Meg ígérte, hogy velem lesz, hogy nem hagy egyedül, de most mégis itt hagyott. Elment és nem tudom mikor jön vissza. Több mint egy hónapja, hogy megtörtént a baleset. Brandon két hete elment turnéra.
Daniel egy hét múlva megy.
És én egyedül leszek.
Itt hagyott és most több ideig kell nélküle lennem.
Annyira hiányzik...
Domival nem vagyunk már a legjobbak. Valami történt ami szétválasztott minket.
Így teljesen egyedül vagyok.
Talán az lenne a legjobb ha új életet kezdenék.
Úgy döntöttem, nem megyek suliba. Elindultam Brandonék háza felé.
Azt remélve, hogy Hunter otthon van.
Valamiért úgy érzem, hogy ő tudna segíteni.
Gyorsan felöltöztem és indultam is. Hamar odaértem mert nagyon siettem.
Szükségem volt valakire, aki megölel, vagy meghallgat.
Mikor odaértem, kopogtam.
Szerencsére Hunter nyitotta ki.
- Szia, zavarlak? - néztem rá
- Szia, nem gyere be nyugodtan - mutatott be
Kicsit fura volt, hogy nem Brandon szobájába mentem be, sőt egyenesen rossz érzés volt.
- Mondjad mi a baj? - értünk be a szobába
- Nem tudom, egyszerűen egyedül érzem magam. - válaszoltam
- Öhm miért? - kérdezte furán
- Nincs itt Brandon, Daniel lassan elmegy, Domiról meg inkább ne is beszéljünk.
- Mi történt? - fogta meg a kezem
- Tudod volt a baleset, azóta nem keresett.
- Tényleg? Engem is hanyagol, sőt nem is keres.
- Sajnálom.
- Igazából, tuti van valaki aki fontosabb neki.
- Biztos.
- Igazából már nem érdekel annyira.
- Miért?
- Nem tudom, már hidegen hagy.
- Sajnálom.
- Annyira nem kell.
- Mikor jön? - kérdeztem
- Nem tudom, azt hiszem azt mondta, hogy még két hét. - válaszolt
- Oh király, addig tuti lesz egy másik csaj. - bámultam a földet
- Háát igazáából [...]
- Már van - súgtam
- Nem tudom, semmit nem tudok róla, de lehet.
- Király - sziszegtem
- Daniel mikor megy?
- Egy hét múlva.
- Itt hagy ő is - nevetett
- Egyedül leszek - mosolyogtam
- És velem mégis mi lesz? - mosolygott
- Hát azt te tudod - vontam meg vállam
- Tehát akkor mivel téged egyedül hagytak ezért te engem hagysz egyedül? - kérdezte mosolyogva
- Úgy érzem tudod miről beszélek - bólogattam és felálltam
- És most hova mész? - állt fel utánam
- Sétálni, szeretnél jönni? - fordultam meg
- Hogyne - bólogatott
- Király, akkor gyere - indultam el.
Igazából jó érzés, hogy velem van, hogy meghallgat, és hogy próbál mosolyt csalni az arcomra.
- Na és akkor most hova is megyünk? - kérdezte
- Nem tudom, hova szeretnél menni? - kérdeztem
- Meg van - mosolygott
- Na és velem is megosztod az ötleted? - néztem rá
- Meg persze - nevett
- Akkor?
- Menjünk oda ahol imádok lenni.
- Nem nagyon tudom hogy hol szeretsz lenni - mosolyogtam
- Jaj te lány, akkor majd meg tudod.
- De mond már el - ugráltam elé
- Nyugi már, mindjárt ott vagyunk.
- Jó - néztem rá
- Ha ettől nem lesz jó kedved akkor semmitől - magyarázta
- Semmitől? - kérdeztem felszínesen
- Hé te lány, megváltoztál. Hova tűnt az a lány akit én ismertem meg ?
- Nem tudok rá válaszolni.
- Aki mosolygott, aki mindig segített... Hol vagy Dóra!? -állítt meg
- Nem tudom! - néztem szemeibe
- Miért nem? - rázta meg fejét
- Összetört bennem valami, és elvesztettem magam.
- Na akkor most én vissza hozom, és nem érdekel ha bele kell halnom, akkor is te újra a régi leszel és kész!
