Reggel mikor felkeltem, Brandon még aludt, nem akartam fel kelteni, ezért felöltöztem, leültem a székemre, és Blake-n járt az agyam.
Egyszerűen azt érzem, hogy egyre közelebb áll a szívemhez, és ha akarnám se tudnám már el felejteni. Lehet ez itt a baj, hogy én nem is szeretném. De nekem itt van Brandon aki az életemet boldogabbá teszi, és szeret. Nem tudom mit csináljak,lehet az lesz a legjobb ha elfelejtem.
Kopogni kezdtek, gyorsan kinyitottam az ajtót.
- Szia - köszöntem Hunternek
- Szia, Brandon? - kérdezte
- Alszik - néztem rá kérdő szemmel - van valami?
- Haza kéne jönnie - súgta
- Hallod, mi a baj?
- Nem tudom. Nem mondhatok semmit.
- Inkább gyere be, én meg szólok neki.
- Rendben - mondta halkan
Most mi van? Mit titkolnak?
Nem tudom, de félek.
Fel költöttem Brandont
- Bran gyere haza - szólt Hunter neki
- Mi? Minek? - vakarta szemét
- Valaki jött hozzád - nézett rám
- Jaaa, hogy úgy, hát akkor máris - felelte Bran
- Fiúk, most mi van? - tártam szét kezem
- Semmi semmi életem, majd beszélünk - kapkodott Brandon - szia - puszilta meg arcom.
- Sziasztok - néztem zavarodottan.
Elhagyták a házat, én pedig felnyitottam a gépet, hogy megnézzem írtak-e.
Most még Blake sem írt, nem tudtam mért, ezért rá írtam.
Én
~ Hé szép fiú, mért érzem azt, hogy kerülsz?
Blake
~ Szia szép lány:) én nem kerüllek.
Csak nem írtam;)
Én
~ Pedig írhattál volna:)
Blake
~ Ennyire hiányzom? 😏
Én
~ Nekem nem;)
Blake
~ Tuti, hogy hiányzom, mert hogy nekem nagyon is. Főleg az ölelésed.😷
Èn
~ Najó egy picit 👌 de nem te, ha nem az ölelésed. 😊
Blake
~ Kérsz? 😁
Én
~ Most? 😉
Blake
~ Kiírjam magamra, hogy Free hug? Vagy nem viselnéd el, hogy más lányok is ölelgetnek? 😋
Én
~ Najó ez azért fájt, csak én tudlak úgy megölelni. 😜
Blake
~ Most ezt mért kellett? 😢
Tudod, hogy a te ölelésedet imádom 😄
Én
~ Persze, hogy tudom 😊
Blake
~ Ahw kellene 😌 légyszi engedj be 😁
Én
~ Te itt vagy? 😱
Blake
~ Nem tehetek róla, mondtam,hogy hiányzol 😒
Én
~ Jó megyek pá 😉
Letettem a gépem és siettem le
- Kicsi lány - ölelt meg - annyira...
- Hinyoztam, tudom - engedtem el - gyere be - szóltam
Ő erre csak megfogta a kezem és jött utánam.
- Ez a te szobád? - nézett a falakra,persze tele voltak poszterekkel, és naná, hogy róla is volt pár ilyes fajta.
- Aha - válaszoltam lazán
- Ennyire szeretsz minket?
- Öhm ez kérdés volt?
- Engem szeretsz a legjobban, tudom én, hogy titkolod, de én tudom - kacsintott
- Hahaha - nevettem - nem
- Most ezzel megbántottál - nézett szemembe
- Amúgy bírlak, de őt jobban - mutattam Daniel Skye- ra
- Hé, mitől jobb? Mert énekel vagy mi?
- Hé nyugi már csak szivatlak - fogtam meg kezét
- Azért mondom - kacsintott és húzott magához
- Najó elég lesz Gray, tudom imádod ha megölellek, de ez már túl sok - nevettem
- Jó - nézett rám - ma vagyok itt utoljára, azaz este indulok, csak azért jöttem, hogy elköszönjek.
- Mi?! Itt hagysz? Hova mész?
- Anyuékkal megyünk nyaralni - nézett rám
- Meddig? - kérdeztem halkan
- 2 nap, 1 nap az út, tehát 4 napig nem láthatlak.
- Mért kell menned? - mentem közel hozzá
- Anyukám ezt mondta, hidd el nem szívesen megyek.
- Értem - néztem a földre
- Szép lány - emelte fel fejem - nem szeretem ha szomorú vagy
- Én meg azt nem szeretem ha nem vagy itt - böktem ki
- Mennem kellene - engedte el kezem
- Ki kísérlek - fogtam meg újra kezét.
- Rendben.
Az ajtónál állva
- Figyelj, bármikor hívhatsz, tényleg bármikor, én itt vagyok neked még akkor is ha nem teljesen melletted.
- Bármi van téged hívlak először - ígértem meg neki
- Rendben, hát akkor én megyek, 4 nap múlva találkozunk, addig vigyázz magadra - puszilta meg arcom - Szia
- Inkább te vigyázz magadra - ugrottam rá
