A maffia árnyékában

Part 23

Két napja már hogy Ryan és Rob fogságban van. Rick élvezi a helyzetet és úgy kínozza az öccsét ahogy csak lehet.

Nem engednek a közelükbe, bár hogy őszinte legyek nem is nagyon vágyom a társaságukra azok után amin keresztül mentem velük. Élem a minden napjaimat, viszonylag nem is olyan rossz a helyzetem. Gondolkodtam Rick szavain. Itt akarok maradni, nem vagyok kíváncsi a többiekre viszont azt sem szeretném ha holtan kellene őket látnom..amilyen heves idióta Ryan olyan a bátyja is ezért aztán nyilván való hogy a kivégzésen is részt kellene vennem. Azért bármennyire is haragszom rájuk és legszivesebben én is kinyírtam volna őket alkalmakkor, nem biztos hogy a haláluk jó élmény lenne számomra. 

Minek jöttek ennyi idő után? Vajon mi az oka, valami itt nekem bűzlik nem is kicsit. Túl könnyen feladták, ez aztán nem vall rájuk. Biztos vagyok benne hogy valamit kiterveltek csak tudnám hogy mit és vajon mikor számíthatunk rá.

Körülbelül egy hete annak hogy tűrik a kinzást, az idősebbik Hadler kezdi megunni a játszadozást és pontot akar tenni az ügy végére. Nem tudni mi volt annó kettejük között ,hogy ennyire elhatalmasodott a harag és a gyűlölet de őszintén megkéredezni se merem, hiszen a végén zokon veszi majd engem is el kíván tenni láb alól. Jelenleg meghúzom magam és próbálok nem a középpontba kerülni, holott ez nem vall rám, az örökké lázadó Medison aki csak a szökés és a menekülés mestere. Na jó azért annyira mégsem mesteri, hiszen még mindig fogságban vagyok és ez így is lesz talán örökre hacsak nem kívánok odébb állni.

Fáradtan, karikás szemekkel, kócos hajjal nagyokat ásítozva tápászkodok fel az ágyból a mósdoba érve veszem észre hogy sikeresen megjött a havim. Ezzel egyetlen gondom van, méghozzá hogy az utólsó betétemet használtam fel. Rendbe szedtem a külsőm, kényelmes öltözetbe vágtam magam, majd Brandon keresésére indultam. Nyílván Rickbe futottam, próbáltam elsasszézni a széles vállai mellett, mikor már azt hittem hogy megúszom a vele való kényelmetlen beszélgetést, nagyot tévedtem.

-Hová készülsz? -kérdezte, engem megállásra kéztetve.

-Brandont keresem kérni akarok tőle valamit.

-Nincs itt  elküldtem, egy fontos szállítmányra kell vigyáznia, pár óra múlva jön csak vissza.-feleli majd kérdőn néz rám..Ajajj most jön a kérdés hogy miért is keresem.

-Miért, mit akarsz tőle kérni? Hátha segíthetek én is egy elveszett lánykának..-húzza félmosolyra a száját ,majd kerít be izmos karjaival.

-Nem fontos.. -De tudni akarom ! -vág közbe nem hagyva hogy befejezzem a mondatom.

-Havi bajom van kéne pár dolog a boltból.-felelem ,hiszen nincs mit  ezen szégyelni való részemről.

-Szólj a sofőrömnek majd ő elvisz, vidd a kártyám, tessék -nyújta át. -Vegyél ami kell, elengedlek. De!-mutat felém mutatóujjával fenyegető nézéssel párosítva..-Ne merj butaságot tenni, tudod mi a vége, bök a combomon lévő hegekre, melyek jobban tőle származnak.

-Tudom .-Felelem.  -Medig lehetek távol? .kérdezem.

-A mai nap a tiéd, legkésőbb este hatra legyél itt, ha egy percet is késel tu..

-Igen tudom nem fogok késni!-vágok a szavaiba ,nem kérem a prédikációt ismerem mi a menet az ő irányítása alatt.

-Nem szeretem ha a szavaimba vágnak kislány!-néz bosszúsan, majd kis idő után sarkon fordul és elhagyja a közvetlen környezetem.

Szóval így indult az a nap ami újra fordulatot vitt az életembe. Kis naivan ennyi idő után tudhatnám hogy egy nap sose lehet rám nézve ilyen jó és nyugodt hiszen az én életemben mindig van valami váratlan fordulat. Elenged a nagyfőnök akinek szigorú szabályai mellett levegőt alig lehetett venni, csak úgy a kártyájával, a söfőrjét küldve kész parádé. Nyilván eszem ágában nem volt olajra lépni, hiszen most semmi esélyen nem lenne velük szemben, nem vagyok hazai terepen, bár egyszer minden megváltozik de azt én sem gondoltam, hogy ennyire hamar lesz újra minden a régi.