- Ne Hunter - ráztam meg fejem
- Oh már késő, ha Huntike valamit a fejébe vesz...
- Akkor nehéz megállítani - fejeztem be mondatát
- Miről is beszélünk? - mosolygott
- Na akkor lássuk, hogyan is hozol vissza engem.
- Akkor igyekezz - indult el
- Ha jól tudom te állítottál meg - nevettem
- Ejhaa nevetett - mosolyogva nézett
- Azt szeretnéd, hogy sírjak, tudod azt is tudok bármikor.
- Nem, dehogy, nehogy sírj! - nézett rám
- Jójó - néztem rá
Egy épület elé érkeztünk, Hunter magabiztosan elindult, de én megálltam és néztem ki a fejemből.
- És most mi a baj? - fordult vissza
- Biztos, hogy ide be kell jönnöm?
- Kérlek - nyújtotta kezét
- Jólvan de ...
- Ha nem tetszik kiviszlek innen - nevetett
- Okés - fogtam meg kezét
Mikor bementünk, szinte az egész épület egy nagy ugráló ház volt.
Ránéztem Hunterre aki nagy mosolyát rám szegezte.
- Mit szólsz?
- Kiviszel? - néztem rá
- Nemár, ennyire nem jön be?
- Nincs nagy kedvem ehez igazából.
- Legalább csak próbáld ki - biztatott
- Hunter - néztem rá
- Kérlek szépen - mosolygott kisfiúsan
- Egyszer, de tényleg csak egyszer és utána kiviszel innen. - mutattam az ujjamat
- Igen is - mosolygott
A cipőinktől megkellett válni, majd mikor bementünk Hunter rögtön elkezdett ugrálni, majd a levegőben kezdett szaltózni.
Én csak néztem majd mikor észre vette, hogy nem csinálok sok mindent az álláson kívül, felém kezdett ugrálni.
- Mehetünk? - néztem rá
- Addig nem ameddig nem próbálod ki. - jelentette be
- Jó akkor elugrálok a másik oldalra és kimegyek, az elég? - néztem rá
- Ne csináld már - nevetett
- Nincs kedvem hozzá.
- Hát akkor oké - megfogta a kezem és elkezdett ugrálni
- Hunter nemár - nevettem
- Ugye hogy jó? - mosolygott
- Fejezd már be az ugrálást - mosolyogtam
- Végre mosolyogsz - állt meg
- És már megint miattad - néztem rá.
Egy óra múlva hagytuk el az épületet.
És elmentünk egy bárba.
- Mit szeretnél inni? - kérdezte mikor beértünk
- Amit te - válaszoltam
- Jójó, ülj le valahova
Mikor végeztünk, elindultunk haza.
Eléggé jól éreztem magam vele, még akkor is ha belül nagyon rosszul vagyok.
- Hunter köszönöm - öleltem meg
- Ugyan, tudod, hogy számíthatsz rám, és igazából én köszönöm - mosolygott
- De én nem csináltam semmit - néztem fel rá
- Csak mosolyogtál és az nekem elég volt. - mosolygott
- Értem - mosolyogtam
- Na de én most már lépek, holnap átjöhetnél.
- Oké, ha lesz némi kedvem hozzá, akkor talán - nevettem
- Talán? - mosolygott
- Talán. - bólogattam
- Najó, jó éjt, szia - ölelte át derekam
- Szia - indultam be
A házba érve Daniel állt előttem.
Mikor meglátott rögtön megölelt.
- Dan? - néztem rá
- Hol a francba voltál? - nézett rám
- Hunterrel voltam nyugi.
- Szólhatnál néha, hogy lelépsz.
- Daniel, esküszöm legközelebb papírt is írok rendben?
- Bocs, csak féltelek.
- De nem kell, nem egyedül voltam, és hahó itt vagyok - emeltem fel kezem
- Rendben. Jó éjt
- Neked is
Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd befeküdtem az ágyba.
Jó volt ma Hunterrel, de még mindig hiányzik Brandon, és valami azt súgja, hogy én neki annyira már nem.
Nem keresett már két napja.
Félek, hogy ennek vége.
Sziasztok *-*
Vissza tértem:)
Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek.
Következő hamarosan 😅
Addig is Sziasztok!
Puszi
😘
#D^_^
