Reggel nagy nehezen keltem fel, nagyon fáradt voltam, még úgy is, hogy 11 kor keltem, gyorsan felöltöztem és mentem reggelit keresni, mivel a karácsonyfa a konyhában volt felállítva ezért láttam, hogy mit kaptam, nem nagyon fogalmaztam vele, oda mentem a hűtőhöz kivettem egy szelet pizzát, és vissza vánszorogtam a szobámba.
Megnéztem, hogy írtak-e.
Blake
- Jóreggelt szép lány:) hogy vagy ma?
Èn
- Jóreggelt :) ma? Hát fáradtan ;) te?
Blake
- Én is, de jó volt veled a tegnap.
Én
- Nya az jó :$
Blake
- Figyu, szeretnék veled beszélni, lehetséges?
Én
- Persze, hogy ne. Mikor?
Blake
- 13:25-kor várlak a parkban;)
Én
- Ott leszek szia:)
Blake
- Szia 💋
Letettem a gépet és megcsináltam a hajam, azaz ki fésültem.
Aztán leültem és vártam, miközben azon agyaltam mi lehet Domival kopogni kezdtek, felálltam és az ajtóhoz siettem.
- Szia - köszönt Hunter
- Szia - néztem rá unottan
- Zavarlak? - kérdezte
- Hát éppen mennék Blake-el beszélni, de mond mi a baj?
- Blake? Mivan köztetek? - nézett furán
- Semmi - mosolyogtam
- Aha, azért jöttetek el együtt a buliról. - mondta komolyan
- Öhm és? - kérdeztem
- Ja, semmi semmi, csak fura ez az egész
- Huntike nem a te dolgod - nevettem fel
- Igaz, de akkor Brandonnal?
- Öt szeretem Hunter, Blake csak haver, olyan mint te - jelentettem ki.
- De vágod, hogy Blake többet érez ugye?
- Nem tudom, de mindegy is jó?
- Jóvan kislány - ölelt meg amit nem értettem.
- Na de én mennék mert így is késésbe vagyok.
- Rendben, mikor érsz haza?
- Öhm nem tudom? - néztem rá kérdő szemekkel
- Ja jó, majd szeretnék veled beszélni. Szia
- Öhm okéé? Sziia
Mikor elhagyta a házat felkaptam a kabátom és én is indultam.
A parkba érve megláttam Blake- et.
- Szia, annyira szép vagy, jól áll a kiengedett haj - dicsérte meg frizurámat
- Szia, köszönöm - mosolyogtam
- Ezt nem kell - húzott magához és ölelt meg.
- Miről szeretnél beszélni? - igazítottam meg a sapkám amit lehúzott a fejemről
- Hát, menjünk sétálni és elmagyarázom.
- Rendben - néztem rá furán
Elindultunk sétálni, végig őt néztem, hogy mikor akarja elkezdeni mondani valóját.
- Dóra - kezdett bele, és állított meg - én arról szeretnék veled beszélni - vett nagy levegőt
- Héé nyugi már, bökd már ki - néztem szemeibe
- Tetszel - jött közel
- Öhm mi?! - néztem kérdő szemmel rá
- Igen, tudom ezzel mindent elrontok, de nem bírtam tovább - nézett szemeimbe
- Nem tudok erre mit mondani - bámultam a földet
- Nem is kell mondanod semmit - emelte fel fejem
- Figyu, az van, hogy már nem tudom mivan velem, Brandonnal már semmi nem olyan mint volt, félek,hogy elfogom veszíteni, és most itt vagy te, és nem tudok semmit.
- Megértem - szomorodott el
Mivel túl közel volt ezért megöleltem, ő szorosan magához ölelt.
- Ne haragudj, hogy elmondtam - hajolt még közelebb
- Nem haragszom, nem a te hibád - szinte már össze értek ajkaink annyira közel volt, nem tudom mért de szívesen megcsókoltam volna, tudom nem lehet.
- De igen, az én hibám, mindent elrontok - távolodott el
- Ez nem igaz - húztam magamhoz vissza.
Nagyon sokáig öleltem addig ameddig észre nem vettem, hogy a keze lejjebb vándorolt a hátam közepéről, a derekam köré.
Eltávolodtam tőle, és bele néztem szemébe
- Minden okés? - kérdeztem
- Egyre jobban beléd szeretek... - felelte halkan
Mikor megszólaltam volna egy ismeretlen telefonszám jelent meg a telefonom képernyőjén mikor felvettem
- Igen tessék? - szóltam bele
- Szia, én vagyok az Domi - szólt bele ijedten
- Mi a baj? - kérdeztem
- Hunter... Hunter.... - kezdett bele és fejezte be
- Mondjad már!! Mivaan vele - emeltem fel a hangom
- Nem szeret - sírta el magát
- Mi? Miaz, hogy nem szeret?
- Ma nem keresett és tuti, hogy már nem szeret.
- Attól, hogy nem keres, szeret.
- Nem, tegnap is fura volt. Megváltozott.
- Brandon is - feleltem halkan
- Mivan veletek? - kérdezte egy kicsit nyugodtabban
- Át jösz? - kérdeztem
- Igen. Most?
- Most Blake-el vagyok
- A-azzal a Blake-el? - hallottam hangját, hogy megdöbbent
- Aha, de majd hívlak, ha megyek szia baba
- Szia
Letettem, és Blake felé fordultam,
ő csak rám nézett és így szólt
- Dóra, minden rendben?
- Ühüm - bújtam hozzá, magam sem értettem mért, de ölelésre volt szükségem.
- Haza kísérlek - engedett el
- Még ne légyszi,még egy kicsit hadd maradjak.
