Első találkozás /Befejezett/

Együtt #1

Reggel mikor felkeltem Brandon nem volt mellettem. Felöltöztem és vártam, hogy felbukkanjon, de nem jött, így átmentem Hunterékhez.
- Hali, hol van Brandon?
- Szia - köszönt Hunter - nem tudom, biztos a meghívókat veszi anyuval
- Milyen meghívó?
- Nem tudtad?  Lesz karácsonyi buli, és meghívunk mindenkit, így te is jösz - jelentette ki.
-Wo nem is tudtam, oké mikor lesz?
- Hát holnap lesz karácsony, tehát holnap? - kérdezte nevetve
- Jó naa reggel van - nevetem
Azzal együtt fordultam ki a szobából.
Vissza mentem brandon szobájába és vártam, hogy  vissza jöjjön, ameddig vártam megnéztem a kiskori fényképeit.

Arra lettem figyelmes, hogy valaki hátulról megölel és bele puszil a hajamba. Megfordultam és megöleltem Brandont.
-Szia, bocsi hogy itt hagytalak, csak kellettek a meghívók meg ilyenek.
- Szia, tudom mondta Hunter.
- Ja oké, figyu holnap lesz ugye a buli, jösz? - nézett a szemembe.
- Öm anya nem tudom enged-e, de megkérdem.
- Okés, majd adok meghívót, hogy tudd mikorra kell jönni. 
- Jójó de most szerintem megyek haza, és majd holnap akkor beszélünk.
- Ha nem gond akkor ma nem kísérlek haza
- Persze semmi gond, csinálj valami jo bulit - pusziltam meg arcát
- Igen is - fogta meg a kezem és mentünk le.
- Na akkor majd beszélünk szia - puszilta meg számat
- Szia - mosolyogtam
Elindultam haza felé a telefonomat nézve.
Arra lettem figyelmes, hogy valaki nekem jött.
- Oh bocsánat, ne haragudj a telefonomat bámultam
- Hé semmi baj - mosolygott - Blake Gray - mutatkozott be

- Galambos Dóra - nyújtottam kezem
- Hol laksz? - kérdezte
- Öhm itt ebben az utcába - mutattam balra
- Oké akkor haza kísérlek - mosolygott
- Nem kell, haza találok egyedül is - néztem rá lazán
- Hát rendben, de ígérd meg, hogy látlak még - mosolygott ismét
- Nem ígérhetem - mosolyogtam rá
- Na, nem fogadok el nemleges választ.
- Jó, akkor talán, na szia
- Szia szép lány
Najó ez mi volt?  És ő mégis ki, és mit akar?  Egyébként jófejnek tűnik, csak túl nyomulós, na mindegy,  mikor haza értem 12:35 volt így megnéztem, hogy írtak-e, mi meglepő az a Blake gyerek vagy ki, írt.

Blake
Szia, ma ráérsz? 

Én
Szia, te már megint itt vagy? 
Amúgy ráérek.

Blake
Hát izé bocsi, csak megakarlak jobban ismerni:) és találkozni akartam veled.

Én
Óh értem.

Blake
Lenne kedved talizni?:)

Én
Hát jó, mivel úgysem csinálok semmit... 13:25- re legyél ott a parkban.

Blake
Oké várlak szia

Én
Szia.

Szóval ez a gyerek jobban megakar ismerni, oké 😏
Hát akkor készüljünk el, csak fel kaptam valami ruhát,  rendbe tettem a hajam és indultam is a parkba. Még nem volt ott az idő de csak sétálni akartam, igazából Brandonon és rajtam gondolkoztam, ma nem volt olyan mint mindig, nem tudom mert, lehet csak rossz napja volt vagy nem is tudom.  Ahogy ezen agyaltam elővettem a telóm és megnéztem az időt, mivel már 13:20 volt így leültem egy padra és vártam azt a gyereket.
Mikor megérkezet
- Szia - mosolygott
- Szia - néztem fel rá
- Nem hittem volna, hogy tényleg eljössz.
- Hát én sem, de itt vagyok.
- Amit köszönök - mosolygott ismét
- Ugyan, úgyis unatkoztam volna úgyhogy nem volt más választásom.
- Ismered őket? - nézett a földre
- Öhm kiket?  - néztem rá
- Rowland tesókat.
- Igen, persze, Brandon azt hiszem a barátom? - válaszoltam furán
- Hát ez nem volt valami biztató
- Igazából magam sem tudom mivan köztünk, nekem bejön, és meg is kérdezte, hogy leszek-e a barátnője de nem tudom, elég furán viselkedett ma.
- Értem, figyelj nem tudom de egy lánnyal láttam az előbb sétálni, tudtam róla, hogy van barátnője így azt hittem, hogy ő az.
- Ja, hogy úgy... Akkor már vágom mért nem kísért haza.  Najó mindegy, beszéljünk másról.
- Nem akartam, hogy szomorú légy. Ne haragudj - mondta egy kicsit halkan
- Köszi, hogy mondtad. Nincs semmi gond.
- Na és te hol laksz?  - kérdeztem
- Hát elsétálhatunk arra ha szeretnéd
- Rendben, nekem jó - villantottam egy kamu mosolyt - mesélj magadról.
- Hát öhm 15 éves vagyok, sokan azt hiszik, hogy a hajam festve van pedig nem igaz, utálom ha egy lány azt mondja magára, hogy csúnya vagy, hogy duci, mert igazából nem igaz. Mindegyik lányba van valami szép. Néha nagyon makacs tudok lenni, és lusta.  Nagyjából ennyi.
- Az igen, majd nem mindent elmondtál rólam - nevettem fel
- Nem igaz, úgyhogy most mesélj magadról te.
- Hát oké, egyetlen egy barátnőm van, sokan nem szeretnek, de nem is izgat, néha ha egyedül vagyok akkor vagyok a legboldogabb, és ahogy az előbb is elmondtad szeretek lustálkodni, és neha nagyon makacs tudok lenni.
- Az igen, ki nem szeret téged? 
- Nem tudom, nem vagyok az a szeretni való lány
- Az hülyeség, túl cuki vagy ahhoz, hogy utálni tudjanak.
- Én nem tudom - mosolyogtam zavarba
- Gyere menjünk sétálni
- Öhh okéé
Megálltunk egy innivalós pultnál és vettünk topjoy-t az én üzenetemben az volt hogy Ő az igazi az övében pedig az hogy Ne halazd el  nem nagyon értek ehhez de valamit tud ez a cucc.
- Figyu nekem mennem kell haza.
- Rendben,haza kísérjelek?
- Ha szeretnél - mosolyogtam rá
- Oké akkor merre?
- Gyere - fordultam meg
Útközben nevetgéltünk addig, ameddig meg nem láttam Brandont egy lánnyal, ahogy elmondta Blake is.
Ahogy elnéztem, Brandon boldog volt azzal a lánnyal így valamit tennem kellett, nem szoktam ilyeneket csinálni de azt akartam, hogy érezze amit én.
- Hé Blake megölelsz?
- Ahogy szeretnéd - mosolygott
Ahogy elengedett megnéztem az ekkor már felém közeledő Brandont.
- Mit keresel itt? - kérdezte idegesen
- Öhm amit te? - válaszoltam egy kicsit flegmán
- Mért lógsz Blake-el?
- Mert te azzal a lánnyal lógsz? - emeltem fel a hangom
- Ne haragudj, nem akartam veszekedni veled - nézett a földre
- Én voltam hülye, de én nem is zavarok tovább, gyere Blake menjünk.
- Dóra ne hagyj már itt.
- Nem vagy egyedül. Szia
Ott hagytam őket és mentem Blake-el.  Házunk előtt elköszöntem tőle majd bementem a házba, nem hiszem el engem mindenki keres, Hunter várt a szobámba.
- Hali - köszöntem unottan - mizu?
- Hali beszéljünk, légyszi
- Rendbeen, mi a baj?
- Mivan most veletek?
- Semmi, van valami csaj, és ennyi.
- Milyen csaj?
- Hát én azt honnan tudjam?
- Mindegy, de te Blake-el jöttél haza.
- És?  Haverom.
- Mióta?
- Ma óta.
- Tetszik?
- Nem dehogy, tudod én nem a testvéred vagyok, hogy van valakim és mégis van egy másik.
- Megértem, hogy felhúztad magad ezen, de lehet csak a lány haverja.
- Nem nagyon izgat.  Túl elém.  Váltsunk témát. Domi?
- Hát ezt is hagyjuk inkább.
- Na mi a baj?
- Össze vesztünk valami kis hülyeségen, de én tényleg szeretem...
- Hát ha kis hülyeség akkor holnapra már nem is fog rá emlékezni - mosolyogva bíztattam
- Remélem, de én megyek, szerintem valaki nagyon szeretne veled beszélni.
Kinéztem az ablakon és láttam, hogy kint áll Brandon egy csokor rózsával.
- Mit szeretne?
- Én ezt nen tudhatom - kacsintott
- Oh köszi - mosolyogtam rá - akkor menjünk ki és tudjuk meg.
Mikor kimentünk Brandon könnyes szemét láttam, nem foglalkoztam azzal, hogy ott volt egy csokor rózsa, csak oda mentem megöleltem és a fülébe súgtam
-Ne haragudj, szeretlek
Elengedett és igy szólt
- Bocsánat, az a lány az egyik haverom, azért hívtam, hogy segítsen, hogy mit vegyek neked karácsonyra. Tudom, hogy félre értetted, de én csak téged szeretlek- hajolt hozzám közel
- Anyám, de hülye vagyok, tisztára féltékeny lettem, nem csinálok ilyet ígérem - pusziltam meg száját.
Miután megbeszéltük a dolgokat, menniük kellett a bulit szervezni, így elköszöntem tőle és mentem a szobámba 18:45 volt tehát elmentem zuhanyozni utána pedig mentem feküdni.  Azon gondolkodtam, hogy mit vegyek Brandonnak karácsonyra, aztán pedig Blake jött a képbe, nem tudom mivan velem, de jó lenne ha itt lenne velem ilyenkor a legjobb barátnőm. Hiányzik.
Ezen agyalva nyomott el az álom.