A maffia árnyékában

Part 8

-Kérlek ne,... ne bánts nem direkt volt! Kérlek APA ne! - könyörögtem nevelő apámnak, hogy ne bántson, amiért kicsúszott a kezemből a tányér mosogatás közben és a padlón landolt.

Vérben forgó tekintettel kapott a hajam után, majd rángatott le a már jól ismert kínzó pincébe.

-Apa én...

-Ne merj így hívni te mocskos kölyök nem vagyok az apád és soha nem is leszek! Nem is értem, hogy hogyan hozhattunk el egy ilyen kurvát az árvaházból! Nem vagy való semmire sem! Mindent csak tönkre teszel...! -ordított az arcomba, majd ököllel arcon vágott, mire a padlón kötöttem ki és mint ha egy pillanatra csillagokat láttam volna az ütés erejétől.

-Állj fel!Alig kaptál valamit, te gyenge kis cafka!- üvöltözött velem. Nem akartam jobban felidegesíteni, így könnyeim közepette arcomat fogva próbáltam felnyalábolni magam a földről. Mikor sikerült kiegyenesednem a karomnál fogva lerántott az ott roskadozó fa székbe, majd hátra kötötte mind két kezem.

Kiment a pincéből, majd kis idő múlva vissza is tért egy hosszú, éles késsel a kezében. Elém lépett, majd egy határozott mozdulattal a hasamba szúrta azt.

-Ezt azért mert élsz!-kihúzta, majd újra belém döfte és így szólt...-Ezt azért mert szerencsétlen vagy!- majd végül megforgatta a hasamban a kést...- Ezt pedig azért mert annyira naiv vagy hogy azt hiszed, hogy el tudsz menekülni Ryan elől! Nem tudsz, nála fogsz megrohadni! -fröcsögte a szavakat mint egy elmebeteg, kihúzta a vér áztatta hideg fémet a testemből, majd a combomba vájta bele, mire egy hatalmasat sikítottam. Bömbölve üvöltöttem, hogy hagyjon békén, de csak folytatta a kínzásomat...

-Hé..Hallod Medii..

-Kelj fel! -Medi kicsim... -anya...Igen biztos anya odafentről...gondoltam magamban. -Medison az istenit!

Hirtelen pattantak ki a szemeim. Ryan mellettem ült fáradt, de mégis aggódó? tekintettel... -fura gondoltam magamban.

-M-mi történt? -kérdeztem meg halkan.

-Rosszat álmodtál, azt üvöltözted, hogy ne bánts, meg hogy sajnálod... alig bírtalak felkelteni...

Ohh az álom valóban, arcom nedves volt a könnyeim és az izzadtság keveréke miatt.

-Öhm sajnálom hogy felébresztettelek.

-Ugyan nem tesz semmit, viszont elmondod hogy mit álmodtál?

-Én...Talán reggel majd elmesélem fáradt vagyok aludni szeretnék ha nem baj. -néztem rá félve a reakciójától.

Nem válaszolt csak bólintott egyet, leoltotta az éjjeli lámpát, majd ránk húzta a takarót.

Az éjszaka további részében csak forgolódtam, az istenért nem jött álom a szememre. Fészkelődésemmel nem akartam felkölteni Ryant, így inkább lementem a konyhába és csináltam magamnak egy kakaót.

Egy idő után lehajtottam a fejem a konyhapultra és úgy merültem a gondolataimba.

Hangos csörömpölésre, majd azt követő kisebb káromkodásra ébredtem föl.

A konyhában voltam ezek szerint itt is aludtam el... -na remek ügyes vagyok pusmogtam magam elé... Viszont egy dolog amit furcsáltam az, az volt hogy tisztán emlékszem hogy nem terítettem magamra pokrócot az éjszaka folyamán.

