A maffia árnyékában

Part 6

Fent ültünk Elara "szobájában" beszélgettünk mindenről, ami csak eszünkbe jutott, hogy próbáljuk elfelejteni azt, ami történt pár nappal ezelőtt. Felidéztük a régi szép emlékeket, ami néha-néha könnyeket csalt a szemünkbe. Voltak jó és rossz emlékek egyaránt. Mikor már szinte mindent kibeszéltünk el akartam mondani Elnek, hogy mit tervezek, csak ezzel egy probléma volt...mégpedig az, hogy Nate ki- be járkált a szobából. Egyszerűen sehogy se akart lekopni több időre, már éppen azon voltam, hogy feladom az egészet mikor megcsörrent Nate telefonja. Meghallgattattak imáim gondoltam magamban... Nate kiment, magunkra hagyott minket és csak remélni tudtam, hogy sokáig fog az a beszélgetés tartani.

-El figyelj van egy tervem, hogy hogyan kéne innen lelépni, benne vagy?

-Igen, azt hiszem. Mit tervezel? Nem lesz ebből baj? És ha elkapnak? - bombázott kérdéseivel...-Uram isten mi van ha tényleg elkapnak? Nem akarok Medi meghalni, még nem! -nézett rám rémült tekintettel.

-Shh nyugi és halkabban mert meghallanak! Na szóval kicsit még ki kéne tartanunk és azt csinálni amit mondanak, így hátha bíznának bennünk egy leheletnyit. Aztán megkérném Ryant, hogy hagy alhassunk ketten együtt amolyan pizsi party szerűség érted... És akkor mikor már mindenki elaludt kiosonunk a házból, aztán futás amerre látunk és remélhetőleg majd találunk olyan helyet, vagy épp embert aki segítene nekünk. -hadartam el neki egy szuszra.

-De és aztán? Újra ránk találhat!

-Épp ezért fogunk elutazni minél messzebbre innen... A költségeket meg majd megoldjuk!

- Rendben csináljuk benne vagyok! - mosolyodott el halványan Elara.

-Mibe vagy te benne? -lökte be az ajtót Nate, majd az ajtókeretnek dőlve várta barátnőm válaszát.

-Épp azt beszéltünk, hogy mennyire éhesek vagyunk és mondtam Elarának hogy csináljunk egy szendvicset, erre volt a válasza hogy benne van. -improvizáltam a testőrünknek, mire ő elmotyogott egy "akkor szolgáljátok ki magatokat" és kifordult a szobából.

***

Miután ettünk, csak a kanapén ültünk és néztük a tv-t.

Épp valami unalmas filmnek szenteltem a figyelmem, mikor ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Ryan jelent meg oldalán egy lánnyal, aki inkább nézett ki egy ribancnak, mint sem fogolynak. Alaposan végigmértem a csajt. Magas, vékony platinaszőke haj, ártatlan ragyogó kék szemek. A ruha amit viselt alig takart a testéből valamit, műkörmös kezei szorosan körülölelték Rayn derekát. Valószínűleg elég feltűnően mértem végig, mivel a szőkeség elmosolyodott, majd jobban rátapadt Ryanre.

Bár mondjuk engem miért is érdekel?!- kérdeztem magamtól.

-Lányok ő itt Tiffany a barátnőm. - mondata végén egy puszit nyomott az agyon szolizott arcára, amire én csak egy szemforgatással reagáltam.

-Tiff ők itt Medison és Elara a takarítónők segédjei. -a szám tátva maradt miután ezt kimondta.

-Hát látszik... -szólalt meg a szőkeség, majd lenézően meredt ránk.

-Kurva... motyogtam az orrom alatt, ami valószínűleg hangosra sikeredett, mivel El elkezdett kuncogni, Ryan dühös tekintettel vizslatott a mellette lévő nőszemély pedig vörös fejjel közeledett felém, mire én és El is felálltunk a kanapéról és elé álltunk.

- Mit mondtál te kis...?! -szinte már felsértette a magas hangja a dobhártyámat.

- Jól hallottad...Kurva... - vigyorogtam az arcába.

- Hogy mered te mocskos kis takarítónő? Anyád meg apád nem tanított jó modorra? Nem verték beléd hogy ilyen kis csitriknek a dolga mosni és takarítani, hmm? - Hadonászott előttem kezeivel. - Vagy talán árva vagy picinyem?

