Reggel nagyon hamar keltem, elővettem a telefonom és a naptárat néztem. Ma lenne 2 hete, hogy együtt vagyunk Brandonnal. Nem tudom, hogy most mi is van köztünk, de örülök neki, hogy mellettem van Bran. Azon gondolkodtam, hogy megkérdezem mi is van köztünk, de attól félek, ezt ő sem tudja.
9 óra felé ébredt fel. Amíg ő elment a fürdő szobába én addig felvettem a ruhám.
- Jól aludtál - ölelt meg hátulról
- Igen - fordultam meg
- Haza kell menned, ugye? - nézett rám
- Igen, és mivel holnapután suli, ezért tanulnom kell.
- Akkor ma már nem láthatlak? - fogta meg a kezem
- Ha segítesz tanulni, és ha végzek az összes házival, akkor utána mehetünk sétálni akár - mosolyogtam
- Okés, akkor felöltözök és mehetünk - mosolygott
- Rendben
Mikor elindultunk haza felé, még mindig az a kérdés járt az agyamban. Nem tudtam, hogy kérdezzem meg, és nem tudtam, hogy reagálna rá. Ezért inkább hagytam.
A házunk előtt megállt és rám nézett
- Mi a baj? - kérdeztem
- Nem tudom, - nézte a földet - mi van köztünk?
Ettől féltem, mit mondjak neki? Én sem tudom hogy mi van, ezt leginkább neki kéne tudni.
- Öhm - néztem rá - nem megyünk be?
- De, csak először válaszolj a kérdésemre - nézett rám komolyan
- Figyu, ezt még én sem tudom, az elején lehet siettünk, és lehet hogy most nem kéne. Tudod, én most nem szeretném elrontani, szeretném, ha most jobb lenne a kettőnk közötti kapcsolat.
- Rendben - mosolygott - én is így gondolom.
- Akkor bemegyünk? - kérdeztem mosolyogva
- Ja - fogta meg kezem
Mikor beértünk a házba anya nagy mosollyal fogadott minket.
- Sziasztok - köszönt anyukám
- Szia anya - köszöntem
- Csókolom - köszönt Brandon
- Jó volt a buli? - kérdezte anya
- Annyira nem - feleltük egyszerre nevetve
- Hogy-hogy? - nevetett
- Hunter nem jó buli szervező - mondta nevetve Brandon
- Értem, de én megyek gyerekek dolgozni, a húgaid a szobában nézik a tévét, ha van valami hívj, puszi - köszönt el anya
- Sziaa - pusziltam meg
Mikor a szobámba értünk elővettem a könyveimet és lefeküdtem a szőnyegre, Brandon pedig mellém.
- Na ez könnyű - mutatott a földrajz könyvemre
- Akkor segíts ebben - mosolyogtam
- Kérek egy ceruzát - nyújtotta felém a kezét
Mikor odaadtam, lefeküdtem a földre és néztem Brandont.
Észre vette, hogy nézem és rám mosolygott. Én csak felültem és felé fordultam.
- Bran - szóltam hozzá
- Igen - felült és rám nézett
- Amit mondtam az utcán, azt nem úgy értettem - néztem oldalra
- Akkor, hogy? - fordította vissza a fejem
- Nagyon szeretlek - csókoltam meg
- Én is nagyon szeretlek - lehelte a szavakat számra
Fél óra múlva készen voltunk a házival, bementem a tesómék szobájába és mondtam nekik, hogy egy órára elmegyek.
Éppen a parkban voltunk mikor, szembe jött velünk egy csapat lány és persze, hogy Brandon nyakába ugrottak, én leültem egy padra és bámultam, hogy mit csinálnak, az összes lánynak kellett kép, autogram, ölelés, puszi, és persze, hogy zavart, mikor Brandon mosolyogva ölelte a lányokat.
Inkább elfordultam és néztem a mellettem lévő fát.
25 perc múlva Brandon oda jött
- Itt vagyok, ne haragudj
- Oké - fordultam felé
- Mennyire cukik voltak, nem?
- Ja, nagyon cukik voltak - feleltem furán
- Zavar, hogy a rajongóimnak adok ölelést? - nézett rám hülyén
- Ja, nem dehogy is, de ha ők jól ölelnek, és ha cukik hát akkor én haza is mentem - álltam fel a padról és indultam el.
- Hé Dóra, - jött utánam és fogta meg a csuklóm - ne kapd már fel a vizet, egyik sem ölel úgy mint te, és csak, hogy tudd imádom a te ölelésed.
- Ühüm - mosolyogtam
- Naa légyszi - jött közel hozzám
- Legalább szereted őket - bújtam hozzá
- Nem jobban mint téged - keze le vándorol a derekamra és úgy ölelt magához.
