A maffia árnyékában

Part 12

Elara szemszöge:

Két hét telt el az eset óta. Az elején szinte folyamatosan csak sírtam, Amelia amikor csak tudott jött és vigasztalt. Medisonnal azóta, nem beszéltem. Ez volt a másik büntetés nekem is és neki is. Nem beszélhettünk, nem jöhetett a közelembe sem. Rengeteg időt töltöttem, abban a szobában ahol elvette Nick azt, amit már soha nem kaphatok vissza. Utálom őt, azért amit tett és egyben félek, hogy újra megteszi, úgyhogy teszem amit mond, nem ellenkezem vele. Feladtam, ő nyert.

Elmélkedésemből, pont az ő hangja ébresztett fel.

-Gyere le enni! -szólt oda, megvárta míg mellé érek, majd egymás mellett lépkedve sétáltunk le a konyha felé.

A nappali felől hangos nevetgélés hallatszódott. Oda pillantottam, majd azt vettem észre, hogy Nate, Tom, Robin és Medison? ,jót nevetnek a földön hempergő Ryanen . Ryan viszont már kevésbé volt ilyen jó hangulatban, hirtelen felállt a padlóról, mire Robin futásnak eredt Ryan pedig utána. Medison rám kapta tekintetét, majd azonnal lefagyott a mosoly az arcáról. Egy ideig néztük egymást, majd elindult felém. Hirtelen megölelt, nem öletem vissza mérges voltam rá, míg én a poklot jártam meg addig ő itt nevetgél az ellenséggel. Mérhetetlen harag járta át a testem, ellöktem magamtól, majd felpofoztam. Feje oldalra fordult, majd kezét arcára helyezte és úgy nézett rám könnyes szemekkel.

-Te áruló! Az állítólagos legjobb barátnőd szenved, te meg ahelyett hogy segítenél vagy próbáltál volna bejutni hozzám, itt nevetgélsz az elrablóiddal azokkal akik megkeserítik az életed? Mondd csak, jobb társaság, mint én? Hümm? - zokogva ordibáltam, azzal a személlyel, aki szinte a testvérem volt, még mondtam volna tovább, de Ryan trappolt felénk. Védelmezően Med elé állt, majd fegyvert szegezett a mellkasomra.

-Mégis mi a francot képzelsz magadról, te ringyó! Ha ő nem lenne, te már rég egy méterrel a föld alatt rohadnál! Örülj neki, hogy egy dugással megúsztad a szökésedet. -félelmetesen nyugodtan beszélt, viszont szemeivel villámokat szórt irányomba.

-Te semmiből nem tanulsz kiscica? -lépett mellém, majd kapott a hajamba Robin. -Talán, ha én is megdolgoztatnám a kicsikét, akkor nem lenne ilyen nagy szája... mit szólsz hozzá Ryan?

-Nem nyúlhatsz hozzá! -nézett Robinra. -Ő Nickhez tartozik, viszont ,-itt rám pillantott - felmentek a szobádba, összeszeded a cuccaidat majd te és Nick elmentek Robinhoz.

-Mi..miért,?Meddig? - Néztem rá hitetlenkedve. Kilépett mögüle Medison, majd ő is kérdőre vonta ezt a döntését Ryannek.

-Kuss van ribanc! -intézte felém szavait.

-Nick! Most kezdődik az, amit megbeszéltünk! Vidd, és ne könyörülj rajta! Tudod, hogy mi az elvárásom, ha nem teljesíti, meghal! -Nick bólintott, majd karon ragadott, felcibált a szobába összepakoltatta a cuccaim, majd rövidesen már Robin autójának hátsó ülésén találtam magam bekötött szemmel és kezekkel.

Medison szemszöge:

Elara szörnyen festett, beesett arc, szemei alatt sötét karikák, kócos haja egy hanyag kontyba volt fogva a feje tetejére. Ryan eltiltott tőle, mondván hogy ebből is tanul...Két hete nem beszéltem vele, minden egyes napomat Ryan oldalán kellett töltenem.. Néha annyit nevettem vele és a többiekkel, hogy időközönként el is felejtettem, hogy kikkel is mulatok én valójában. Amelia sűrűn feljárt Elhez amiért kissé féltékeny is vagyok rá.

