Elara szemszöge:
Gyötrő fejfájásra ébredtem, hirtelen akartam halántékomhoz kapni, de ebben egy a csuklómat szorító anyag meggátolt. Pislogtam párat mire tisztult előttem a kép. Nick szobájában voltam, csuklóim pedig az ágytámlához voltak kötve. Próbáltam kiszabadulni, de nem jártam sikerrel. Nyílt a szobaajtó, Nick lépett be rajta, majd gondosan kulcsra zárta maga után azt. Felém fordult, majd ördögien elvigyorodott.
-Felébredtél cica? Már biztosan megkérdezted magadtól, hogy vajon miért is vagy ilyen helyzetbe. Valószínűleg emlékszel a szabályokra, amiket még a legelején felállítottunk...- lépkedett egyre közelebb hozzám, végül ráült a csípőmre, fejem mellett két oldalt megtámaszkodott, majd lehajolt olyannyira hogy a szavait a fülembe tudja suttogni.
-Az első szabály az volt, hogy engedelmeskedsz, azt csinálod amit mondok és nem lesz baj, a második egyben a legfontosabb szabály...- itt kisebb szünetet tartott...- az, hogy nem szöksz meg vagy megölünk. És lám te erre mit csináltál, hát persze, hogy megszöksz te ribanc! - Keze hirtelen csattant az arcomon, mire könnyeim utat engedtek maguknak.
- Kérlek, én...csak.. -Shh, -csitított, miközben mutató úját számra nyomta. -Most én beszélek, te meg befogod!
-Szóval... nem öllek meg viszont meg kell, hogy büntesselek, de úgy hogy többet eszedbe se jusson megszökni, még csak rá se merj gondolni!
-Nick mit tervezel?- néztem rá kétségbeesetten.
-Azt mondtam, hogy kussolsz! -Rámarkolt a nyakamra, majd másik kezével pedig elkezdte kigombolni az inget ami rajtam volt.
Azonnal tudtam, hogy mit tervez, mivel akar megbüntetni, nagyon nem akartam ezt, vergődtem alatta minden erőmmel próbálkoztam. Elengedte a nyakam, a lábaimat a két combja közé szorította, így végképp kiszolgáltatott helyzetbe voltam.
Felsőtestemet már semmi sem takarta, Nick pedig bódult tekintettel kezdte el markolgatni bal, majd jobb mellemet cseppet sem gyengéden. Szívogatta, harapdálta, nem érdekelte, hogy közben fulladoztam a saját könnyeimben.
Testével lejjebb csúszott, így már lábam szárán ült. Felhajolt hozzám, majd a nyakamat kezdte el szívni, közben pedig jobb kezét lecsúsztatta kettőnk közé, majd nadrágom gombjával kezdett el bíbelődni. Nagy nehézségek árán lerángatta rólam a nadrágom a bugyimmal együtt. Szétfeszítette lábaimat, bepozicionálta magát, majd minden előjel nélkül belém vágódott.
Hatalmasat sikítottam, hisz még szűz voltam. Borzasztóan feszített, égetett és fájt. Visítoztam, vergődtem alatta, de nem érdekelte, őrült tempóban kezdett el lökni. Hirtelen szédülés fogott el és már csak arra emlékszem, hogy kihúzódik belőlem, majd a mellkasomra élvez. Szép lassan magával ragadott a sötétség.
Medison szemszöge:
Hangos sikításra ébredtem. Körbenéztem majd rájöttem, hogy Ryan ágyában vagyok mellettem pedig Ryan fekszik, miközben nyomkodja a telefonját.
További sikításokat hallottam, mire azonnal felültem az ágyba.
-Nyugi, csak a barátnőd az. Most kapja meg a büntetését. -mondta Ryan nyugodt hangon. A telefonját félrerakta, majd lerántott maga mellé vissza az ágyba, de úgy hogy a hátam az ő mellkasának nyomódjon.
-Mit csinálsz? -tettem fel neki a kérdést, mire szorosabban magához húzott, kissé feljebb tűrte a pólóm, majd a hasamat kezdte el cirógatni.
-Csak hallgasd... Tanulj belőle! Megbékélhetnétek már a helyzettel édesem! Neked csak én vagyok! Az van amit én mondok, akkor amikor mondom! Ha jó kislány leszel, jutalmat kapsz...-puszilt bele a nyakamba, mire akaratom ellenére is jóleső borzongás futott végig a testemen...-,de ha nem akkor csak a büntetést érdemled...-csípett bele az oldalamba, mire picit megugrottam.
-Remélem megértettük egymást... -búgta, majd tovább cirógatta az oldalam.
-Jha és szeretem ha válaszolnak nekem édes!
-Megértettem. -suttogtam, magam elé.
Nem tudom meddig maradtunk így, ebben a pozícióban, de bármennyire nem kellett volna élveztem a közelségét, a teste melegét, érintését és a kisebb puszikat, amiket időként hintett a nyakamra. Egy dolog, ami nagyon,de nagyon zavart az pedig a túloldalon szenvedő barátnőm volt.
Helló Mindenki! Igen, tudom elég béna lett, ne haragudjatok érte, csak eléggé szét vagyok csúszva mostanában... Na nem is ez a lényeg! Valószínűleg hétvégén várható a kövi rész, addig is kitartást mindenkinek! Azért, ha tetszett tudasd velem valamilyen formában kérlek sokat jelent számomra! Puszillak titeket. Jóéjt.
Üdv:Zs
YOU ARE READING
A maffia árnyékában
RandomNem kellett volna kimennem a házból az nap este,nem kellett volna a sötét sikátoron át sétálnom és legfőképp nem kellett volna egyedül lennem, mert sosem lehet tudni milyen veszély leselkedik rád a fedetlen éjszakában.