*Hétfő*
Reggel nehezen keltem, nem akartam suliba menni, de sajnos kellett. Gyorsan felöltöztem meg csináltam a hajam és mivel Domi mindig hamarabb beér a suliba és általában írni szokott, így most is írt.
Domii
- Siess suliba, van egy új osztálytársunk 😱
Én
- Öhm?? Új gyerek?
Domii
- Ahaa, fiú 😀
Én
- Jó 😌 mindjárt indulok;) szeja
Domii
- Pá 😉
Beraktam a telefonom a zsebembe és indultam le a konyhába, beraktam a kajám és indultam az iskolába.
A suliba érve Dominika kint állt a kapuban.
- Szia - emeltem fel kezem
- Szia, gyere megmutatom - húzott be az ajtón
-Jó megyek - mondtam unottan
Mikor bementünk, egyedül állt a szekrényeknél.
- Ő ki? - néztem rá
- Nem tudom, de cuki - mosolygott
- Aha biztos, milyen óránk lesz? - fordultam el a másik irányba
- Matek - mutatott a terem felé
- Hát akkor menjünk - indultam el
- Hiányzik ugye? - kérdezte halkan a hátam mögül
- Kicsit - válaszoltam halkan
- Vágom - jött mellém
- Na mindegy
Az első órán bemutatkozott az új fiú, nem nagyon figyeltem, a nevét sem nagyon hallottam, eléggé vissza fogott, de gondolom majd kibontakozik, tuti majd ahoz a csoporthoz fog tartozni akik mindenkit kinéznek. A szünetben én a szekrényeknél sétáltam, és bámultam a telefonom, arra lettem figyelemes hogy valaki nekem jött.
- Szia, bocsi csak nem tudom milyen óránk lesz, tudnál segíteni? - nézett rám le
- Szia, igen persze - néztem ra
- Elnézést, Joey Birlem - nyújtotta kezét
- Galambos Dóra, kérlek csak szólíts Dórának - nyújtottam kezem nevetve
- Okés - nevetett
- Tehát mit is kérdeztél? - kérdeztem nevetve
- Milyen óránk lesz? - mosolygott
- Én magam sem tudom - nevettem - amerre visz az áramlat - nevettem ismét
- Érem, öm lóghatok veled? - kérdezte hirtelen
- Igen, persze - bólogattam meggyőzően
- Az osztály felétől félek - nevetett
- Hidd el nem vagy ezzel egyedül - húztam el a szám
- Nem bírod őket?
- Inkább ők nem bírnak engem - néztem rá
- Értem - nézett rám ő is
- Amúgy, mért ebbe a suliba jöttél? - kérdeztem hirtelen
- Nem volt jo az előző suliban, öm túl sokan utalták.
- Utalták? - néztem rá nagy szemekkel
- Igen - válaszolt halkan
- Itt nem fognak, azaz én jófejnek tartalak, már csak azért is mert ide jöttél megkérdezni engem - mosolyogtam
Ekkor be csengettek és mentünk órára. Az egész sulis időt együtt töltöttünk, azt hittem, hogy nem lesz ennyire kedves, de nagyon jófej. Haza kísért és miután beszélgettünk, haza ment ő is. Megcsináltam a házit, átnéztem a tanulni valót és be pakoltam.
Este elmentem zuhanyozni és lefeküdtem telefonozni.
Brandon még mindig nem írt.
Ezért inkább nem csináltam semmit. Letettem a telefonom és lefeküdtem aludni.
*Kedd*
Reggel hamarabb kellettem fel mint szoktam, nem tudtam mit csinálni ezért felöltöztem és elmentem Hunterhez.
A ház előtt megálltam és kopogni kezdtem.
Hunter nyitotta ki.
- Szia - köszönt álmosan
- Szia, tudsz valamit Brandonról? - kérdeztem halkan
- Semmit sem tudok róluk, annyit tudok amit mondtam.
- Értem, ha többet tudsz kérlek szólj - néztem rá
- Persze ez természetes, majd szólok ha valamit tudok - ölelt meg
- Köszi - mosolyogtam
- Suliba mész? - kérdezte mosolyogva
- Ühüm - húztam el a szám
- El kísérjelek?
- Áh nem kell, oda találok én egyedül is - legyintettem
- Rendben, akkor majd hívlak ha lesz valami.
