Nem aludtam nagyon sokat, már 6 órakor fenn voltam.
Úgy érzem még nincs minden rendben, velem és Brandonnal, igazából, nem is tudom mit szeretnék, lehet ez az egész közelebb hozott minket egymáshoz, de lehet, hogy semmi értelme nem lenne újra kezdeni, vagy lehetséges az lenne a legjobb ha csak barátok maradnának? Vagy csak egyszerűen másszak ki az életéből? Nem tudom mihez kezdjek.
Egész reggel ezen gondolkodtam, aztán 9 óra után lementem a konyhába enni valamit, miután meg reggeliztem vissza mentem a szobámba és úgy döntöttem, nem csinálok semmit, tudom megígérem Blake-nek, hogy ott leszek a reptéren, de nem hiszem jó ötlet lenne oda menni.
*Egy órával később*
Telefonom rezgett, megnéztem és írtak.
Blake
• Szia szép lány, ma akkor tudsz jönni, hogy utoljára láthassalak:(
Én
• Mikor legyek ott? 😶
Blake
• 14:45 kor indul a gép, szerintem gyere 14:00 ra.
Én
• Rendben, szia
Mégse vartam, hogy vissza írjon letettem a telóm és elkezdtem tévét nézni, de bealudtam. Kb egy óra múlva arra keltem, hogy anyukám ordítva jön fel a szobámba.
- Dóraaaa kelj már fel - húzta el a függönyt
- Anyaa fenn vagyok már - bújtam a párnába
- Öltözz fel, és menj le.
- Jó máris felöltözöm
- Igyekezz - úgy mosolygott mintha valamit titkolt volna.
Felkaptam egy rövid nadrágot és egy toppot, itthonra ez megfelel, megcsináltam a hajam és le mentem.
- Hunter? Te? - néztem anyára majd Hunterre
- Beszélni szeretnék veled - nézett rám
- Gyere fel - indultam a szobám felé
Mikor felértünk leült az ágyra én pedig álltam.
- Na mi a baj Hunti? - kérdeztem
- Össze vesztünk - nézett rám
-Kivel? - néztem kikerekedett szemmel
- Brandonnal - nézte a földet
- Brandon? Mi a gond? - néztem hülyén
- Össze vesztünk, elkezdtünk rólad beszlni, és lehet egy kicsit túlzásba vittem, ő elkezdett ordítani, én pedig ellöktem az ágyra, sírva ordította, hogy menjek ki... - ahogy ezt végig mondta elsírta magát
- Hé Hun, megbántad? - térdeltem le hozzá
- Nagyon megbántam. Kopogok az autójánál és nem szól semmit, gyere át és segíts kérlek - nézett rám nagy szemekkel
- Rendben, gyere akkor - felkaptam egy nadrágot és egy kapucnis felsőt majd elindultunk.
Amikor a házuk előtt voltunk, kinyitotta az ajtót és mivel tudtam, hogy hol van Bran szobája, arra vettem az irányt.
Ajtójához érve kopogni kezdtem.
- Menj már innen Hunter - szólalt meg Bran
- Én vagyok az - szólaltam meg
-Te vagy az Dóra? - hallottam hangján, hogy valami nem okés
- Beengedsz? - kérdeztem az ajtónak támaszkodva
- Gyere be nyugodtan - mondta halkan
Hunter mellettem állt.
- Hunter szerintem most maradj kint - fogtam meg a mellkasát
- Rendben - súgta
Mikor bementem Brandon az ajtót előtt állt, és mikor beléptem szorosan megölelt.
- Mi van veletek? - kérdeztem
- Össze vesztünk - válaszolt halkan
- Min ? - néztem szemébe
- Az mindegy, de nem kellett volna el löknie. - nézett a földre
- Igen, azt lehet nem kellett volna, de már megbánta, és bocsánatot akar kérni. - fogtam meg kezét
- Nem érdekel - húzott az ágyához
- Beszéljetek meg - súgtam
- Nem szeretném - jött hozzám közel
- Pedig muszály lesz - mosolyogtam
- Mért? - kérdezte rekedtes hangon
- Mert ha nem beszélitek meg most, akkor nem kapsz puszit - húztam el a szám egy pici gonosz mosolyra
- Huunnteeerr - ordított ki
- Itt vagyok, szóltál? - kérdezte félénken
- Igen neked szólt - vágtam közbe Bran mondani valójába - beszéljétek meg, én addig át megyek Ashihez.
- Nem erről volt szó - állt fel Brandon
- Majd utána, ha megbeszéltétek.
Elhagytam a szobát és át sétáltam Ashihez.
- Sziaa Ashi - öleltem meg - hogy vagy?
- Sziaa - köszönt - össze vesztek - szomorodott el
- Tudom, de kifognak bekülni - nyugtattam
- Nagyon össze vesztek, Brandon ki sem jött ma a szobájából.
- Most majd kijön - mosolyogtam
- Hiányzik - láttam rajta, hogy majdnem sírt
- Na Ashi nem szabad sírni, gyere játszunk valamit - mosolyogtam
30 perc múlva Hunter és Brandon ölelkezve jöttek be a szobába, Ashton csak oda szaladt és megölelte őket.
- Dóra - szólt Brandon - kérem a puszit - mosolygott
Felálltam oda sétáltam és megpusziltam.
- Ahj de cukiik - szólalt meg Hunter - de akkor ti együtt vagytok ismét?
- Nem - vágtuk rá egyszerre
- De én megyek, elköszönök Blake-től, ma mennek el Arizonába.
- Vissza jösz? - fogta meg kezem és húzott magához
- Igen,vissza - bújtam hozzá
Elhagytam a házat és elindultam a reptér felé.
Mikor oda értem, nem láttam Blake-t ezért leültem és vártam.
Kb egy 25 perc múlva Blake felém sietett, én gyorsan felálltam és mikor odaért hozzám megöleltem.
- Szép lány - nézett rám
- Szia - köszöntem neki
- Jól vagy? - nézett rám
- Igen, csak nehéz lesz nelküled.
- Beszélünk majd gépen, telón minden.
- Rendben - mosolyogtam
Beszélgettünk addig ameddig a fura hang megnem szólalt
• Arizonai járatunk 5 perc múlva indul, aki ezzel a járattal szeretne utazni a hármas ajtónál megteheti a beszállást. •
- Azt hiszem mennem kell - súgta és közbe a számát bámulta
- Igen, menned kell - haraptam számba
- Hát akkor, vigyázz magadra - indult el
Nem mehet el úgy, hogy nem ölelt meg, gyorsan utána szaladtam.
- Nem mehetsz el ölelés nélkül - húztam magamhoz
- Nem tudtam, hogy szeretnéd-e
- Hiányozni fogsz - néztem szemeibe
- Te is - jött hozzám közel és egy lágy puszit nyomott a szám szélére.
- Ígérd meg, hogy írsz ha ott vagy
- Megígérem - mosolygott
- Rendben, akkor szia, vigyázz magadra.
Mikor elengedett, elindult a beszálló fülke felé, én ekkor kisétáltam a reptérről, és elindtam Brandonék háza felé.
Az út közben csak azon gondolkodtam, hogy most mi lesz Brandon és én köztem.
Mikor az ajtóhoz értem kocogni kezdtem. Hunter nyitotta ki.
- Kis lány, Brandon fent van - mutatott fel
- Megyek.
- Mikor felértem, kopogtam az ajtón.
- Vissza jöttél - nézett nagy szemekkel
- Megígértem - mosolyogtam
- Szeretnél valamit csinálni? - kérdezte cukin
- Nézzünk valami filmet, nagyon álmos vagyok, simán nem jó el aludni, közben filmet kell nézni. - jelentettem ki
- Rendben, akkor foglalj helyet, feküdj le nyugodtan, mindjárt jövök - nézett rám
- Rendben - feküdtem le az agyára
Ő kiment valamiért, én addig bekapcsoltam egy horror filmet.
Vissza jött egy üveg kólával és popcornnal, majd le vágódott az ágyra.
- Horrort nézünk? - kérdezte
- Persze - mosolyogtam
- Ha félsz... - megállt
- Hozzád bújok - fejeztem be
Ő csak mosolygott.
A film közepén, már Brandon nyakába lógtam, és a szemem elé tettem a takarót.
- Félsz? - súgta rekedtes hanggal
- Egy kicsit, najó nagyon - raktam még erősebben a szemem elé a takarót
- Ne félj itt vagyok.
- Okés - dőltem vállára
5 perc múlva azt vettem észre, hogy a keze az enyémet keresi.
Felemeltem a fejem és ránéztem.
- Rowland - súgtam - ezt keresed? - fogtam meg a kezét
- Igen - mosolygott pirulva - de már megvan - szorította meg erősen
Erre csak mosolyogtam.
A film végén egy picit elaludtam, de telefonom csörögni kezdett így gyorsan fel riadtam.
- Oh szia anya, ne haragudj, hogy nem hívtalak,de itt vagyok Rowlandéknál.
- Jó megyek máris, szia.
Letettem a telót és Brandon felé fordultam.
- Haza kell menned,ugye? - nézett rám
- Ühüm - bólogattam
- Haza kísérlek - állt fel
- Rendben - állta fel
Gyorsan elköszöntem Ashtontól és Huntertől.
Amikor az utcán sétáltunk, csak a földet néztem, aztán arra lettem figyelmes, hogy Brandon egyre közelebb jön, majd a kezét kiveszi a zsebéből, és felém nyújtja.
- Hé Rowland, ennyire szeretnéd megfogni a kezem? - kérdeztem
- Jobban mint hinnéd - súgta nagyon halkan
- Tessék - nyújtottam oda kezem
Mikor a házam előtt álltunk
- Jó éjt - mondta halkan
- Jó éjt - hajoltam hozzá közel és adtam neki egy puszit.
Mikor elindult haza, bementem a házba és anyával beszéltem, aztán felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és megnéztem, hogy írtak-e.
Blake dobott egy üzit, hogy már ott van, és hogy gyönyörű a hely, azt is írta, hogy majd holnap küld képet. Nem válaszoltam, csak leraktam a gépet és elaludtam.
