Reggel 5-kor keltem, nem tudtam tovább aludni, egyszerűen Brandonon járt az agyam, és leginkább azon, hogy ő mit is érez, vagy éppen nem érez.
Felnyitottam a laptopom és írni kezdtem Dominak.
Én
•Figyu, én nem tudok aludni, nem tudom mit érez, és ez annyira szar. Segíts légyszi:(
Domi kis idő után vissza írt
Domii
• Először is Szia, másodszor mivaan? Hajnali 5 van mért nem alszol még?
Én
• Írtam már, belé estem és nem tudom mit érez:'(
Domii
• És, hogy jövök én a képbe?
Én
• Ahj nem tudom, vaaagy
MEGVAAAN:) Ma szépen be tolod a segged a suliba, miután letudtuk az iskolát jösz velem haza és együtt megyünk. Meg kérded hogy mivan vele és velem. És ennyi.
Domii
• Te teljesen hülye vagy:D nem is ismer xd
Én
• Basszus igaz... Najó semmi, majd beszélünk Szia;(
Megse vártam, hogy mit írt, felálltam, kivettem a ruhámat a szekrényből, felöltöztem és elmentem sétálni.
Mikor 7:25 -re váltott az óra, siettem a suli felé.
Beérve az iskolába megláttam Nikát, gyorsan oda jött és beszélgettünk.
Ma 7 óránk van, tehát később érek haza, fasza ✌.
Első 4 órát túléltem, de ami utána következett az már kész katasztrófa.
Írtunk, magyarból, matekból, és fizikából. Én ezt nem hiszem el mért kell ennyit írnunk egy nap? Miért nem hagynak minket békén. Ahh ki fáradtam.
Mikor hazafelé vettem az irányt, valaki hátulról befogta a szemem, annyira megijedtem nem tudtam hogy ki az és mit akar.. Aztán megszólalt a hátam mögül Brandon, azaz azt hittem, hogy ő. Megfordultam és szembe állt velem Hunter.
- Öhm szia -néztem rá furcsán- mit keresel erre?
- Szia, nem akartalak megijeszteni, csak a tesómról szeretnék veled beszélni.
- Öm oké, mit szeretnél beszélni?
- Az van, hogy igazából...
Tetszel neki.
-Én? Neki? Tetszeni? -néztem ki kerekedett szemekkel.
- Igen, csak nem tudja, hogy mondja el, ezért ma készülj fel valamire.
Ahogy ezt kimondta hátat fordítva elindult.
-És akkor ez most mit jelent? -kiabáltam utána, de mintha megse hallotta volna.
Köszi, mégegy dolog amin agyalhatok.
Mikor haza értem anya nem volt otthon. Megcsináltam a házit és írtam anyának egy üzit a hűtőre,hogy ne keressen, és hogy 5-6 óra felé megyek haza.
Elindultam a park felé, amikor oda értem, megláttam ŐT anyám, hogy lehet valaki ennyire cuki, helyes és egyben tökéletes?!
Oda érve hozzá éreztem, hogy valami nem okés vele...
-Szia van valami baj? - néztem zöldes szemeibe
-Szia nincs semmi - húzott magához és szorosan átölelt.
-Látom,hogy van valami, kérlek mondd el -próbáltam öleléséből ki szabadulni de egyszerűen nem engedte.
- Csak hiányoztál - engedett el.
-Te is hiányoztál - mosolyogtam rá- de már itt vagyok - öleltem meg most én. Mikor elengedtem bele néztem a szemeibe és láttam, hogy tényleg ez volt a baj.
-Milyen volt a napod? -kérdeztem
-Unalmas, - nézte a földet- hiányoltam a kezed, meg az ölelésed- nézett fel rám
-Jajj de cuki vagy, - pirultam el-
Nekem is hiányoztál,
egész nap, arra vártam, hogy láthassalak. -néztem rá, majd a földre. Válaszul kaptam egy puszit az arcomra.
A néma csendet a telefonom zenélés szakította meg.
Domi hívott, hogy ő itt van a közelbe és, hogy menjek elé.
Hát jó, de mit akar most?
- Figyu, a barátnőm itt van valahol, azt akarja, hogy menjek el elé. Jösz velem? - néztem rá nagy mosollyal
- Akkor megyek, ha foghatom a kezed. - mosolygott egy picit gonoszan.
