A maffia árnyékában

Part 21

Egy hete már, hogy egyedül engedett el Ryan a boltba. Sikeresen megvettem mindent amire szükségem volt. És jó kislány módjára haza is mentem pár óra elteltével.

Éppen a nappaliba sétáltam mikor hallottam ahogy Ryan ordítozik a telefonba. Háttal állt nekem félmeztelenül, izmos karján kidagadtak az erek. Majd mikor észrevett kinyomta a telefont, és mint egy dühös bika úgy indult meg felém.

-Hallgatóztál?- fogta közre mérgesen az államat.

-Nem. -mondtam neki.

-Mióta állsz itt?

-Most jöttem, esküszöm nem hallottam semmit.

Morcosan nézett rám egy ideig, majd megenyhült, adott egy puszit és elment mellettem.

-Héé kivel beszéltél? Baj van?-fordultam utána.

-Az nem számít, nem rád tartozik!

Szemeimet forgatva léptem ki az udvarra, semmi kedvem nem volt vele vitázni. Majd elmondja, ha akarja.

Bementem az erdőbe, a szabadságomat elzáró kerítés mentén sétáltam távol a háztól, amikor arra lettem figyelmes, hogy körülbelül száz méterre tőlem három fegyveres őr egy magas és izmos férfi társaságában hevesen artikulálva beszélnek, miközben a ház irányába mutogatnak. Mögöttük a kerítés szét volt feszítve. A kis piros vészjelző azonnal felvillant a fejemben, miszerint ők nem Ryan emberei és jobb, ha gyorsan tiplizek, mielőtt rám találnak. Lassan és hangtalanul próbáltam elhátrálni onnan, de nagy szerencsétlenségemre pont ráléptem egy ágra, ami kettétört és hát persze hogy észrevették hogy van ott valaki.

A lehető leggyorsabban futásnak eredtem, hallottam ahogy loholnak mögöttem, viszont arra nem számítottam ami akkor történt. Lövés dördült, majd ezt követően hatalmas nagy fájdalom nyílalt az oldalamba, azonnal összerogytam a fájdalom miatt, kezemet a sebre szorítva álltam fel és próbáltam tovább futni, de ezt megakadályozta a hajamat markoló kéz. Maga felé fordított, majd vigyorogva nézett rám a barna szempár tulajdonosa, aki rettentően hasonlított Ryanre.

-Hamarabb elkaptunk, mint azt gondoltam volna. -Nézett rám boldogan.

-Ki vagy te? És mit akarsz?

-Ez nem az a helyzet, amikor kérdezhetsz, úgyhogy kussolj be! -Vágott arcon aminek az erejétől a földre estem, és határozottan csillagokat láttam.

-Rick! -hangzott fel a közelből a megmentőm szava.

-Áh tesvér! Védtelenül hagyod a kis barátnőd, felelőtlen nem gondolod? -harsogta ezek szerint Rick, aki..aki Ryan testvére?!

-Hagyd békén és engedd el, akkor élve elmehetsz!

-Hahaha... ez jó..-törölgette a szemét mint aki sír.- a kislány velem jön és te hagyni fogod! -Karomnál fogva rántott fel a földről. Majd a fegyverét a tarkómnak szegezte.

Láttam Ryant,nem volt egyedül, ott álltak mellette a többiek, még Robin is talpig felfegyverkezve.

-Nos akkor mi mennénk is.- jelentette ki Rick.

-Na azt már nem, engedd el!- dühtől eltorzult hangon mondta Ryan majd fegyverét irányunkba szegezte.

-Rossz válasz tesó! -időm se volt felfogni, amit mondott újabb fájdalom kerített hatalmába, amit hangos sikítás követett. Ez a barom vádlin lőtt, ha nem tartott volna, biztos megint a padlón lennék.

-Nee! Normális vagy?! Mi a fenét akarsz tőlem te idióta?? -ordított Ryan miközben hol engem hol a testvérét nézte.

-Egyenlőre annyit hogy engedj elmenni minket, és akkor több golyó nem repül a csajod testébe.

-Tik-tak Ryan, fogy az idő, sőt elég sok vért veszít a kislány, nehogy a végén miattad haljon meg, mert nem kap segítséget időben!-vigyorgott.

Ryan bólintott,mire hatalmas nagy elkeseredettség lett úrrá rajtam, hagyta hogy elvigyenek, viszont amikor mellette vezettek el, láttam a szemében a megbánást, a dühöt és a tehetetlenséget, majd már csak annyira emlékszem hogy azt tátogta hogy tartsak ki.

Ébredésemkor az első amit érzékeltem az az volt hogy puha meleg ágyban vagyok. Ami utána jött már sokkal rosszabb volt. Szinte minden porcikám fájt, infúzió lógott ki a karomból. Fel akartam ülni de olyan fájdalom hasított az oldalamba ami azonnal visszataszított az ágyra. Inkább feküdtem mozdulatlan és vártam hátha történik valami, vagy eszükbe jut hogy itt vagyok és talán megnézik, hogy élek e vagy halok.

Nem kellett sokáig várni, egy fegyveres őr jött be , s amint látta hogy ébren vagyok azonnal ki is szaladt a szobából.

Pár perc elteltével újra nyitódott a szoba ajtó és Ryan testvérével néztem farkasszemet.

-Örülök hogy ébren vagy kedves. -mosolygott majd helyet foglalt az ágyam szélén mire automatikusan húzódtam arrébb amennyire csak tudtam.

-Mit a francot akarsz?

-Gondolom az öcsém nem mesélt neked a múltról, bár miért is tette volna. Tudod kicsi Medi édes a bosszú. Ne hidd hogy fontos vagy neki, te is csak egy báb vagy a játékába. Fogadni mernék rá, hogy neked is lesz egy feladatod, amit majd el kellesz végezned,igaz?-kerültem a tekintetét hiszen tényleg mondott ilyet Ryan.

-Na látod,tudod hogy igazam van!

-Nem bizonyít semmit, és még most sem értem hogy én mire kellek ha úgyse vagyok fontos neki.

-Te nem, de amit el akar veled végeztetni ahhoz te kellesz neki szépségem,el fog jönni érted és akkor lesz a tökéletes alkalmam arra hogy végleg megöljem a kisöcsémet.-ördögi vigyorától a hideg futkosott a hátamon.

-Lábadozz ,rád fér! Szökni ne is próbálj, figyelnek rád és ha gyanúsat csinálsz engedélyezve van hogy erőszakkal bánjanak veled! Gondolom nem szeretnél még több lőtt sebet.

-Nem -pusmogtam.

-Remek, majd még találkozunk, ha valamire szükséged van azt majd Harrytől kérd, nemsokára bejön hozzád , ő lesz úgymond a testőröd. Jó fej,de idegesen kész gyilkoló gép,úgyhogy legyél jó kislány.

Kacsintott felállt, majd kisétált a szobából, helyette jött be a korábban emlegetett fegyveres őr , ezek szerint Harry.