Reggel telefonom csörgése keltett, 6- kor keltem, hogy el tudjak készülni. Elmentem zuhanyozni, felöltözni,fogat mosni, megcsináltam a hajam és miután készen voltam dobtam egy üzit Dominak,hogy ma jöjjön suliba, mikor ez meg volt indultam le a konyhába, ahol a két testvérem várt, és a kaja amit anya elő készített. Elindultunk a suli felé, majd mikor beértünk én levágtam magam egy székre és telefonozni kezdtem. Ezt az én barátnőm szakította félbe. - Domii - pattantam fel - Élek látod - ölelt meg szorosan - Látom, figyi tegnap este kaptam egy üzit - néztem a telómra - Kitől? - kérdezte kíváncsian - Ez az, még én sem tudom - nevettem - Mutii - kapta ki kezemből a telót Miután megnézte hülyén nézett rám. - Tuti valaki a buliból - nyújtotta felém a kezét - Nem hiszem - birizgáltam a szám - És ha igen, lehet hogy tényleg ismered, csak mivel nem mondja meg, hogy ki ezért nem tudod. - mondta hadarva - Lehet - ekkor ismét rezegni kezdett a telefon - na majd megnézem - legyintettem - És ha ő írt? - ült le az asztalra - Nem érdekel, hogy ki ő és leginkább nem érdekel, hogy mit ír - raktam el a készüléket - Te tudod - emelte fel kezét - Na jó más téma? - csaptam kézbe - Oh meg is van - mosolygott - te és Brandon. - Nincs semmi - kacsintottam és mivel be csengettek felálltam és indultam a terem felé. - Hogy érted, hogy nincs semmi - szaladt utánam - Hát úgy, hogy nincs semmi - tártam szét kezem Ezzel bementem a terembe és leültem a helyemre. Elkezdődött a töri óra, itt csak beszélgettünk, aztán már folyamatosan teltek az órák. Az utolsó óránk biosz volt, én bírnám, ha az osztály nem dumálna mindig, és ha értenem is amit a tanár mond, de ez lehetetlen. Elmentünk ebédelni Domival, majd elindultam haza. Egy idő után azt vettem észre, hogy valaki követ, gyorsabban szedtem a lábam, de az a valaki, továbbra is követett, megfordultam de nem láttam senkit, vissza fordultam, hogy menjek tovább, de ekkor ő megfogta a derekam és így húzott magához, aztán egy kis idő utána elengedett és szemeimbe nézett. - Hiányoztál - szólalt meg halkan Bran. - Megijesztettél - válaszoltam homlokára dőlve - Ne haragudj, látni akartalak - megfogta a kezem és össze kulcsolta övével - Semmi baj - néztem szemébe - Haza kísérhetlek? - számat bámulta - Persze - mosolyogtam erre ő is mosolygott - És milyen volt a napod? - indultunk el - Ahoz képest, hogy első, eléggé jó, neked? - Nem tudom, olyan szokásos - Értem - néztem végig rajta - Minden rendben? - kérdezte mosolyogva - Öhm igen - emeltem fel fejem és néztem a szemébe - Okés - mosolygott zavartan Amikor a házunkhoz értünk nem akart bejönni, de végül rábeszéltem és bejött. - Ma nem volt házi, ezért csak be kell pakolnom aztán csinálhatunk bármit - le dobtam a táskát és lefeküdtem az ágyra. - Beszélni szeretnék veled - feküdt mellém - Miről? - mellkasához bújtam és megfogtam a kezét. - Rólunk, hogy most mi is van - nézett le rám - Oké - felemeltem a fejem szájához és nyomtam egy puszit rá. - Tudnod kell, hogy én örülök annak ami most van, csak tudod túlságosan vágyom arra, hogy mindig melletted legyek, mikor nem volt az, hogy mi, nagyon hiányoztál, és most is ezt érzem, hiányzik, hogy hozzám búj mindig, hogy mosolyodtól mosolygok, az hogy fogjam a kezed. - át ölelte a hasam és úgy húzott magához közelebb - Brandon, ezek a dolgok nekem is hiányoznak, tudod én nem az a lány vagyok aki minden megkap amit szeretne. Mindig dolgoznom kellett azért, hogy elérjem amit akarok, és amióta te itt vagy, nem kell bizonyítanom, azaz neked nem, és ha téged túl könnyedén megkapnálak, az nem az én műfajom lenne. Szeretném ha ismét úgy lennénk ahogy voltunk. - eltakartam az arcom és végig így beszéltem - Életem, ez a te döntésed, te tudod mit szeretnél, és én itt vagyok, bármikor számítasz rám, bár jobb lenne ha mellettem lennél, és úgy tudnék segíteni, de így is számíthatsz rám - levette kezem az arcomról és letörölte a könnyeim - De én szeretlek - kezemet a nyaka köré tekertem és úgy húztam számhoz - Ez most mi volt? - kérdezte, a szám és a szemem között cikázva - Nem akarok mégegyszer elrontani mindent - súgtam halkan - Nem rontanál el semmit, ezt sem rontottad el - mosolygott - De én szeretném ha újra együtt lennénk - haraptam a számba - Én is szeretném, de aludj még rà - megfogta az arcom és megpuszilta a szám. 5 perc múlva telefonja megcsörrent. Mikor letette azt mondta haza kell mennie, ezért lekísértem, és elköszöntem tőle, vissza mentem a szobámba majd megnéztem az én telefonom. Anyut felhívtam, hogy mikor jön, mivel elég későn jön így elmentem a tesóimért a suliba. Tudni kell róluk, hogy nagyon sokat beszélnek, tehát mire haza érünk zsongni fog az agyam. 1 óra múlva elindultam az iskolába, nagyon sötét volt, csak az utat bámultam nehogy felbukjak valamibe, vagy éppen valakibe, hisz nekem szokásom emberekbe felbukni. Éppen kanyarodtam a suli utcájába mikor egy ismerős fiú jött felém. - Hát te? - kérdeztem felé fordulva - Tesómért jöttem - válaszolt Daniel - Oh ide jár a tesód? - néztem rá - Persze - mosolygott - hallottam, írtak neked - bámult furán - Öhm, nem, nem írtak - mosolyogtam zavartan - Pedig én nem ezt hallottam - halkult el - Figyu megyek a tesóimért, szia - el köszöntem és indultam a suli felé. Egy kicsit fura volt ez az egész, de nem nagyon zavar. Bementem a suliba és kb 10-15 perc múlva jöttek le a testvéreim. Hazaérve be pakoltam a könyveim, elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem és telefonoztam.
Ismeretlen : Szia:) hogy vagy?
Én : Nane te már megint itt?
Ismeretlen : Én mindig itt:)
Én : Még mindig nem mondod el, hogy ki vagy?
Ismeretlen : Ennyire szeretnéd tudni? 😳
Én : Igen, szeretném tudni, hogy ki zaklat 😊
Ismeretlen a becenevedet a következőre állította : Szép lány😳
Szép lány😳 a beceneved a következőre állította : Zaklató 😏