Válaszul csak odaadtam a kezem és felálltam, ő csak mosolygott, berakta a kezemmel együtt a kezét a zsebébe, és indultunk Nika felé.
Valami nagy fánál állt és mikor meglátta, hogy kezem Brandon zsebébe van elkezdett ugrálni, oda értünk és beszélgettünk.
-Szia Dominika - mutatkozott be Brandonnak
- Szia Brandon - engedte el a kezem és fogta meg Nikáét.
-Dóra tudsz egy kocsit jönni? -kérdezte nagy mosollyal a száján.
- Öhm ja - néztem Brandonra és ott hagytam.
-Héé ti együtt vagytok?? -nézett nagy szemével rám
-Neem dehogy is.
-Akkor ez most mi?
- Nem vagyunk együtt! Vágod?
-Jó na
Vissza mentünk Brandonhoz, ekkor Nika
- Na jólvan, én megyek haza Sziasztok - nézett ránk.
- Oké -öleltem át Sziaa majd beszélünk
-Szia -mosolygott Brandon
Mikor indultunk sétálni ismét megfogta a kezem, örültem neki mert, éreztem, hogy ha vele vagyok nem kell félnem, vagy nem kell megfelelnem senkinek.
Észre se vettem és azon a helyen voltunk, ahol a legtöbbet sirok, ahol néha a legjobb.
- Figyelj, beszélni szeretnék veled. -Nézet komolyan
- Rendben, miről szeretnél beszélni?
- Öm rólunk.
Láttam, hogy egy kicsit zavarba jött.
- Okés.
-Tehát.. Igazából, mikor először megláttalak, nem tudtam, hogy ez lesz, azután elkezdtünk beszélgetni, találkozni, megöleltelek, megfoghattam a kezed és keztelek meg kedvelni, és érzem, hogy ez egyre erősebb, egyre jobban kedvellek. Imádom a mosolyod és a kezed, ahogy remegve adod ide, én meg csak nevetek és közben annyira Boldog vagyok, nem tudom mert van igy de örülök, hogy akkor Ashton eltűnt. És Köszönöm, hogy megbízhatok benned.
Ahogy ezt végig mondta csak a szememet bámulta, én csak mosolyogtam és azon gondolkodtam, hogy én mit mondjak neki.
-Anyám- kezdtem bele- én nem tudok mit mondani, egyszerűen hihetetlen, hogy mellettem vagy, hogy észre veszed ha van valami bajom, és hogy annyira erősen magadhoz ölelsz, hogy megfogod a kezem és hogy egyáltalán szóba állsz velem, Köszönöm, hogy ennyit foglalkozol velem. Érzem, hogy nagyon a szívemhez nőttél.
Amikor ezt ki mondtam ismét megölelt, én a nyakaköré fontam kezeimet, ő a derekamra.
Annyira jó öt ennyire közel érezni.
Mikor elváltunk, megnéztem az időt.. Már késésbe voltam.
-Haza kísérsz? -kérdeztem hallkan
-Menned kell már? -szomorodott el.
-Igen..,de holnap is találkozunk, persze ha szeretnél.
-Igen szeretnék - vágta rá pozitívan.
Elindulunk haza felé kezem kezébe zárva.
Az út közben nem beszéltünk, és mikor az utcánkba értünk akkor erősen megszorította a kezem, én csak ránéztem és mégjobban megszorítottam a kezét.
A kapunknál megálltunk, és amit mondott nem hittem el.
-Dóra -nézett bele szemeimbe- én.. Szeretlek
Én csak ránéztem, arra vártam hogy valamit mondjon.
-Tudom hihetetlen, de igaz, beléd szerettem.
Közelebb jött és megcsókolt.
Nem tudom mit éreztem ekkor, egyszerre voltam meglepődve, és egyszerre voltam boldog.
Mikor elválltak ajkaink, halkan suttogtam:
-Szeretlek - néztem a földre
Ő csak felemelte a fejem és annyit mondott :
- Holnap találkozunk jóéjt - ismét össze értek ajkaink. És én ismét boldog voltam.
-Jóéjt -mosolyodtam el
Én el nem tudom mondani mit érzek iránta, annyira szeretem.
Sziasztook *-*
Remélem tetszik ez a rész nektek! Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok.
Következő rész holnap. Jóéjt!
