Szóval megcsókolt, ami egy kicsit furán jött ki.
Nem tudom miért tette, és mit akart ezzel.
Mikor eltávolodott lenézett a földre.
Tényleg nem értem ezt az egészet.
- Öhm Dan, ez [...?]
- Ne haragudj, én nem akartalak összezavarni, így is eléggé össze vagy. - szakított félbe
- Ezzel eléggé összezavartál. - mondtam halkan
- Bocsánat.
- Te érzel irántam dolgokat? - kérdeztem halkan
- Ja...
- Mióta? - néztem szemébe
- Elég régóta.
- Daniel - fogtam meg kezét - ezért nem akartál elengedni?
- Fontos vagy számomra.
- Te is az vagy, de azt hittem mi csak barátok vagyunk, sőt testvérek.
- Ne haragudj rám. Beléd szerettem, ez van.
- Nem haragszom - öleltem meg
- Ne is próbálkozzak, tudom tudom. - sziszegte
- Figyelj, én most bemegyek, majd holnap találkozunk. - nyomtam egy puszit arcára
- Jó éjt - puszilt meg ő is
Mikor bementem a házba anya nagy szemekkel bámult.
- Mi az? - kérdeztem
- Én is ezt kérdezem.
- Ja, semmi megyek zuhanyozni, és feküdni.
- Hát rendben, akkor jó éjt kicsim.
- Jó éjt.
Gyorsan felmentem a szobámba és miután lezuhanyoztam, lefeküdtem az ágyba és mielőtt elaludtam volna, Danielen gondolkodtam.
Meg kellene értenem ezt az egészet? De miért kell neki is összezavarnia? Miért tetszem neki? Miért?
***
Reggel arra ébredtem, hogy valaki hív. Meg sem néztem ki az, rögtön felkaptam.
- Igen, ki az? - szóltam bele álmosan
- Szia, én vagyok az Daniel, ma tudunk találkozni? - kérdezte vidáman
- Persze, de miért kellett felébreszteni? - nevettem
- Fontos lenne ha találkozhatnák.
- Eljössz értem?
- Persze. Kettőre ott vagyok, szia.
- Szia.
Mondtam de ezt ő már nem hallotta, hisz rögtön lerakta a telefont.
Nem tudom mit tervez, és mit akar, de egy biztos, megkérdeztem mi is volt ez a tegnapi dolog.
Gyorsan felöltöztem, megcsináltam a szokásos dolgokat és lesiettem a konyhába.
- Mit kérsz reggelire? - kérdezte anya
- Kérhetek rántottát? - vigyorogtam
- Persze, máris csinálom.
- Oké, én addig megnézem tesókat.
- Nem hiszem, hogy ébren vannak, de ha igen akkor majd szólj nekik hogy reggeli van.
- Jójó.
