Reggel mikor felkeltem mindenki aludt mellettem, elég nagy volt a kupi, ebből azt következtettem, hogy mikor én elaludtam, akkor még Domi és Hunter fenn voltak, Brandon nem lehetett mert arra tuti felkeltem volna.
Próbáltam Bran szorításából ki szabadulni, nagy nehezen sikerült és felmentem a szobájába.
A táskámból kivettem egy fésűt és megcsináltam a hajam, mikor végeztem, Brandon lépett be szobájába és szorosan megölelt.
- Jóreggelt szépség - puszilta meg arcom
- Jóreggelt - mosolyogtam - haza kísérsz?
- Igen persze öt perc és elkészülök - engedte el derekam
- Rendben, a többiek fenn vannak már?
- Igen - mosolygott
- Akkor le megyek hozzájuk - fordultam meg
Mikor leértem a lépcsőn Domi rám nézett és elindult felém.
- Mond, hogy együtt vagytok - mosolygott mint egy bolond
- Nem vagyunk együtt - néztem rá
- Most haza mész? - nézett döbbenten
- Igen, holnap suli - vigyorogtam
- Kajaak? - nézett ismét döbbenten
- Hát ja, de te gondolom elfelejtetted - kacsintottam
- Eléggé - kapott szájához.
Ekkor Brandon a lépcsőn lefelé jött, és mivel látta, hogy Domi ott áll előttem, ezért megölelt hátulról és megpuszilta a nyakam.
- Mehetünk picim? - kacsintott és szemével jelzett, hogy Domi miatt csinálja.
- Igen mehetünk - fogtam meg a kezét és rá mosolyogtam, hogy tudja, én is benne vagyok a játékba.
Elhagytuk a házat és sétálunk hozzám.
- Jól játszol - mondtam halkan
- Nem játszottam, alapból megpusziltalak volna, csak jól jött, hogy ő ott állt - magyarázott
- Jobb lenne ha nem csak játszanánk, hogy együtt vagyunk - beszéltem halkan
- Én is örülnék neki, de én csak akkor lépek - mosolygott - ha te szeretnéd.
* Tehát rajtam áll, de én még nem szeretnék sietni *
Mikor a házunkhoz értünk
- Akkor majd este jelentkezek - néztem szemeibe
- Bármikor hívhatsz vagy írhatsz és én itt vagyok - fogta meg a kezem
- Rendben - bújtam hozzá
- Szeretlek - súgta a fülembe
- Én is szeretlek - motyogtam
Mikor beléptem az ajtón, üres volt a ház, nem volt itthon senki.
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra majd megnéztem, hogy írtak- e.
Blake
~ Szia, remélem jól vagy, és hogy minden rendben van veled. Ha tudsz kérlek írj, hiányzol 😥
Én
~ Szia, igen jól vagyok, minden okés, veled jó minden? :)
Blake 5 perc múlva írt vissza
Blake
~ Én is nagyon jól vagyok, nagyon szép ez a hely, egyszer eljöhetnél :)
Én
~ Most kezdődik a suli, tehát legkésőbb a tavaszi szünetben tudnék menni. Figyu este majd hívj fel és elmesélsz mindent, mert nekem mennem kell tanulni.
Blake
~ Rendben majd felhívlak, jó tanulást szia;)
Én
~ Sziaa :)
Mikor elköszöntem Blake-től, elő vettem a földrajzot és elkezdtem tanulni.
2 óra múlva arra kelten fel, hogy anyukám csörömpölni kezdett, gyorsan le szaladtam és láttam, hogy anya főzni szeretne.
- Te már itthon vagy? - nézett rám hülyén
- Igen - feleltem álmosan
- Rendben, tanultál már? - kérdezte
- Igen, át néztem a föcit - válaszoltam
- Rendben ha szeretnél akkor mehetsz ahova akarsz, meg vagyok veled elégedve - mosolygott
- Tényleg? - kérdeztem döbbenten
- Igen, de 8 ra itthon kell lenned, holnap suli, ezért hajmosás stb - pakolta ki a hűtőből a kajákat
- Jójó, köszi anyu - szaladtam fel a szobába és felhívtam Brandont
- Szia Bran - köszöntem
- Szia, ennyire hiányzom? - nevetett
- Erről is van szó, de anya megengedte, hogy ki mehetek sétálni vagy bármi - ugráltam mint egy labda
- Cicám öt perc és ott vagyok - tette le a telefont
Felvettem egy kapucnis felsőt és egy fekete kiszakadt nadrágot, a hajamat csak egy oldalra fontam és készen is álltam.
Az ajtóba ültem mikor kopogni kezdtek, felkaptam a cipőm és kinyitottam az ajtót.
- Brandon - ugrottam nyakába
- Szia, neked tényleg hiányoztam - nevetett
- Igeen - mosolyogtam
Elindultunk sétálni és a kezét bámultam.