Ne sok időm volt ezzel foglalkozni, mert egyesével szállingóztak be az emberek a konyhába s végezték reggeli teendőiket. Belépett El kissé nyúzott arccal, de épp jót kuncogott a mellette álló Nickkel. -Hmm ő legalább jól érzi magát...-morogtam egy szem forgatással kisérve, felálltam majd sietősen elhaladva mellettünk a hátsó ajtóhoz vettem az irányt. Kicsaptam azt, majd megcéloztam a magányosan álló hintaágyat a hatalmas udvar közepén.

Mérhetetlenül ideges voltam, magamra mindenkire, de legfőképp az álmomra...

"annyira naiv vagy hogy azt hiszed, hogy el tudsz menekülni Ryan elől! Nem tudsz, nála fogsz megrohadni!"

Csak ez csengett a fejemben. Francokat! Sikerülni fog a tervem a picsába is! - fortyogtam magamban.

-Látom még az őrök sem érdekeltek csak azért, hogy ide kijuss kockáztattad a testi épségedet. Bármikor lelőhettek volna, ha nem ismernek fel, vagy ha azt hiszik, hogy szökni akarsz. Nem vagy komplett az tuti kislány! -jött a hang mellőlem, majd egy meleg anyag került a hátamra, mint utólag kiderült ugyan az a pléd ölelt körbe, mint ami a felkeltemkor.

Egy sötétbarna szempárral találkozott a tekintetem...Tom.

Barna haj, barna szem...Egy fekete póló meg egy szürke melegítőnadrág volt rajta.

Hirtelen bosszúsan össze húztam a szemöldököm. Minek jött ez utánam? Nem kell bébicsősz! Gondolkodni akarok az istenit!

-Hé figyelsz te rám?-csettintgetett a szemem előtt.

Na jó most ment fel bennem a pumpa!

-Minek jöttél ki?

-Tessék?- nézett rám értetlenül. Mi a francot hitt, hogy puszipajtások vagyunk...na nem azt azért nem!

-A füleden ülsz? Azt kérdeztem hogy mi a francnak jöttél ki utánam? Nem kell felügyelni! Én gondolkodni akarok hagyj magamra! A francba már mindenkivel!-kiáltottam el magam, könnyeimet visszanyelve.

Egyértelműen nem voltam jól. Meg sem várva Tom reakcióját szaladtam be a házba, mire minden szempár rám szegeződött. Egyedül akartam lenni, fel a szobába nem mehettem mert Ryan még nem volt lenn, így hirtelen felindulásból le szaladtam a pincébe ahol a barátnőim lettek halálra ítélve, majd fogtam és belülről magamra zártam az ajtót.

Barátnőim emlékére a gyomrom görcsbe rándult. Csapkodtam mint egy őrült, s minden ami a kezem ügyébe került a falhoz vágtam. Épp úgy, mint azt az üveg poharat aminek egyik üvegszilánkja megvágta az arcomat, de akkor nem érdekelt. Megnyugtatott a pusztítás. Nem sokkal később lábaim felmondták a szolgálatot, mire a földön kötöttem ki, majd hisztérikus sírásba kezdtem.

Nem tudom mióta lehettem a padlón a pusztításom közepén, mikor dörömbölés hallatszódott kintről.

-Medison nyisd ki azt a kurva ajtót vagy betöröm! -hallatszódott Rayn hangja, de ez sem tudott érdekelni. Akkor abban a pillanatba meg akartam halni, igen meg kell halnom mindenkinek jobb lenne, főleg nekem. Nincs több szenvedés csak a békés nyugalom. -Medison ne akarj nagyobb bajba lenni nyisd ki ezt a kibaszott ajtót! - felálltam, majd nem az ajtóhoz, hanem a földön heverő kés irányába indultam. Felvettem a földről, majd a torkomhoz szorítottam, épp ekkor csapódott ki a pince bejárata, majd egy meglepődött, ám de nagyon dühös tekintettel néztem farkasszemet...

Szép estét mindenkinek! Remélem, elnyeri tetszéseteket ez a rész!

Örülnék a visszajelzéseteknek valamilyen formában! Kitartást már csak két nap és hétvége! Jó éjt mindenkinek. Üdv:Zs.