A maffia árnyékában

Part 10

Nem tudom, hogy hány órája vagy akár napja ülhettem bezárva étlen, szomjan. Teljesen elveszett az idő érzékem. Kicserepesedett ajkaim, vízért könyörögtek ugyanúgy, mint ahogy a gyomrom ételért.

Az elején még ütöttem az ajtót, hátha megunják és kiengednek, de ezzel is csak azt értem el, hogy a kézfejem csupa seb mindenhol. Fejemet a falnak döntve vártam, hogy mikor fogok éhségbe meghalni, amikor trappolás hallatszódott az ajtón túlról. Különösebb figyelmet nem szenteltem rá, inkább azzal voltam elfoglalva, hogy fekete pöttyök kezdtek a szemem előtt lebegni.

Hirtelen rántást éreztem a karomon, majd Ryan dühösen villogó kék szemei kerültek a látóterembe. Nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi is folyik körülöttem, nagyon rosszul éreztem magam, lábaim is felmondták a szolgálatot, de Ryan olyan erősen tartott, hogy nem kerültem ismét padlóra. Ryan tekintete fel-le cikázott a testemen, majd gúnyosan mosolyogva szólásra nyitotta csábítóan dús ajkait.

-De szarul nézel ki. -vigyorodott el féloldalasan, majd jobb kezét a nyakamra csúsztatva nyomott a hideg falnak.

-Mii-mit csinálsz? -nyögtem ki nehezen.

-Hol van Elara? -tette fel a számomra érthetetlen kérdést. Nem válaszoltam így szorítása egyre csak erősödött nyakam körül.

-Nem kérdezem többször, hol van Elara hmm??? -üvöltött torka szakadtából, mire az erek kidagadtak a nyakán, teste megfeszült, levegőt már alig kaptam, ami fel is tűnhetett neki, mert hirtelen elengedett és már csak arra emlékszem, hogy valami éles fájdalom hasít a halántékomba aztán se kép, se hang. Szép lassan elnyelt a sötétség.

Elara szemszöge:

Amikor láttam, hogy Medit végigrángatja Ryan mindenki előtt tudtam mi a dolgom. Meg kell mentenem! Még aznap este belopóztam Ryan szobájába, amikor ő és Nick is elmentek valami tárgyalásra. Találtam egy kis napló szerűséget, amiben le volt írva, hogy hova is vitte Medisont.

Nem volt egyszerű dolgom, de sikerült kijátszani a maffia emberit és így el is tudtam szökni. Ez volt két napja körübelül. Az éjszakákat egy közeli park eldugott részén töltöttem.

Sikerült eljutnom ahhoz az épülethez, amibe Medit tartják fogva. Őröket sehol sem láttam így, körültekintően és lassan beosontam az ajtón, ami nyitva volt.

Egy hosszú folyosó fogadott, mindenhol ajtók voltak de ami szemet szúrt az egy lépcsősor, ami lefelé vezetett, valószínűleg az alagsorba. Hirtelen hangos lábdobogás csapta meg a fülemet a folyosó végéről. Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a lépcsőn. Majd rögtön az első ajtón benyitottam és halkan bezártam magam mögött. Egyenletes szuszogást hallottam hátam mögül mire azonnal megpördültem tengelyem körül és a hang forrását kerestem. Teljesen sötét volt, így kihalásztam a zsebemből a mobilom és azzal világítottam be a szobát. Egy alak feküdt nem messze tőlem a padlón. Nem mertem közelebb menni hiszem, nem láttam tisztán hogy ki az, így az ajtó mellett lévő villanykapcsolóhoz nyúltam, amit imént fedeztem fel. A lámpa két-három pislákolás után teljesen bevilágította a teret ahol tartózkodtam. Szemeim hirtelen tágultak ki amikor felfogtam, hogy a földön fekvő személy a keresett barátnőm volt. Azonnal odasiettem hozzá fejét az ölembe helyeztem, majd enyhén pofozgatni kezdtem, hogy keljen fel és mielőbb el tudjunk innen tűnni.