- Szeretnéd? - emelte fel kezét
- Szeretném - mosolyogtam és megfogtam kezét.
Így már kézen fogva sétáltunk, nem volt ki tűzve a cél, hogy hova megyünk, így csak sétáltunk és beszélgettünk.
Nagyon sokat nevettünk.
Aztán leültünk egy padra és beszélgettünk kettőnkről.
- Szeretném ha az enyém lennél, de mivel te nem szeretnéd...
- Hé, én szeretném, csak tudod nem szeretnének sietni - vágtam közbe
- Értem - mosolygott
- De... Tudnod kell, hogy szeretlek - hajtottam a fejem a mellkasára
- Én is szeretlek - ölelte át derekam
- Biztos? - néztem szemébe
- Igen, biztos - hajtotta fejét a homlokomra, én pedig megpusziltam a száját.
- Mikor kell haza menned? - kérdezte halkan
- 8 ra otthon kell lennem - válaszoltam a földet bámulva
- Van még 10 percünk - mosolygott - de inkább induljunk haza, nem szeretném ha miattam kerülnél bajba.
- Jólvan gyere - fogtam meg a kezét
Haza felé indultunk mikor a telefonom csörögni kezdett, teljesen elfelejtettem Blake-et.
Gyorsan felvettem és beszélni kezdtem.
- Szia, figyu kábé 10 perc múlva vissza hívlak - hadartam
- Jójó szia
- Szia - letettem a telót.
Brandon csak rám nézett.
- Csak Blake volt az - néztem rá
- Tartsátok a kapcsolatot? - kérdezte feszülten
- Néha beszélünk - válaszoltam furán
- Értem - fogta meg erősebben a kezem - de remélem tudja, hogy te az enyém vagy - felelte féltékeny szemekkel.
- Féltékeny vagy? - mosolyogtam rá
- Lehet, de legyen ezzel tisztába
- Tisztában van vele, itt hagyott szóval az övé már nem lehetek - mosolyogtam
- Akkor jó - adott egy puszit az arcomra
A házunk előtt elköszönt és elment.
Felmentem a szobámba és vissza hívtam Blake-et.
- Szia - köszönt bele
- Szia, na mesélj - lelkesedtem
- Nagyon szép itt minden, és a lányokról ne is beszéljünk, van egy akivel barátok lettünk, imádok itt lenni, csak annyira hiányoznak az emberek, legfőképp te.
- Azta, biztos nagyon jó lehet ott, milyen a lány?
- Nagyon szép, és lehet én nem csak barátként tekintek rà
- Jujj tényleg?? - kérdeztem
- Igen, csak azt nem tudom, hogy neki bejövök-e.
- Biztos bejössz neki. De nem ad valami jelet? Hogy tetszel-e neki? Vagy bármi.
- Nem, azaz én nem tudom - nevetett
- Értem - nevettem - figyu mivel nekem holnap suli, mennem kell hajat mosni, zuhanyozni és aztán aludni. Remélem, hogy lesz valami köztetek, és hogyha bármiben kell akkor segítek.
- Jólvan köszönöm szépen, akkor jó éjt szia
- Szia, neked is
Letettem a telót elmentem zuhanyozni és közben kimostam a hajam,utána lefeküdtem aludni, akárhogy próbáltam nem tudtam. Ameddig fenn voltam zenét hallgattam, és képeket szerkesztettem, aztán egy üzenet jött.
Ismeretlen : Szia kicsi lány, tudom nem tudod ki vagyok, de én ismerlek, ha szeretnéd megismerhetnénk egymást;)
Én : Szia, nem ismerlek, és nincs kedvem ismerkedni.
Ismeretlen : De attól beszélhetünk?
Én : Hogy hívnak? Honnan ismersz? Mit szeretnél?
Ismeretlen : A nevemet már hallottad sőt ahogy elnéztem ismersz is.
Én : Te miről beszélsz?
Ismeretlen : Láttál már, és szerintem tudod is, hogy ki vagyok.
Én : Ezt csak akkor tudhatjuk meg ha elmondod hogy hívnak.
Ismeretlen : Majd egyszer megtudod.
Én : Na jólvan nekem ebből elég volt, jó éjt.
Leraktam a telefonom és elfordultam, a telefonom ismét jelezni kezdett, nem foglalkoztam ezzel. Csak azon agyaltam, ki lehet ő, nem tudom honnan ismer, és nem tudom mit szeretne. Ahogy ezen gondolkodtam elaludtam.
Sziasztok
Nem tudom mikor tudok új részt hozni, kezdődik a suli és lehet egy héten csak 3-4 rész lesz, de ha van ihletem akkor mindennap hozok, és az is lehet, hogy este jönnek mint eddig.
Köszönöm hogy ennyien vagytok szeretlek titeket!
Jó éjt
Puszi
😘