- Oké, köszi sziaa - mosolyogtam rá
- Szia - zárta be az ajtót
Elindultam a suli felé, és mikor oda értem Domi és Joey várt a kapuban.
- Sziasztok - köszöntem lehangoltan
- Szia - köszöntek egyszerre
- What's up? - kérdezte Joey
- Ahh nem tudom, szomorú ez a nap - néztem az égre
- Mi a baj - néztek rám furán
- Nem tudom, írunk kémiából.
- Nem tudok semmit - kiabálta Domi
- Nekem mondod? - szólalt meg Joey
- Gyerekek inkább éljük túl ezt a napot - indultam be a suliba
- Dóra - fogta meg a csuklóm Joey
- Igen? - fordultam felé
- Baj van? - nézett szemembe
- Öhm, nem, nincs semmi - mosolyogtam
- Attól, hogy még nem ismerjük egymást úgy, számíthatsz rám - mosolygott
- Te is számíthatsz rám, de tényleg nincs semmi olyan - mosolyogtam
- Akkor rendben - indultunk be az iskolába.
Töri óránk volt az első, amin megbeszéltük a témazáró feladatait, tehát nem volt semmi extra benne. Az egész nap így telt el, szünetekben a telefonomat bámultam, néztem hívott-e valaki, de senki nem keresett, nem tudok semmit Brandonról, féltem.
Haza felé sétáltam mikor Daniel szembe jött velem.
- Szia - öleltem meg
- Szia át mehetek? - kérdezte halkan
- Persze, van valami gond? -néztem rá
- Majd el mondom csak menjünk hozzátok - indult el
- Vágod, hogy megijesztesz?
- Akkor siessünk, hamarabb meg tudod.
Amikor haza értünk Daniel felszaladt a szobámba, én kajáért mentem a konyhába majd felmentem én is.
- Na mondjad! - ültem le
- Az van, hogy - állt meg
- Hogy?! - kérdeztem feszülten
- Kijött az új dalom - nevetett
- Tényleg??
- Aha, de még nem hallotta senki, szeretném a véleményed kérni.
- De cuki vagy, az én véleményem számít? - néztem rá nagy mosollyal a számon
- Igen, és ha neked nem teszik ez a verzió, akkor valamit kitalálok - mosolygott
- Mutii - ugrottam mellé
Meghallgattam a számot és elmondtam a véleményem.
- Úristen ez nagyon nagyoon jó lett, és a klipp is szuper! A hangodról nem is beszélve! Ezt ha kirakod több ezer sőt több százezer ember fogja megnézni, és imádni fogják.
- Köszönöm - mosolygott
- Igazán nincs mit, bármikor rendelkezésedre állok - nevettem fel
- Jaj te lány, annyira szeretlek - húzott magához
- Én is szeretlek - mosolyogtam
- Van valami jó házid? - pattant fel
- Matek? - néztem rá
- Ahh dobd öt perc és kész - vigyorgott
- Tessék - dobtam oda az egyetlen házim, fel feküdtem az ágyra és úgy néztem Daniel, ahogy csinálja a házim.
- Kész is van - feküdt fel mellém
- Majd bepakolom
- Na és Brandonnal mizu?
- Nem tudom, nem jó a telója, így nem tudom mi is van vele.
- Mikor jön haza?
- Pénteken asszem - válaszoltam furán
- Jajj te lány - mosolygott
- Miaz? - néztem rá
- Én megyek haza - kacsintott
- Hát oké, köszi a házit, szeja jó éjt - öleltem meg
Ki kísértem és mikor vissza mentem egy üzenet fogadott.
Ismeretlen: Életem szerelme 💏, pénteken megyek haza, addig nagyon vigyázz magadra, nagyon hiányzol, remélem jól vagy.
Szeretlek kicsi lány ❤❤💞
Én: Brandon 😍 nagyon hiányzol, mért nem vagy már itthon? Mért kellett maradnod? Hiányzik az ölelésed. Siess haza kérlek 😔
Szeretlek 💕❤❤
Erre az üzentre nem válaszolt, hajnal 2 ig vártam, hogy válaszoljon, aztán elaludtam.
Sziasztok ^^
Itt is van a rész, nem a legjobb, de remélem így is tetszik majd.
Következő nem tudom mikorra várható. Köszönöm, hogy olvassátok.
Lavollak titeket! ❤
Puszi
😘