Hirtelen csapódott ki az ajtó, majd hajamnál fogva lettem felrántva barátnőm mellől. Aprót sikkantottam amikor még erősebben húzták a hajam, fejemet egyenesen az ajtóban álló személyek felé fordították. Rayn. Mögötte Nick állt, nagyon idegesnek tűntek mindketten. Ahogy Ryan elindult felém, félelem járta át minden porcikámat. Keze lendült, majd arcomon csattant egy hatalmasat. A fájdalom miatt potyogni kezdtek a könnyeim. Elesni nem tudtam, mert a mögöttem álló ember még mindig szorosan tartott hajamnál fogva.

-Mégis mi a francot képzelsz magadról te ribanc? - meglepően nyugodt hangnemben intézte hozzám a szavait. -Remélem azzal tisztában vagy, hogy a szökéseddel aláírtad a halálos ítéletedet Elara Joys. - vigyorodott el ördögien, majd előkapta a fegyverét és egyenesen a homlokomnak szegezte azt, mire még jobban sírni kezdtem.

-Főnök! Ne! -Nick, Ryan mellé lépett, majd súgott valamit a fülébe, amitől kemény vonásai megenyhültek, lepillantott Medisonra, majd vissza rám, elmosolyodott ismét lendült a keze, aztán minden elsötétült körülöttem.

Medison szemszöge:

Arra ébredem, hogy valaki sír. Lassan kinyitottam a szemem pislogtam párat, majd azonnal rá is jöttem, hogy Elara sír. Mögötte Nate állt, aki Ellt a hajánál fogva tartotta, barátnőmmel szemben Ryan állt, aki éppen egy fegyvert szorított Elara homlokához, Ryan mellett pedig Nick volt.Súgott valamit Ryan fülébe, mire ő rám nézett, majd vissza Elre ezután pedig a kezében tartott fegyver markolatával egy erőset ütött barátnőmre, mire ájultan esett volna össze, ha Nick el nem kapja.

Próbáltam felkelni a padlóról, ami sikerült is, de hirtelen megszédültem így majdnem visszaestem csakhogy egy izmos kar a derekamon megakadályozta ezt. Felnéztem, majd Ryan dühösen villogó kék szemeivel találtam szemben magam. Közben Natenék kimentek a szobából és csak ketten maradtunk bent. Ryan egyik kezét az arcomra vezette, azt hittem meg akar ütni így automatikusan becsuktam a szemeimet és vártam a fájdalomra. Hirtelen puha ajkakat éreztem az enyémekre nyomódni, próbáltam ellökni magamtól, de erősen belemarkolt a csípőmbe és úgy szorított magához akár egy kisfiú az új plüssmackóját. Nem csókoltam vissza, mire ráharapott alsó ajkamra, felszisszentem, ő ezt kihasználva nyelvét átcsúsztatta a számba, majd lassan, szenvedélyesen kezdett el csókolni, aminek már nem tudtam ellenállni, így engedtem a kísértésnek.

Levegőhiányban váltunk el egymástól, homlokát az enyémnek döntötte, majd ajkaimra suttogta a szavait.

-Előlem nem menekültök sem te, sem pedig Elara! Ezt vésd az eszedbe. Ha engedelmeskedsz, akkor még több ilyen jó élménybe részesíthetlek, mint ami az előbb történt, de ha nem akkor nem leszek annyira kegyelmes, hogy csak bezárlak pár napra. -nézett rám szúrós tekintettel.

-Most pedig induljunk haza, már biztosan éhes lehetsz! -csak egy bólintásra tellett tőlem. Nem is kellett több hiszem Rayn kézen fogott, majd kivezetett a kocsijához és elindultunk vissza a Maffiafőnök házához.

Nehezebb lesz szabadulni és boldog életet élni, mint azt én elterveztem! Ezzel a gondolattal merültem álomba az út alatt.

Bocsiiii!!! Igen, tudom megint sokat késtem a résszel, de rengeteg dolog történt velem mostanában, és nem volt időm írni! Ritkábban fogok részeket hozni! Remélem azért van akinek tetszik a történetem! Várom a visszajelzéseteket! Puszi mindenkinek!

Üdv: Zs :)