- Na ezt nem kellett volna! - mondta El és ebben egy időben egy jókora pofont kevertem le az előttem álló boszorkánynak.

- Semmit nem tudsz se rólam, se az állítólagos pasidról szóval inkább azzal foglalkozz, hogy kivel hancúrozol, mint sem hogy lenézed a másikat, mert lehet h a pasid véletlenül a maf... - Nem tudtam befejezni, mert Nate a kezét a számra szorította, majd elrángatott a nappaliból fel a szobámba.

Miután levette kezét a számról még akkor sem engedett el, amitől még jobban ideges lettem.

- Engedj már el basszus... - morogtam neki miközben ficánkoltam karjai közt.

- Nate!!

- Lenyugodnál?! -rázott meg egy kicsit. Tudtam, hogy addig úgysem enged el, míg le nem nyugszom, így normalizáltam a légzésem és ellazultam szorításában.

- Megnyugodtál? -kérdezte

- Igen! -feleltem egy sóhaj kíséretében.

- Örülök. -mondta, majd eleresztett.

- Ryan nem lesz túl boldog, hogy kis híján elkotyogtad, hogy ő a maffia vezér. Majdnem elcseszted a megbízást Medison! Ki fog nyírni arra számíts!

-Milyen megbízást? -néztem rá értetlenül.

-Ahj... A lényeg annyi, hogy ki kell nyírni a csajt és így csalta be Ryan a házba, hogy elhitette vele hogy szereti blabla...De előtte azért biztos meghúzza vagy kétszer jó kis bula.. - vágott gondolkodó fejet Nate én nem igazán akartam inkább tudni, hogy mi játszódhat le a beteg elméjében. Viszont a hallottak alapján akkor nincs barátnője Raynnek. Basszus félre értettem mindent és igaza van Natenek engem tényleg megöl Ryan ezért...ennyit arról hogy próbálok a kedvébe járni hogy megbízzon bennem. Ügyes vagy Med ezt jól megcsináltad...- épp ostromoltam magam mikor nyílt az ajtó és Ryan lépett be rajta.

Fehér pólóját néhol vörös foltok fedték. Valamit súgott Natnek, mire ő bólintott, majd elhagyta a szobát. Amint becsukódott az ajtó Ryan hirtelen közeledett felém. Egészen az ágyig hátráltam , elém lépett majd lelökött rá aztán ráült a csípőmre, kezeimet pedig bal kezével fogta össze a fejem felett. Rémült tekintettel vizslattam az arcát. Tekintete fel-le cikázott a felső testemen.

- Ryan én sajnálom nem tudtam, hogy ő is egy öhm...

- Egy áldozat. -nézett a szemeimbe egy ördögi vigyor kíséretében.

- K-kérlek ne bánts én nem tudtam, nem akartam neked keresztbe tenni!Kérlek! -néztem rá könyörgő tekintettel.

- Igazából nem akarlak bántani, tetszett az a pofon, amit kapott a ribancja. De, majdnem beköptél és ez nem volt szép. - mormogta, majd belecsókolt a nyakamba. Erre a tettére gyomrom rögtön görcsbe rándult, amit nem igazán tudtam hova tenni, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mert féltem hogy veszélyes vizekre evezünk és onnan nem lesz vissza út.

-Én sajnálom...tényleg sajnálom.

Abba hagyta a nyakam ostromlását, majd tekintetét újra az enyémbe fúrta.

-Rendben megbocsájtva, viszont holnap jön az egyik jó haverom, elvárom hogy normálisan viselkedjetek és segítsetek Ameliának amiben tudtok! Remélem ez nem okoz majd gondot... ugye?- Egy bólintással válaszoltam, majd hozzá tette:

- Ha mégis ez a vér rajtam nem Tiffanyé lesz, hanem a tied. -Most pedig aludj jövök én is nem sokára csak még beszélek a srácokkal. -mondta lemászott rólam majd kiment a szobából.

Remek... gondoltam magamba... Játszhatom a jó kislány szerepét. Nem tudom, hogy mire számíthatok holnap, nem szabad hibáznom, mert tuti végem.

Ezekkel a gondolatokkal merültem az álmok világába.