Éppen most is egy hatalmasat nevettem Robinon hogy Ryant szekálja. Nem sokkal később Elarát vettem észre ahogy dühös tekintettel vizslat. Gondoltam amíg Ry nincs idebent odamegyek hozzá. El is indultam, de nem úgy végződött ahogy terveztem. Hatalmas pofonban részesített, amit meg is értettem így utólag visszagondolva. Majd Ry elküldte Nickkel Robinhoz... Remélem semmi baja nem lesz, és megint csak szégyellhetem magam, amiért meg sem próbáltam megakadályozni, hogy elküldje, ki tudja mennyi időre.

Két napja már, hogy nincs ebben a házban a legjobb barátnőm. Két napja mardos a bűntudat, hogy az én hibám, én tehetek az egészről. Próbáltam kérdezni Ryant , hogy miért és mit csinálnak vele, de semmi.

Éppen a port törölgettem unalmamban a szobámba, amikor ajtónyitódásra lettem figyelmes. Ryan lassan közeledett felém megállt előttem megfogta két oldalt a derekam majd ledöntött az ágyra. A meglepődöttségtől hirtelen megszólalni sem tudtam. Gyengéden ráült a csípőmre, felém hajolt, végignézett rajtam majd megnyalta a szája sarkát. Vágytól elsötétedett szemekkel nézett rám.

-Ry... Mit csinálsz? -néztem rá értetlen fejjel.

-Ssshh... Csak élvezd. -vigyorgott rám perverzen.

Hirtelen esett neki ajkaimnak, csak úgy falta őket. Nyelve bebocsátásért esedezett, amit azonnal meg is adtam neki. Közben kezei sem tétlenkedtek, fel-le barangolt testem minden egyes porcikáján. Óvatosan csúsztatta feljebb rajtam a pólót, miközben ajkai áttértek a nyakamra. Amikor már csak egy melltartó fedte felsőtestemet, akkor hagyta abba Ryan a nyakam ostromlását. Tekintetét végigvezette rajtam, majd elismerően hümmögött egyet. Egyik kezével benyúlt a hátam alá, majd egy könnyed mozdulattal kapcsolta ki és szabadított meg a melltartómtól. Kezemet kebleim elé rakva próbáltam takarni magam Ryan elől, arcom versenyt futhatott egy paradicsom színével.

-Ne takargasd magad, gyönyörű vagy...-suttogta szavait a fülembe.

Csuklóimat a fejem felé fogta, majd apró puszikat hintett először jobb, majd bal mellemre, amit jóleső sóhajokkal díjaztam.

Aztán, mint derült égből villámcsapás, olyan hirtelen ültem fel hogy majdnem összefejeltünk.

-Ezt... nem lehet! Mégis mi a francot csinálunk? -kaptam magamra a pólóm.

- Már miért ne lehetne Med..? Hisz te is élvezted nem igaz?- tárta szét karjait , majd mosolyodott el féloldalasan.

-Mert, te egy rohadt gyilkos vagy és mert maffiavezér és mondjuk még azért, mert talán elraboltál, fogva tartasz és most választottál el a legjobb barátnőmtől? És egy bűnözőbe nem szerethetek bele, remélem hogy megtalálnak és akkor a sitten fogsz rohadni! - ordibáltam vele, ami azt kell, hogy mondjam elég jól esett, kivéve azt a részét amikor belekapaszkodott a hajamba és elindult velem a fürdőszoba felé.

- Eressz már el, mi a francot csinálsz???

Berántott a zuhany alá, a falnak nyomott egy kézzel ott tartott, míg a másikkal megnyitotta a csapot és egyenesen rám folyatta a jéghideg vizet.

Eleinte még visítoztam, hogy engedjen ki mert hideg és mert meg fogok fázni, de nem érdekelte csak annyit mondott hogy így majd lehűtöm magam és legközelebb nem lesz ekkora szám vele szemben.

Amikor már vacogtam és nem ellenkeztem mivel nem tudtam, akkor záródott el a víz és úgy engedett el Ryan.

-Törülközz meg és unatkozz tovább. Jó szórakozást hozzá, jha és remélem megtanultad a leckét édesem! - ezután fogta magát és kiment.

Nagy nehezen sikerült rendbe szednem magam és már a takaró alatt fekszem. Átkozom magam, amiért olyan nagy a szám, de akkor sem engedhettem neki, hogy tovább fajuljanak a dolgok.