- Rendben - mosolygott
- Köszi - néztem földre
Erre fel emelte a fejem és adott egy puszit az arcomra.
Bele néztem szemeibe és láttam, hogy ő másképp tekint rám, neki fontos vagyok.
- Blake - szóltam hozzá - szerintem most már mehetünk.
- Szerintem is - nézte a földet.
Házunk előtt
- Köszönöm, hogy meghallgattál - nézett szemembe
- Én köszönöm, hogy őszinte voltál - mosolyogva néztem szemébe
- Jóéjt szép lány
- Jóéjt Blake - adtam egy puszit arcára.
Nem tudom mit érzek, tényleg nem, Blake annyira kedves.
Brandon, ő az aki tényleg elfogad olyannak amilyen vagyok, de lehet, már nem úgy szeret.
Beértem a házba és láttam, hogy Domi és Hunter is a szobámba van.
-Sziasztok skacok - köszöntem
- Szia kicsi lány - köszönt Hun
- Szia - köszönt halkan Domi
- Miújság gyerekek? - néztem Hunterre és Domira
- Hiányoztál - szólt Domi
- Te is nekem, - mosolyogtam - de veletek mi van? - kacsintottam
- Semmi új - felelték egyszerre
- Ühüm, oké - néztem rájuk
- Na, te és Blake? - szólalt meg Hun
- Nincs semmi köztünk te kis kíváncsi - nevettem
- És akkor Brandonnal mivan?
- Na erre én is kíváncsi vagyok - szolt Nika
- Ma nem beszéltünk - feleltem komolyan
- De ma egész nap a telóját nyomkodta - mondta Hunter
- Nem velem beszélt - feleltem
Így beszéltünk addig ameddig Hunternek mennie kellett, elköszöntünk tőle és folytatuk a beszélgetést Domival.
- Na mi a baj? Most megpuszilt, és tök jól el voltatok.
- Hát már nincs semmi - jelentette ki
- Ja oké - nevettem fel
- Na de most tényleg, mivan veled és Brandonnal?
- Nem tudom, nem keres, lehet már nem szeret.
- Ez hülyeség, legcukibb pár vagytok.
- Lehet elkezdtem más iránt is érezni valamit - súgtam
- Mi? Neked bejön Blake?
- Kinek nem jön be?
- Ez igaz, de beszéld meg először Brandonnal, hogy mi is van és utána el tudod dönteni.
Annyira hinyzott már, hogy ennyire jól ismer, és hogy ennyit tud segíteni.
- Igazad van - szólaltam meg 5 perc után - köszi - mosolyogtam.
Gyorsan felhívtam Brandont, de csak a hangposta kapcsolt így hagytam neki.
- Szia, Brand, beszélnünk kellene, nem tudom, hogy most mivan köztük, félek, hogy elveszítelek. Ha tudsz akkor hívj szia.
Letettem és vártam.
Maximum 25 percet vártam és hívott Brandon
- Szia kicsim, mi a baj?
- Szia, nem tudom, mi van velünk? Félek hogy elveszítelek
- Hány óra van?
Gyorsan megnéztem
- 18:32 mért?
- Át megyek,10 perc és ott vagyok, szia baba
- Rendben szia
Letettem és Domival beszéltünk addig amíg nem jött.
Beengedtem majd bementünk a szobámba.
- Szia Nika - köszönt neki
- Szia, én megyek beszélek öhm valakivel.
Átment a tesóm szobájába.
- Mért félsz? Minden rendben van velünk
- Attól félek, hogy nem. - néztem az ágyra
- Mért mi történt, hogy így érzel?
- Nem vagyunk annyit együtt, és hiányzol, de hívni sem hívsz, és valami az súgja, hogy nem szeretsz már.
- Ezt verd ki a fejedből, nekem csak te kellesz, lehet, hogy most egy kicsit elhanyagoltalak, de én nagyon szeretlek, és hidd el, hogy mindent megteszek azért, hogy jobb legyen minden. Nagyon nagyon szeretlek Dóra, és nem engedem, hogy bárki vagy bármi közénk álljon.
- Szeretlek Brandon - pusziltam meg.
- Én is téged - ölelt meg
Domi ekkor beállított
- Jaajj annyuu dee cuukkik rágjaalak meg titeket - pattogot mint egy labda
- Dóra, ma Domi itt alszik? - kérdezte Brandon
- Nem tudom - feleltem mosolyogva - Domii ma itt alszol - kérdeztem
- Jaj dehogy, hagyom a szerelmes párt együtt, úgyhogy én készülök is.
- Akkor, itt aludhatok? - kérdezte mosolyogva Brand
- Persze - mosolyogtam
Ki kísértem Domit majd mentem vissza Brandonhoz.
- Ugye nem hiszed azt, hogy elfoglak hagyni? - mondta halkan
- Ettől félek leginkább - szinte már súgtam
- De nem kell félned, mindig szeretni foglak, és sosem hagylak el, szeretlek! - puszilt meg
- De én attól félek.
- Nem bízol bennem? - kérdezte
- Dehogynem, nem erről van szó.
- Akkor? - kérdő szemekkel bámult
- Csak egyszerűen félek attól, hogy jön egy jobb, akit te meg kedvelsz, tudod te hány lány szeretne téged?
- És tudod te, hogy nekem azokból a lányokból csak te kellesz? - kérdezte komolyan
- Azt hiszem igen - bújtam hozzá
- Fogd fel, én csak téged szeretlek - csókolt meg
Elmentem zuhanyozni, majd mikor vissza mentem Brandon már aludt, ezért csak mellé feküdtem és szorosan hozzá bújva öleltem meg aztán engem is elnyomott az álom.
