*Szerda*
A szerdát nehezen bírtam ki, nem volt mellettem senki, se Domi, se Daniel. Nem számíthattam senkire. Suliba egyedül akartam lenni, így nem is beszéltem senkivel. Az órákon nem csináltam semmit. Otthon viszont, gőzerővel tanultam, a tanulásba folytattam szomorúságom. Mind addig ameddig a telefonom csörögni nem kezdett.
Gyorsan felkaptam és bele szóltam.
- Igen?!
- Szia - szólt bele síró hanggal Dominika
- Mi a baj? - kérdeztem halkan
- Te most haragszol rám ugye? - kérdezte szipogva
- Nem, nem haragszom senkire, csak egyedül akarok lenni - jelentettem ki
- De az a dolgom, hogy melletted legyek ilyenkor. Nem akarom, hogy megint magadba fordulj. - nyugodt hanggal válaszolt
- Nem fogok hidd el. Csak nem szeretnék senkivel beszélni Brandonon kívül.
- Értem, figyelj, Hunter és én, már nem vagyunk együtt - mondta komolyan
- Mi történt? - kérdeztem meglepődötten
- Nem bírom, hogy más lányokat ölelget, és tudom nehéz lesz nélküle, de megpróbálom.
- Te szakítottál vele!? - kérdeztem ismét hülyén
- Igen - halkult el
- Nem az én dolgom, de nem fog menni nélküle.
- Lehet, de én most megyek szia.
- Rendben szia.
Amint letettem a telefonom kopogni kezdtek az ajtón.
Le szaladtam és mikor kinyitotta egy kisírt szemű Hunter állt velem szembe.
- Hunter minden rendben? - kérdeztem a nyakába borulva
- Sza-szak-szakított velem - válaszolt zokogva
- Dominika szakított veled? - próbáltam tettetni, hogy nem tudok semmit
- Igen.
- Gyere menjünk be, majd ott elmeséled - engedtem el
Mikor beértünk a szobámba leült az ágyra én pedig mellé.
- Na mindjad, mért döntött úgy?
- Azt mondta, nem szereti ha megölelem a rajongóimat.
- Ez nála természetes, féltékeny egy picit.
- De én nem akarom elveszíteni őt.
- Rá fog jönni, hogy nem lesz jó neki nélküled - mosolyogtam biztatóan
- Köszönöm, hogy meghallgattál - ölelt meg
- Ez semmiség, de majd nekem is szükségem lesz rád - néztem a földre
- Mért, mi a baj? - kérdezte halkan
- Rosszat érzek, hiányzik Brandon, félek, hogy neki már nem számítok úgy mint régebben.
- Ezt verd ki a fejedből, nagyon szeret téged, és hiányzol neki nagyon.
- Még péntek messze van, találhat helyettem mást. Megérteném, hisz vannak nálam ezerszer jobbak.
- De ha neki csak te kellesz? - mosolygott
- Nem tudom, én félek.
- Nem kell félned nyugi. Ismerem már, egy lány sem keltette fel az érdeklődését, rajtad kívül. - magyarázta
- Ha te mondod - öleltem meg
- Én mondom - engedett el
- Köszönöm - néztem fel rá
- Azt te is tudod, hogy bármikor számíthatsz rám - mosolygott
- Igen, tudom - motyogtam
- Akkor jó, de én most megyek, holnap ha szeretnéd ismét eljövök.
- Jójó.
Mikor vissza értem a szobámba bepakoltam, elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem tévét nézni, így aludtam el.
*Csütörtök*
Reggel arra keltem, hogy a tévé bekapcsolva maradt. Ki keltem az ágyból felöltöztem és indultam a suliba. Amikor beértem, Dominika elém állt.
- Szia, van valami? -néztem rá kérdő szemmel
- Szia, öhm hallottam beszéltél Hunterrel.
- Igen, tegnap sírva jött át.
- Értem - hátat fordított és elindult a szekrény felé
- És akkor most neked mi bajod? - kérdeztem egy kicsit flegmán
- Semmi, csak mellette állsz.
- Mégis mit kéne csinálnom? Te akarsz nélküle lenni, és tudod hiányzol neki, szeret fogd már fel! - emeltem fel a hangom
- De akkor legalább segítenél nekem elfelejteni, vagy nem tudom - csapta be a szekrény ajtót
- Jó nekem ebből elegem van. Szia - ott hagytam és mentem a teretembe. Egész nap nem beszéltem vele. Amikor haza mentem megtanultam és le feküdtem tévézni.
15:22, kopogtak.
Leszaladtam és kinyitottam az ajtó.
- Szia - köszönt Joey
- Szia, gyere be - mutattam hátam mögé
- Nem szeretnék, csak azért jöttem, hogy megkérdezzem jól vagy-e?
- Nem vagyok valami jól, ha szeretnéd elmondom, de akkor gyere be.
- Oké - indult befelé
Mikor felmentünk a szobámba leült az ágyamra én pedig a székemre.
- Na mi bánt? - kérdezte komolyan
- Dominikával össze vesztem, és nem érzem magam valami jól.
- Azt hallottam, sőt az egész iskola hallotta - nevetett
- Hát az én hangomat mindig meghallják - nevettem én is
- Na és mért nem érzed magad jól? - kérdezte a kezét piszkálva
- Félek, hogy elveszítek valakit.
- Értem, nyugi nem fogsz elveszíteni - mosolygott
- Megnyugodtam - mosolyogtam
- Szerelmes vagy ugye? - kérdezte nagy mosollyal
- Ez talán már több mint szerelem - néztem földre
- Ez az érzés kölcsönös?
- Azt hiszem igen - bólogattam
- Akkor mitől félsz? - tette szét kezét
- Ezer meg egy lány van, aki szebb és tökéletesebb.
- De ha az a fiú szeret, akkor nem kell félned, hidd eltudom, hogy így van.
- Jó, ha te mondod - mosolyogtam
- Na de akkor ne félj - kacsintott
- Rendben - álltam fel
- De én mennék is, örülök, hogy mosolyogsz, Dominikával pedig úgyis megbeszélitek a dolgokat.
- Ah nem tudom.
- Megoldjátok.
- Inkább hagyjuk - legyintettem
- Rendben holnap jösz suliba ugye?
- Igen, megyek - néztem rá hülyén
- Látni mennyire szeretnél suliba jönni - mosolygott
- Hát én bármit szívesen csinálok kivéve suliba menni - nevettem
- Én is így vagyok ezzel, de Dóra én tényleg megyek, még tanulni is kell. - mosolygott
- Jójó
Le kísértem és elköszöntem tőle, majd vissza mentem a szobámba.
Elmentem zuhanyozni, majd mikor vissza mentem telefonozni kezdtem.