Teltek az órák, vettem ezt azt, nem feltétlen volt minden kacatra szükségem de igenis jól esett egyedül lenni, normálisnak lenni és plázázi, még ha nem is voltam benne biztos hogy a söfőr nem követ tisztes távolságból.

Ez a kis szabad nap, nevezhetjük annak is csak mégjobban lángra keltette bennem a már nyugvó oroszlánt, miszerint én szabadságra vágyom, független dolgozó átlagos nő akarok lenni. Vagy akár család anya. Nyílván egyszer mindennek eljön az ideje. Ezekkel a gondolatokkal sétáltam vissza az autóhoz, majd szálltam be és indultunk vissza az ideiglenes szállásomhoz az ördög villájába.

Érkezésünkkor a kapu nyitva volt ami fura hiszen mindig zárva tartják betolakodók elől. Beljebb érve kiszálltam az autóból, majd a vész riadóm rögtön kapcsolt mikor fekete ruhás emberek, valamint a kapu őrei is holtan feküdtek a földön vérben úszva. Golyó ütötte nyomok a betonba a ház ablakain, ajtóin szint úgy. Rohadtul nagy gáz van gondoltam majd menedéket keresve fordultam körbe, mikor láttam hogy Nick oldalán Ryan, mögöttük Elara oldalán Rob valamint még pár fegyveres őr fut fedezéket keresve.

Behúzódtam egy nagyobb fa törzse mögé majd onnan néztem az eseményeket. Szóval ez volt a nagy terv, behatolnak majd csak egyszerűen kisétalnak, nem értettem mi volt ennek az oka. 

Rick felvértezve mögötte kissebb hadsereggel lendült támadásba. De ami akkor történt arra nem voltam felkészülve. Rick lőtt majd a golyó egyenesen Rob fejében végezte holtan esett össze . Hatalmas összecsapásra került sor akár a filmekben, mindenki lőtt, vér borította a pázsitott hullottak a katonák akár a legyek. Ryan oldalára még több katona érkezett fogalmam sem volt hogy ilyen létszámú mondhatni gyilkos sereg áll mögötte.

Ricket karon, majd hason lőtték, vesztésre állt amit Ryan egyre jobban élvezett, majd a végső lövést ő adta le de előtte súgott valamit bátyja fülébe mire ő csak a fejét rázta majd vért köhögve elvigyorodott, majd egy hirtelen pisztoly rántás kiséretében megölt még egy katonát a másik csapatból, aki nem más volt mint az egykori barátnőm Elara, Elara Joys.

Ryan bátyja hulláját arrébb rúgva nézett fel az égre majd mondott valamit mire mindenki eloszlott. Később robbanás rázta meg a környéket. Ahol átmenetileg laktam, hamuvá lett, ideje tovább állni minél messzebb a környéktől. Hátra arcot vágva kapucnimat feltéve igyekeztem a kapu felé, minél gyorsabban akartam eliszkolni a helyszínről. 

Körülbelül egy órája cammoghattam mikor egy elhagyatott sikátor felé vettem az irányt, gondoltam meghúzom magam ott, mikor hallottam hogy valaki követ, majd egyre gyorsabban indul felém, megvártam még közelebb ér majd hirtelen hátra fordulva lendítettem az öklöm felé. 

Brandon az arca előtt fogta le a kezem majd csavarta a hátam mögé. 

-Mi a szar engedj már el ember! -ficánkoltam szorításában.

A falnak nyomott majd maga felé fordított.

-Sajnálom csak így élhetem túl, bocsáss meg mondta majd elfordult a sikátor vége felé.

Kérdő tekintettel én is arra néztem majd, kissebb idegbaj kapott el mikor megláttam a verejtékes véres Ryant, Tomot akik vígan közeledtek felém kezükben azzal a jól ismert fehér kendővel.

-Ne! Ne! Brandon kérlek nem akarok vissza menni! -néztem az utólsó mentsváramra, mire ő egy jól iranyzott ütéssel térdre kényszerített, majd Ryan Lába elé lökött, s hajam megtépve kényszerített hogy Ryan szemeibe nézzek. 

Az a kék szemű démon akitől sose szabadulok, önelégült gyilkos vigyorral nyomta az arcomra a kendőt amitől egyre álmosabban pislogtam, majd hagytam hogy magával ragadjon az a bizonyos jól ismert sötétség...

TUDOOOOM! SORRY EMBEREK .  

Robin személyét kiirtam a történetből miszerint aki ihlette sajnos nemrég elhunyt közeli barát volt számomra. Ezúton is nyugodjon békében!

Remélem fogom tudni folytatni a kis történetem ,igyekszem vissza rázódni a régi kerékvágásba.

Puszi nektek.By .Zs