Elmentünk sétálni és beszélgettünk, majd egy olyan helyre érkeztünk ahol minden ki volt világitva, és csak mi ketten voltunk ott, tehát ez Brandon műve lehetett.
- Mi ez a hely? - fordultam felé kérdő szemekkel
- Ugye milyen szép - mosolygott
- Igen, nagyon szép - néztem rà
- Egyébként nem ide jöttünk, csak erre sétáltunk - mosolygott zavartan
- Mért akkor hova megyünk? - kérdeztem
- Majd meglátod - puszilta meg arcom
- Hát rendben - mosolyogtam
Már 17 órát ütött az óra és hideg is volt, de még mindig sétáltunk, addig ameddig nem ültünk le egy megterített asztalhoz.
- Hé ezt hogy? - néztem rá - egész nap velem voltál
- Nem én voltam - mutatott hátam mögé
Megfordultam és láttam a hátam mögött Domit és Huntert.
- Ti csináltatok? - mosolyogtam
- Csak is nektek - mosolygott Domi
- De cukik vagytok - álltam fel megölelni
- De mi megyünk is, beszelgessetek, és ne feledjétek ma együtt nézünk filmet, egy órátok van haza érni, és remélem öcsi, hogy újra barátnős leszel - nevetett Hun
- Najó menjetek - nevetett Bran
- Sziasztok - köszöntek
- Sziasztok - köszöntem Ránéztem Brandonra és elkezdtem nevetni
- Mért nevetsz - mosolygott
- Cukin zavarba jöttél - néztem rá mosolyogva
Ő erre csak elkezdett enni.
Nagyon sokat nevettünk és beszéltünk aztán már nagyon hideg volt, így elindultunk a házunk felé.
Az út közben csak a kezemet fogta.
Mikor haza értem anyukám mérgesen nézett rám.
- Kisasszony hol voltál? - kérdezte
- Tesó most mért nem tudtad tartani a szád - ordítottam fel tesómnak
- Tehát hallgatom, hol voltál? - kérdezte újra
- Jaj anyu, csak Brandonnal voltam sétálni, megcsináltam a házit és egy kicsit ki szellőztettem a fejem - mondtam lazán
- Brandon, így volt? - nézett rá kérdő szemekkel anya
- Igen, persze így volt - válaszolt
- Jó, de máskor fel hívhatnál
- Nem vittem a telóm, bocsi - néztem rá kiskutya szemekkel
- Jólvan, mi a terved estére? - kérdezte nyugodtabban
- Hát igazából négyesbe szeretnénk filmet nézni Domival és Hunterrel.
- Jólvan, mivel megcsináltad a házit mehetsz, de holnap már sehová - zárta le a témát
- Jó okés, köszi anyu, akkor mi mennénk. Jó éjt sziaa - köszöntem el.
Elhagytuk a házat és indultunk
Hunterékhez.
Az ajtónál Brandon megfogta kezem és úgy mentünk be a házba.
- Végre, azt hittük már fel falatok egymást - gúnyolódott Hunter
- Fejezd már be - mondta Brandon
Felmentünk a szobájába, aztán ismét vissza mentünk hozzájuk.
- Mit nézünk? - kérdeztem
- Romantikus filmet - mondta Domi
Ránéztem Brandonra és magam után húztam.
- Csak én vettem észre, hogy össze akarnak minket hozzni?
- Nem, nem csak te, de cukik, hogy próbálkoznak.
- Hát igen - mosolyogtam
Vissza mentünk és leültünk a kanapéra, kóla, popcorn, fagyi ezek voltak az asztalon, magamhoz vettem egy kólát és úgy dőltem Brandon vállára.
A film közben Domiék minket bámultak, én meg fogtam a takaró alatt Bran kezét ő erre csak mosolygott, Hunterék szinte majd nem leestek a kanapéról annyira figyeltek minket.
- Srácok - szóltam hozzájuk - nem a filmet kéne nézni?
- De azt nézzük - mondta Hun
- Ja, igen melyiket? - kérdeztem nevetve
- A tiéteket - nevetett Domi
- Inkább azt nézzétek - mutattam a téve felé.
A film közepén már nem minket néztek, Domi is rá dőlt Hunter vállára és úgy néztük a filmet.
Volt benne egy rész ahol még Brandon is be könnyezve nézte a kijelzőt.
- Mi a baj - emeltem fel a fejem
- Ja semmi csak bele ment valami a szemembe
- Értem - pusziltam meg az arcát, és megöleltem a hasát
- Szeretlek - karolta át a derekam.
Az óra már 21:31-et mutatott, de még mindig ment a film ezért Brandon ölében aludtam el.
