Egy héten keresztül nem beszéltem, nem találkoztam senkivel. Csak a tanulásra koncentráltam. Megmondom őszintén hiányoznak a barátaim, legfőképp Brandon, nagyon sokat keresett, de én nem tudtam neki válaszolni. Most, hogy itt van a hétvége végre találkozhatunk, így is sokat kell majd tanulni, de most Brandon a legfontosabb.
17:08-kor rá írtam és vártam, hogy vissza írjon.
Brandon
~ Azt hittem haragszol, hogy utálsz, vagy hogy nem szeretnél látni :(
Én
~Nem erről van szó. Csak nagyon sokat kell tanulnom, és annyira nem volt időm, hogy neked írjak.
Ne haragudj.
Brandon
~ Nagyon hiányzol, látni szeretnélek.
Én
~ Át jösz? Nekem is nagyon hiányzol
Brandon
~ Máris megyek.
Mikor megérkezett, kopogott majd bejött a szobám ajtaján.
- Szia - szorosan magamhoz öleltem
- Szia - mondta halkan
- Ez nagyon hiányzott - elengedtem és bele néztem szemeibe
- Nekem te hiányoztál - húzott ismét magához - mért kell ennyit tanulnod?
- Magam sem tudom, szeretek tanulni de néha fáj - nevettem
- Néha irhattál volna, mindnnap minden percben irtam, és vártam hogy írj, de nem írtál - nézett szemembe
- Ne haragudj, nekem tényleg nagyon hiányoztál - néztem a földre
- Nika egész nap Hunternél van, te pedig tanultál, én meg feküdtem és bámultam a telefont, hogy mikor írsz - fogta meg a kezem
- Tudom tudom, és azt is tudom, hogy attól félsz nem vagy nekem fontos, de ez nem igaz, csak egyszerűen nem volt időm írni - néztem újra szemébe
- Felfogtam, nem a te hibád, megértem.
- Megpróbálok ezen változtatni - mosolyogtam bocsánat kérően
- Túlságosan szeretlek - mosolygott
- Tudod, hogy én is - bújtam mellkasához
- Annyira cuki vagy mikor igy hozzám bújsz - ölelte át derekam
- Nemár, nem vagyok cuki - leültem az ágyra
- Szerintem de - le feküdt a hátam mögé és a hajammal kezdett szórakozni
- Brandon - fordultam felé
- Igen? - nézett rám
- Szeretlek, és tudom, hogy néha fura vagyok, vagy nem beszélek sokat, de ennek van egy története, leginkább magamba fordulok mikor van valami bajom, de most hogy itt vagy, nem tudom téged érdekelne az én bajom...
- Én is szeretlek, bármi baj van elmondhatod, érdekel mi van veled és nem szeretem ha szomorú vagy, szeretném tudni, hogy mi a baj. Melletted szeretnék lenni.
- Szeretlek, nem akarom elrontani, főleg nem ilyen hülyeségekkel.
-Shh nyugi - húzott magához
- Jó - mosolyogtam
5 perc múlva a telefonom rezegni kezdett. Tuti az a valaki írt, de Brandon ezt nem tudja, lehet el kéne mondanom neki?
- Mi volt ez? - kérdezte halkan
- Ja csak írtak - mosolyogtam
- Blake? - nézett rám
- Nem, vele rég beszéltem, nem tudom ki lehet az, majd megnézem - legyintettem egyet
- Értem - mosolygott
- Mikor kell menned? - ültem fel az ágyon
- Nem mondtam senkinek, hogy mikor megyek, úgyhogy bármikor beállíthatok - hadarta el
- És ha csak holnap mennél haza? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon
- Fel kéne hívnom anyát - jött közel hozzám
- Akkor lehet szükséged lesz a telefonodra - nyomtam egy puszit az arcára
- Felhívom Huntert - nyúlt a telefonért
- Oké én addig lemegyek kajáért - mutattam az ajtó felé
Mikor lementem anya állt a hűtő előtt.
- Hiányoztál neki - mosolygott
- Tudom, de ő is nekem
- Mért nem jár ebbe a suliba?
- Nem tudom, de jobb lenne ha ebbe az iskolába járna...
- Lehet róla szó, maximum félév után.
- Nem tudom, majd megkérdezem, de éhes vagyok
- Tessék - nyomott egy pizzát a kezembe
Felmentem a szobámba és Brandonra néztem
- Maximum 8 ig maradhatok - fogta meg a derekam
- Még van időnk - kezemet a nyaka köré fontam és úgy dőltem vállára
- Gondolkoztam - mondta halkan
- Mi a baj? - távolodtam el és néztem szemébe
- Csak azon gondolkodtam, hogy nekem te nagyon kellesz, és nem tudnék nélküled élni, tudom tizennégy évesen ez általában nem komoly, de én így érzek.
- Szeretlek - mosolyogtam rá - oh és én is gondolkodtam valamin
- És min? - nézett rám
- Tudod nekem fontos vagy, és mivel egy héten keresztül nem láttalak és nem beszélünk, lehetne erre egy megoldás, csak...
