A maffia árnyékában

Part 15

-Ryan, mit keres Ő itt? -sandítottam Ryan felé, miközben még mindig forogtak a fogaskerekek az agyamban, hogy mégis mi a fészkes fene folyik is itt valójában.

- Igazából neked szántam, egy kis meglepetés...tudom, hogy miket tett veled, hiszen napi szinten figyeltelek, vagy épp figyeltettelek. Sőt emlékszel, egyszer én vittelek kórházba e-miatt a seggfej miatt. -biccentett a nevelőapámnak nevezett férfi irányába.

-É-és most mit kéne csinálnom.? - pici akadozott a hangom, mivel Ryan a hátam mögé sétált magához húzott, majd hátulról átkarolta a derekam, és úgy súgott egy szót a fülembe, amitől egy hatalmas gombóc keletkezett a gyomromba.

-Megölöd.

-Hogy mit csinálok?

-Jól hallottad édes, az első lépcsőfoka annak, hogy szuper maffiatagot és egyben szuper feleséget faragjak belőled kincsem. -búgta szavait.

-É-én nem akarom, nem akarok gyilkos lenni! És eressz már el! -ficánkoltam karjai közt, de erősen tartott, esélyem nem volt vele szemben.

-Dave, add csak a fegyvered! -szólalt meg, mire egy vékony mégis kidolgozott testű, szőkés-barna hajú srác lépett oda hozzánk, kezében egy fegyverrel amit Ryan parancsára felém tartott. Nem akartam elvenni, de a mögöttem álló tiltakozásom fejébe erősen megszorította a csípőm, kikapta Dave kezéből és az én kezembe erőszakolta bele a gyilkos fegyvert.

-Komolyan azt akarod, hogy ez a picsa öljön meg? Hiszen magát sem merte megvédeni, mindig csak menekült. Már csak azt sajnálom, hogy nem húztam meg, pedig rá fért volna egy jó alapos dugás. - nevelőapám öblös nevetése visszhangzott a raktár falai közt.

Éreztem, ahogy Ryan megfeszül mögöttem, majd egy gyors mozdulattal rántotta fel a kezem és tartatta velem a fegyvert Fred irányába.

-Most megdöglesz, remélem tisztába vagy vele te mocsok! - hangzott fel a maffiafőnök hangja.

A levegőben érezhető volt a feszültség, mindeni kíváncsian várta, hogy mi lesz.

Tudom, hogy sokat ártott nekem, de nem vagyok képes így sem megölni, nem akarok gyilkos lenni...Viszont tisztában vagyok vele, hogy Ryan nem fogja hagyni, hogy ne tegyem meg, ismerem már annyira, hogy ha egyszer valamit a fejébe vesz azt úgy is megvalósítja, nem számít hogy beleegyezek-e vagy sem.

Elmélkedésemből az rángat ki hogy Ry az ujjamat a ravaszra helyezi az övével együtt.

-Ne, kérlek...nem szeretném, ne csináld ezt velem...-könyörögtem, neki de nem úgy tűnik mint akit nagyon érdekel.

-Gondolkozz az isten szerelmére, miket tett veled huh?? Élvezted amikor ájulásig vert? Jó volt minden nap takargatni a sebeidet? Félelemben és rettegésben élni? Emlékezz az érzésre amikor részegen ment haza, te meg azt sem tudtad, hogy merre szaladj amikor beesett az ajtón és láttad hogy részeg! Nem akarsz hát ezek miatt egy kis bosszút Medi?- rázott meg egy kicsit. -Nem érdemli meg a halált szerinted? Hisz az előbb jelentette ki,, hogy bánja hogy nem erőszakolt meg! - igaza volt, mindenben, kissé dühös lettem amikor átgondoltam a múltam, suliban is mindig hazudtam, amikor tesi órára nem öltöztem át, mert féltem hogy észreveszik a többiek a zúzódásaimat...

-Én tudom, hogy mit tett, de én ne...-elcsuklott a hangom majd potyogni kezdtek a könnyeim, lejátszódtak a szemem előtt a történtek, görcsösen kapaszkodtam a mögöttem álló férfibe, hogy tudjam nem álmodok és tényleg egy ilyen helyzetbe kerültem, enyhén megszorította a másik kezem, mire oda pillantottam és egy régebbi hegen akadt meg a tekintetem.

