Reggel Blake karjaiban keltem. Valamiért azt érzem, hogy ő tényleg szeret, és hogy bármit megtenne értem. Nagyon halkan megpróbáltam ki szabadulni fogásából, és felöltözni, de nem ment valami könnyen, egy picit megmozdultam ő még erősebben magához húzott. Úgyhogy megvárom amíg felkel. Kb egy óra múlva azt vettem észre, hogy keze lejjebb csúszott derekamról a combomra. - Hé te fenn vagy? - szólalt meg halkan - 1 órája várom, hogy felkelj - fordultam felé - Túl erősen öleltelek, ugye? - nevetett - Ühüm - bújtam hozzá - Akkor most hagylak - Csak gyorsan felöltözök és mindjárt itt is vagyok. - Siess szép lányt - mosolygott - Jójó - pattantam ki az ágyból és menten öltözni - Na itt is vagyook - szóltam - Ahj annyira szeretlek - fel állt és felkapott, majd megcsókolt
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor elváltak ajkaink - Szeretlek - kaptam újra szája után. Úgy érzem, megtaláltam azt az embert akinek tényleg fontos vagyok. - Ma szeretnél valamit csinálni? - kérdezte halkan - Csak veled szeretnék lenni. - Igazából én is. Figyelj, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de úgy érzem, hogy veled szeretnék lenni, csak is veled. - Én is így érzem, és köszönöm, hogy mellettem voltál akkor, és most. Szeretlek - súgtam Nagyon szorosan magához húzott, de ezt a telefonja félbe szakította. - Szia anya - szólt bele - Mért kell haza mennem? -kérdezte - Jó megyek máris - tette le a telefont
- Hé Gray mi a baj? - kérdeztem mikor letette a telót - Haza kell mennem, anya beszélni akar velem, azt hiszem nem csináltam semmi olyat - nevetett fel - Jó, menj haza, de utána gyere vissza. - fontam össze kezünket - Azt hiszed, hogy levakarhatsz? - nevetett fel - Azt hiszed, hogy megpróbálnám? - néztem mélyen szemébe - Nem - mosolygott önelégülten - Ha lehetne haza sem engednélek de inkább nem szállok anyukáddal szembe - nevettem - Jólvan szép lány, egy óra kb és itt vagyok - kacsintott - Jólvan - mentünk le a lépcsőn. Az ajtóhoz érve - Siess vissza kérlek - támaszkodtam rá - Megpróbálok - derekamnál fogva húzott magához. - Szeretlek - néztem szemeibe - Én is szeretlek - nézett a számra majd ismét a szemembe és megcsókolt. - Najó Gray, anyukád eltilt ha nem mész haza - mosolyogtam - Jó megyek már, csak még egy puszit légyszi - nézett rám nagy szemekkel - Jó de csak egyet - megpusziltam és elköszöntem tőle. Vissza mentem a szobámba és megnéztem írtak-e
Brandon - Szia, láthatlak?
Én - Szia, persze;) mikor?
Brandon - Most?
Én - Gyere át
Brandon - Máris ott vagyok
Én - Oké
Letettem a gépet és vártam Brandont. Mikor megérkezett - Szia - nyitottam ki az ajtót - Szia - jött be - Hogy vagy - kérdeztem kedvesen - Már jobban, hogy látlak - jött közel hozzám - Mi volt a baj - indultam fel a szobámba - Amióta nem vagy velem rosszak a napjaim. - Áh értem - néztem rá - és az a lány? - kérdeztem egy kicsit gonoszul - Már tudod úgyis, így elküldtem, az egész kapcsolatunkat elrontottam azzal, hogy nem mondtam el. - Pedig én tényleg szerettelek - néztem le a földre - Én még mindig szeretlek, és nem akarom, hogy miattam legyél szomorú. - Nem vagyok az. Csak sajnálom, hogy beléd szerettem olyan hamar. - Ne haragudj rám, kérlek - Azt hiszed olyan könnyen megy? - néztem rá - neked eléggé könnyen ment - halkultam el - Mindent megteszek azért, hogy újra az enyém legyél. Ahogy ezt kimondta kiment a szobámból és becsapta az ajtót. Nem tudom mért, de még mindig hatással van rám.