- Mondjad nyugodtan - fogta meg a kezem
- Tehát, van egy megoldás, ami egy kicsit hülyeség de lehet jó lenne, csak mivel turnézni szoktatok nem tudom, hogy ez az egész, hogy lenne.
- Mondjad picim - húzott közelebb
- Járhatnál a sulinkba - hadartam el
- Suli? - nézett rám nagy szemekkel
- Mondtam, hogy hülyeség, de csak ott tudnánk rendesen beszélni, vagy találkozni.
- Gondolkodtam én is ezen, de nem tudnék suliba járni.
- Értem én, de akkor mást kell kitalálni, ez az egész rossz így.
- Igen tudom, lehetne az is, hogy a suli előtt várlak és úgy jövünk hozzátok aztán én megcsinálnom a házid te pedig addig tanulsz és mikor ez is megvolt bármit csinálhatunk.
- Az a része nem tetszik, hogy te csinálod a házim - mosolyogtam
- Megoldjuk, csak mindennap látni szeretnélek.
- Rendben - megöleltem
Egy órán át beszéltünk, aztán Brandon telefonja megszólalt és mikor letette rám nézett
- Szeretnél találkozni az én beteg barátaimmal? - nevetett
- Simán - nevettem én is
- Akkor gyere - állt fel az ágyról
- Jójó, csak felkapok valami normális ruhát.
Felvettem egy kék farmert és egy kapucnis felsőt majd indultunk is.
- Bran hová megyünk? - fordultam felé
- Pályára - felelte
- Okés - néztem rá furán
Az egész úton ennyit beszéltünk, és mikor oda értünk hatan voltak egy pad felett.
- Sziasztok - köszöntem
- Sziasztok - köszöntek kórusban
Néhány fiút ismertem már a buliról és alapból is. Viszont egy valakit jobban ismertem mind közül. Oda léptem Danielhez és beszélgetni kezdtem vele. Mikor már tíz perce beszéltünk valaki csatlakozott Brandonékhoz, szószerint bámultam a srácot mikor eszembe jutott, hogy ki lehet ő, nem voltam benne biztos ezért megkérdeztem Danielt.
- Ő ki? - mutattam a rózsaszín inges srácra
- Ő, hát ő Zach - mosolygott kisfiúsan
- Mi?! - néztem rá
- Ja - felelte kedvetlenül
- Nem bírod? - kérdeztem halkan
- Nem az, hogy nem bírom, csak hát nem nagyon csípem - nevetett
- Az nem ugyanaz? - kérdeztem nevetve
- Néha lehet vele beszélni, de nem olyan mint a többi fiú akikkel elvagyok.
- Értem - mosolyogtam
És akkor tudatosult bennem az, hogy tényleg ő az aki írkál nekem.
Fél óra múlva oda mentünk hozzájuk.
- Szia - köszönt vigyorogva és felém nyújtotta kezét
- Szia - megfogtam a kezét majd bele néztem szemébe
- Miújság veletek - engedte el kezem és nézett a fiúkra
Erre a kérdésre csak úgy jöttek a válaszok, semmi, minden oké meg ehez hasonlók.
Egy óra múlva elmentünk sétálni, Brandon nem nagyon foglalkozott velem, ezért én inkább Daniellel sétáltam és beszélgettem.
Egy csomó új dolgot tudtam meg róla,rájöttem, hogy tok jó fej, és hogy a rajongói nagyon fontosak neki. Meg untunk a sok sétát ezért elmentünk a parkba és ott folytattuk a beszélgetést.
Mindenki elvolt, nevetett, beszélgetett aztán elkezdett esni az eső ezért mindenki haza futott. Daniel is sietett,nehogy vízes legyen a haj, ahogy ő mondta. Én csak egyedül sétáltam haza.
Épp az utcánkba kanyarodtam mikor mégjobban elkezdett esni az eső, mért ma kell ennyire esni, ma viszonylag jó volt a napom.
Mikor beértem a házba csurom vizes voltam, gyorsan fel szaladtam a szobámba, felvettem egy száraz ruhát majd levágtam magam az ágyra, telefonomhoz nyúltam mikor anya kopogott az ajtón.
- Nem lettél vizes?
- Csak egy kicsit - mutattam a vizes ruháimra
- Jaj te lány, add ide, hadd térítsem ki
Odaadtam a ruhákat majd vissza feküdtem az ágyra, az üzeneteket néztem.
Zaklató 😏 : Szia, ennyire szép a szemem? 😁
Szép lány😳 : Szia, ja biztos.
Zaklató 😏 : Van valami baj? 😱
Szép lány😳 : Nem, nincs de én megyek, hosszú volt ez a nap. 😴
Zaklató 😏 : Csak egy kicsit maradj :) addig ameddig elmondod mi a baj:(
Szép lány😳 : Nincs semmi baj :)
Jó éjt ✌
Zaklató 😏 : Jó éjt, mostmár elhiszed, hogy èn vagyok az? 😇
Szép lány😳 : Igen el, szia 😏
Letettem a tefont majd elnyomott az álom.
Bocsi hogy most hoztam a részt, de sokat kellett tanulnom, remélem ez is tetszeni fog.
Puszi
🙏😘
