Reggel Blake ébresztett, azzal hogy a hasamat simogatta.
Nem rögtön keltem fel, ezért megfogtam a kezét majd a derekamra raktam és úgy bújtam hozzá.
- Jóreggelt - puszilta meg homlokom
- Jóreggelt - súgtam - nem szép dolog a hasammal szórakozni - nevettem
- Annyira cukin aludtál - mosolygott
- Nekem mondod - vettem elő telefonom, hogy megmutassam a róla készült képet
- Hé, te lefotóztál? - jött közelebb
- Igen - pusziltam meg száját
- Ezt mért kaptam? - pirult el
- Nem tudom - mosolyogtam - gyorsan elmegyek felöltözni - álltam fel az ágyból
- Oké - engedte el derekam
Miután felöltöztem, vissza mentem Blake-hez, valamit nézett a szekrényemen én pedig hátulról megöleltem.
- Szép lány, nem szeretem ha megijesztenek - fordult meg
- Nem akartalak - néztem szemeibe
- Jobban vagy már? - kérdezte derekamra támaszkodva
- Neked köszönhetem - bújtam hozzá
- Szeretlek - mondta halkan
- Én is téged - motyogtam és még jobban magamhoz öleltem.
Nem tudom mit érzek iránta, de kezdek egyre jobban belé esni.
Mikor ez felvillan eszembe jut ő.
Mi lesz vele? Vagy hogy mi volt az a tegnapi? És mért sírt ha neki van más? Nem tudom, ha keresném se tudnám rá a választ.
- Figyi - szólalt meg - szerintem én most haza megyek, csak azért, hogy megbeszéld Brandonnal a dolgokat.
- Azért nem kell haza menned - néztem szemeiben
- Vissza jövök, csak beszéljetek meg, kérlek. - nézte a számat
- Rendben, de ha sírva hívlak fel akkor 5 másodperced van ide érni - mosolyogva néztem rá
- Itt leszek - puszilta meg számat
- Köszönöm - öleltem meg
Miután felöltözött, össze kulcsolta kezeinket és úgy mentünk le.
- Muszáj menned? - kérdeztem ruhájába kapaszkodva
- Meg kell beszéljeték - mondta halkan
- De te attól itt maradhatnál - néztem fel rá
- Vissza jövök ígérem - puszilta meg arcom
- Ahj - néztem rá szomorúan
- Hívd fel, hogy jöjjön át hozzád - mosolygott
- Jó - néztem rá hülyén
-Na szia szép lány, majd hívj és jövök - puszilta meg hosszabban szám
- Szia - zártam be az ajtót.
Beérve a szobámba a telefonomhoz nyúltam, beírtam Brandon számát és egy nagy levegő vételel rányomtam a hívás gombra.
- Ez a hívott szám jelenleg nem elérhető.
Kösz, akkor most várok, hogy ő hívjon. 20 perc múlva a telefonom zenélni kezdett.
- Szia - kaptam fel a telót
- Szia, mért hívtál?
- Csak azért, hogy izé - álltam meg
- Úton vagyok hozzád, meg akarom veled beszélni.
- Rendben
- Szia - tette le
Hát oké, csak egy kicsit volt fura, na mindegy.
Mikor kopogott csak ki ordítottam, hogy jöjjön be.
- Szia - jött be a szobámba
- Szia - álltam fel
- Annyira hiányzol - nézett rám
- Nem nekem van valakim - néztem földre
- Engedd meg, hogy elmagyarázzam
- Azért jöttél nem?
- Nagy részt igen
-Akkor hallgatlak
- Tehát az van, hogy én téged nagyon szeretlek, csak..
- Csak? Csak mégsem - néztem szemébe
- Nem..., az a lány... Meg fenyegetett, ha nem jövök össze vele, akkor elmond neked mindent, hogy a bulin megcsókolt és, hogy én viszonoztam.
- Tehát, csak azért csináltad, hogy..
- Miattad csináltam - nézett szemeimbe
- Értem. - néztem rá
- Ne haragudj, de nem akartam, hogy mástól tudd meg.
- Hamarabb is mondhattad volna.
- Féltem - fogta meg kezem
- Megoldottuk volna - néztem rá
- Nem mertem, attól féltem, hogy elveszítelek
- Elveszítettél
- Ezt mért mondod? - láttam fején, hogy rosszul eset neki
- Szeretlek, de ő is tetszik, ő mellettem volt mikor te azzal a lánnyal szórakoztál, ő volt aki ölelt amikor sírtam, és te ekkor hol voltál? Hát nem mellettem - sírtam el magam
- Van köztetek valami, ugye? - nézett rám
- Semmi nincs köztünk, azon kívül, hogy megpuszilt, nem történt semmi. - néztem a falra
- Tehát megpuszilt? - engedte el kezem
- Igen.
- És te hagytad?
- Ne hogy már én legyek a hibás Rowland - néztem rá idegesen
- Ne haragudj, nem kellett volna egyedül hagynom téged
- Mégis megtetted, és most nem tudom mit csináljak.
- Dóra, én szeretlek, jobban mint hinnéd
- Inkább most menj el - temettem a fejemet kezembe
- De én akkor is harcolni fogok érted - felállt és elhagyta a szobámat.
Mikor hallottam, hogy bezárta az ajtót, lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam.