A napok hamar teletek. Daniel lemondta a koncertet miattam. Túlságosan félt.
- Jó reggelt - mentem le a konyhába - Szia kukorica - mosolygott Dan - Oké, szia krumpli - nevettem - Neeem! - nevetett - Jól van már, beszéljünk. - Miről? - ült le - Például, hogy miattam miért mondtad le a koncerted. - ültem mellé - Mondtam már, nem akarlak így itt hagyni. - De.. - Már mindegy, amúgy is, nem úgy volt, hogy én vigyázok rád? - Nem. Az úgy volt, hogy... - Hogy itt maradsz velünk, és én vigyázok rád. - Najó, nem akartam vitatkozni. - Szeretlek - állt fel - Tudom. - álltam fel utána - Nem akarok neked rosszat, vágod? - ölelt meg - Vágom - motyogtam
Felmentem a szobába és felöltöztem. Pár perc múlva Daniel berontott az ajtón.
- Hallod, hallood. - ütögette válam - Mondjad. - fordultam meg - Szeretlek - mosolygott - Dan, ma már másodjára mondod. Mi van veled? - Csak túlságosan szeretlek. - Jojó. - mosolyogtam zavartan - De te nem szeretsz, tudom. - Ezt meg ki mondta, imádom a hülye fejed. - borzoltam össze haját - Nem úgy szeretsz ahogy én téged. - nézett mélyen szemembe - Ahogy én téged? - néztem hülyén - Én nagyom szeretlek téged, és azért mondtam úgy, hogy nem úgy mint én, mert gondolom te csak úgy mint barát. - magyarázta - De ezt te is tudod, hogy nem így van. Úgy szeretlek mintha a bátyám lennél. - beszéltem értetlenül - Értem, tudom. - Nem értelek Daniel. - ráztam fejem - Mindegy, öhm ma jön hozzád valaki. Szia. - ezzel itt hagyott
Ez meg mégis mi volt? Daniel érez irántam valamit? Nem ez hülyeség. Nem lehet, hogy ő érezzen irántam dolgokat. Mégis ki jön hozzám? Lehet Brandon?
A nap hátralevő részét a parkban töltöttem. Zenét hallgattam és a földet bámultam. Gondolkodtam.
Hirtelen a nap eltűnt és egy lábat láttam. Kivettem fülemből a fülhallgatót és felnéztem a nálam jóval nagyobb srácra. Nem láttam sokat ezért felálltam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Szia szép lány - köszönt egy számomra ismerős hang - Blake, hogy kerülsz te ide? - néztem rá - Hiányoztak az emberek na meg persze te. - ölelt meg - Anyám de rég láttalak, mesélj, hogy vagy? - leültünk egy padra és beszélni kezdtünk - Megvagyok, Arizona annyira jó hely, de itt vannak a barátaim, hiányoznak és rossz nélkülük. - És azzal a lánnyal mizu? - mosolyogtam - Ja.. Semmi. - vágta rá - Nem úgy alakultak a dolgok ahogy szeretted volna? - Inkább mondjuk azt, hogy semmi - nevetett - Hát oké - nevettem - Na és veled minden rendben? - Azt nem mondanám, hogy minden rendben, de fogjuk rá jól vagyok. - Mesélj - biccentett egyet a fejével - Mindegy. Semmi különös, nekem csak Daniel maradt és Hunter. De most ők is jól össze zavartak. - Akkor most Blake is össze zavarhat? - Ha lehet inkább ne - nevettem - Pedig elég fontos lenne. - Öm akkor mond. - Rájöttem, hogy...
Ekkor megcsörrent a telefonom. Daniel hívott.
- Szia, hol vagy? - kérdezte feszülten - A parkban miért? - Haza kellene jönnöd. - Jó megyek.
- Blake majd folytatjuk, de most haza kell mennem, ha szeretnéd este találkozhatunk. - Rendben, majd felhívj fel - kacsintott
Elindultam, hamar haza értem. Mikor bementem Daniel fel-alá járkált.
- Itt vagyok. Mi a baj? - tettem szét kezem - Izé az van, hogy beszélni szeretnék veled. - Tudom, azért jöttem haza. Mond mi a baj? - néztem rá - Szeretlek, jobban mint hinnéd. - Jaj tudom - mosolyogtam rá - De én azt hiszem úgy szeretlek. - nézte a földet - Hogy szeretsz? - mentem hozzá közel - Szeretem mikor rám mosolyogsz, vagy mikor megölelsz. Szerelmes vagyok beléd - jött közelebb - De az nem lehet, hisz te és én olyanok vagyunk mint a testvérek én... - Tudom, de megszerettelek. - Daniel, nem tudom mit mondjak. - Nézz a naptárra - mosolygott - Minek? - Csak nézz oda.
Április 1 Alá írta egy kis papírra azt, hogy... Szeretlek, de bolond vagy! ❤
Erre elnevettem magam és megöleltem. - Haha jó volt - mondtam felszínesen - Ugye? Jól kitaláltam - mosolygott - Igen, de legközelebb azért ne hozd rám az idegbajt - nevettem - Hej amúgy kivel voltál te a parkban? - tért el a témától. - Grayjjel - néztem rá - Blake Gray? - nézett hülyén - Ühüm - válaszoltam - Vissza jött? - kérdezte - Igen. - bólogattam - Akkor menjél és csókold meg. - nevetett - Héé! - néztem rá - Hát mi van? Nem tetszik? - Hagyjál már - nevettem
Elindultam a park felé. Blake ott volt. Oda mentem hozzá.
Mindenről beszéltünk aztán mind ketten elhallgattunk. Pár perc múlva egyszerre szólaltunk meg.
- Figyu - mondtuk egyszerre - Mond - mosolygott - Csak annyit akartam, hogy mire jöttél rá? - Én is pont ezt akartam mondani - pirult el - Akkor mondod? - Én csak azt akartam mondani....
Folytatása következik.
Szïasztok kukoricãïm😍 Itt lënnë a rêsz.😋 Rëmêlëm vãrjãtok a folytatãst.😌 Hamarosan jōn. Addïg ïs szïasztook!! ❤
