem, elég ciki lesz, mit ne mondjak.

Amint rendbe szedtem magam, Ryan keresésére indultam, meg is találtam a konyhában a kávéját szürcsölgetve.

-Jó reggelt! –köszöntött amint észrevett, majd megkaptam a szokásos reggeli arcra puszimat. Igen a kedvessége mellé ez is jár. Az elején tiltakoztam, de már megszokott köszöntés nálunk.

-Reggelt.-néztem rá egy halvány mosollyal.

-Mi a baj? –kérdezte szemöldök ráncolva.

Nem tudtam, hogy mondjam el neki, hiszen elég kínos dolog volt részemről.

-Nyugodtan mondhatod, ha baj van, tudod nagyon jól!-simított végig az arcomon miután elém állt.

-Hát, nos , el kéne menned a boltba venni nekem valamit.

-Mégis mit? –kérdezte.

-Tudod női bajok vannak aztán nincs itthon ami kéne..

-Hüm? –nézett rám még mindig értetlenül.

-Ahj de nehéz a felfogásod havi bajom van kéne betét. –mondtam vörös fejjel.

-Oh- nyögte. –Rendben, oda adom a kártyám és mehetsz is venni, de ne legyél oda sokáig. Majd a sofőr bevisz a városba meg haza is hoz.

Köpni nyelni nem tudtam, most komolyan egyedül be enged a városba?!

-Hogy mi? Egyedül? –néztem rá nagy szemekkel.

-Igen, bízom benne, hogy nem csinálsz butaságot, úgy is tudod mi lesz akkor! Menj öltözz amíg meg nem gondolom magam! Ja és ha akarsz, vegyél ruhát is magadnak.

-Rendben köszönöm, ugrottam a nyakába boldogan nevetve, először meglepődött, de hamar kapcsolt és izmos karjait körém fonta majd úgy ölelt ő is.

Sziasztok! Nem lett a legjobb de azért remélem elnyeri a tetszéseteket! 

Köszönöm a kommenteket és a vote-okat is! Nagyon sokat jelent , jelezz ha tetszett a rész!

Puszi, szép estét! 

                                                                                                                                   Üdv:Zs :)