Két éve történt, szokásához híven részegen jött haza, ideges volt, kiabált velem, majd egy vázát hajított felém, nem talált el csak hogy nem hagyta ennyiben a dolgot felém indult, többször is megütött majd sírva rogytam össze és akkor tenyereltem bele a váza darabjaiba amik beleálltak a kezembe. Emlékszem amikor egyesével szedtem ki a darabokat, pokolian fájt és azt kívántam bár sose született volna meg ,azt akartam hogy meghaljon. Erre most pedig, képtelen vagyok lőni.

-Látod , megmondtam , puhány a kislány, egy nagy nulla, semmirekellő kurva vagy Medison! -köpködte szavait,mire erősebben szorítottam a fegyvert amit Ry is megérzett és nyugtatóan suttogta hogy semmi baj nem lesz, megérdemli, menni fog, itt vagyok bízz bennem.

Hittem neki és ekkor elsült a fegyver, a nevelőapám feje előre bukott.

Megöltem, uram isten, megöltem egy embert. Hangosan ujjongtak körülöttem az emberek, gratuláltak és üdvözöltek, miszerint közéjük tartozom. Elkezdett csengeni a fülem, majd szédülés és egyben a hányinger kerülgetett, majd a következő amit észleltem hogy mindenki elcsendesedett és pedig a padlón fekszem fölöttem Ryan mond valamit erősen artikulálva, de nem bírom tovább nyitva tartani a szemem és elragadt a nyugodt sötétség.

Ryan szemszöge:

Ő húzta meg a ravaszt, megölte. Büszke voltam rá. Mindenki örült neki, befogadta a banda ezzel a tettével, igaz még hosszú út áll előtte, és biztos hogy utálni is fog amiért ezt kellett tennie. Muszáj volt, bármennyire is könyörgött, nem hagyhattam annyiban a múltját. Ezzel lezárult a múlt és kezdetét vette egy új korszak az életében, amit velem és a csapattal fog megélni, de főleg velem. Azt akarom hogy szeressen, idővel a feleségem, majd a gyermekeim anyja legyen. Persze ez nem most lesz, addig még rengeteg idő van.

Kissé elkalandoztak a gondolataim, mert már csak arra leszek figyelmes hogy a szépségem a földön fekszik. Azonnal oda sietek hozzá, majd fölé hajolva mondogatom neki hogy ne csukja be a szemét, minden rendben de persze semmi...elájult.

Gyorsan felnyaláboltam a földről, majd a kocsimhoz igyekeztem vele. Nate segítségével beraktam a kocsiba, majd fél óra múlva már otthon is voltuk.

Az ajtót szinte berúgtam, majd azonnal Amelia után kiáltottam, aki szinte azonnal meg is jelent, majd ahogy meglátta a kezemben fekvő lányt, eltűnt a fürdőben, majd újra megjelent kezében vizes ruhával és egy elsősegély dobozzal. Lefektettem Medit a kanapéra, majd hagytam hogy Amelia tegye a dolgát.

-Mi történt? -kérdezte csendesen Amelia, majd kíváncsisággal teli tekintetét rám emelte.

-Megölettem vele a nevelőapját majd elájult. -feleltem kurtán.

Amelia biccentett egyet miszerint értette, nem is kérdezett többet, tisztában volt vele hogy nem tartozik minden rá, és ismert annyira hogy ha kérdezősködni kezd, biztosan leordítottam volna a fejét, hiszen látszik rajtam hogy mennyire feszült vagyok.

-Hozzak neked valamit? - kérdezte.

- Egy kávé jól esne.

Öt perccel később kávéval és egy szál cigivel a kezemben ücsörögtem a fotelban és figyeltem Medison minden egyes kis moccanását, rezdülését.

-Főnök! Nick hívott azt mondta van egy kis baj Elarával és mondta hogy jó lenne ha odamennénk Medison nélkül. -hallottam Nate hangját az ajtóból.

-Megyek!.. Amelia!

-Igen?

-El kell mennünk, vigyázz rá, ha felébred azonnal felhívsz, rendben?

-Igen, számíthatsz rám!- mondta majd helyet foglalt ott ,ahol az előbb én ücsörögtem.

-Menjünk! -intéztem szavaim Natenek.

-Rendben.

Út közben azon gondolkodtam hogy vajon mi lehet a baj, remélem nem szökött meg megint, mert biztos hogy kinyírom, legalább egyel kevesebb gondom lesz.

Még ezzel is foglalkoznom kell, inkább lennék az angyalom mellett, de még azt sem lehet mert a legjobb barátnője mindig keresztbe húzza a számításaim, amit kezdek nagyon unni,és ha nem hagyja abba,tenni fogok róla hogy soha többet ne tehessen semmit sem az életében...