A kórházi reggelek nagyon rosszak voltak, egyedül voltam a kórteremben és nagyon féltem.
A látogatás sem úgy volt ahogy én szerettem volna.
Nem láthattam a barátaim, és ők sem engem. Ma már szerda van és még mindig nem tudok semmit az állapotomról, azzal tisztába vagyok, hogy jobban vagyok már, de még mindig vannak részek amit nem tudok hova tenni.
Az orvos reggel és este jön megnézni, nem mond semmit csak hogy pihenjek és ne álljak fel.
A főorvos most fog jönni és hosszasan megvizsgál.
- Szia - jött be az ajtón az orvos
- Jónapot
- Hogy érzed magad?
- Egész jól
- Fejed?
- Fáj
- Lábad?
- Elviselhető
- Javulás?
- Kevésbé fáj a fejem de még nem az igazi. A lábam viszont szinte már tökéletes.
- Nagyon szuper, jólvan.
- Mikor mehetek haza?
- Ha minden jól megy ezen a héten haza mehetsz.
- Tényleg?
- Igen, még veszünk tőled vért és ha a vérképed pozitív akkor nyugodt szívvel engedlek haza.
- Rendben, ma mikor lesz látogatás idő?
- Déltől kezdődik és este hat óráig tart.
- Értem, köszönöm
- Szeretnél ki menni levegőzni?
- Már rég voltam, úgyhogy igen - bólogattam
- Rendben, öltözz fel.
Felöltöztem és kimentem a folyosóra. Minden betegnél voltak hozzátartozók, tehát már lehet látogatni.
Épp ekkor nyílt ki a folyosó ajtaja és lépett be Daniel.
- Hé kislány hova készülsz?
- Csak ki megyek egy kicsit a levegőre.
- Én is megyek veled.
- Okés, többiek?
- Majd később jönnek, és jön Dominika is.
- Öhm? - néztem rá kérdő szemmel
- Nem tudod ki ő, igaz? - kérdezte halkan
- Tudnom kéne? - néztem rá
- Dóra, ő a legjobb barátnőd - jött szembe velem
- Még a kórházba nem láttam, ha a legjobb barátnőm lenne akkor itt lenne nem?
- Ma tudta meg, hogy mi történt veled.
- Ja, hogy ennyire fontos vagyok neki - mutogattam
- Nyugodj meg
- Rendben, gyere menjünk ki.
- Menjünk.
Az kórház udvarán leültünk egy padra és beszélgettünk addig ameddig Brandon és Hunter bejöttek egy lánnyal.
- Sziasztok - köszöntek
- Sziasztok - köszönt Daniel
- Dóra, jól vagy? - kérdezte a lány
- Öhm jól vagyok - válaszoltam halkan
- Mikor engednek haza? - kérdezte Bran
- Nem tudom, még vesznek vért és majd abból kiderül. - néztem rá
- Örülök neki, ha jobban leszek elmegyünk fagyizni - kacsintott
- Én már jobban vagyok - álltam fel
- Akkor adj egy ölelést - tette szét kezét mosolyogva
Kezemet nyaka köré tettem és fejemet a mellkasára döntöttem, derekamra támaszkodva beszélgetett Hunterrel.
- Na és miújság? - kérdezte Hun
- Én már haza akarok menni - válaszoltam unottan
- Daniel anyukája eltudja intézni a papírokat, és már jobban vagy tehát haza engednének.
- De még kell pár vizsgálat.
- Azt letudod ma, és akkor holnap haza vihetnénk.
- Daniel - fordultam felé
- Igen?
- Anyukád ma ráér?
- Igen, otthon van miért?
- Tudnál szólni neki, hogy jöjjön be és kérdezze meg az orvost mikor mehetek haza?
- Persze, máris felhívom
- Köszönöm - mosolyogtam rá
Bementünk a kórterembe, és vártuk, hogy az orvos és Danel anyukája jöjjön.
Nem beszéltünk semmit, én csak az ágyon ültem és Brandon kezét fogtam, a többiek a falat bámulták.
Egy idő után bejöttek a szobába.
- Csókolom - köszöntünk egyszerre
- Sziasztok, Dóra megnézem a pulzusod, aztán elmegyünk vért venni tőled.
- Jólvan - mondtam ijedten
Mikor végeztünk a vizsgálatokkal Daniel anyukájával beszélt az orvos.
Mikor bejöttek az orvos felem fordult.
- Dóra, nyugodtan haza mehetsz - mosolygott
- Tényleg? - mosolyogtam
- Igen.
Összeraktam a ruhám és már indultunk is ki a kórházból.
A kocsiba ülve beszélgettünk és mikor Brandonék házuk elé értünk kiszálltak. Mi pedig tovább mentünk.
Mikor haza értünk Daniel befogta a szemem és úgy vitt be a házba.
- Daniel mit csinálsz? - kérdeztem nevetve
- Fel viszlek a szobádba - hadarta
Amikor felértünk, elengedte a szemem.
Szinte ugyan olyan volt mint az én szobám csak ez rózsaszín volt.
- Azta ezt hogy? - kérdeztem tátott szájjal
- Volt rá időm - nevetett
- De cuki vagy - öleltem meg
- Jaja tudom - mosolygott
- Figyu, elmegyek zuhanyozni és utána szeretnék pihenni - piszkáltam a kezem
- Az van, hogy felőlem mehetsz zuhanyozni, de túl sokat pihentél, úgyhogy nézünk valami filmet, ráadásul át jönnek a barátaid is. - mondta komolyan
- Oh kösz Dan, tényleg nagyon szépen köszönöm - válaszoltam
- Naa!! Ne legyél ilyen, menj zuhanyozni.
- Jójó megyek máris.
Mikor lezuhanyoztam felvettem egy mackó nadrágot és felsőt, majd lementem, ahol már mindenki a tévét bámulta, aztán mindenki rám nézett.
Brandon felpattant és elkezdett felém jönni.
- Szép vagy - mosolygott
- Hiányoztál - néztem rá
- Te is hiányoztál - fogta meg kezem
- Faj a lábam, leülünk?
- Persze
Leültünk a kanapéra, én rá dőltem vállára ő pedig derekamat ölelte át.
Daniel bekapcsolta a filmet és elkezdtük nézni. A film annyira nem volt érdekes ezért Brandon felé fordultam és ránéztem.
- Mi a baj? - nézett rám mosolyogva
- Azt mondtad kapok fagyit - néztem szemeibe
- Igen, majd kapsz - nézett számra
- Mikor? - emeltem fel fejem
- Amikor csak szeretnéd - kacsintott
- Holnap - pusziltam meg arcát
- Rendben, akkor holnap - dőlt rá fejemre
- Álmos vagyok - tettem kezem mellkasára
- Aludj nyugodtan - súgta
- Félek - válaszoltam halkan
- Nem kell félned, itt vagyok - húzott magához közelebb
Sóhajtottam majd becsuktam szemem és álomba szenderültem.
Pár óra múlva keltem fel.
Senkin nem volt ott, csak Brandon aki engem nézett.
- Te még itt vagy? - emeltem fel fejem
- Néztem ahogy alszol. - mosolygott
- Nem szeretnél nálam aludni?
- Ha szeretnéd itt alszom.
- Félek egyedül, szóval örülnék ha itt aludnál - vigyorogtam
- Jó, nem kell többször kérned - ölelt meg.
Felmentünk a szobába.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem felé nézve
- Nem tudom, hosszú volt ez a nap, de örülök, hogy itt vagy. - fogta meg derekam
- Én is jobban érzem magam itt.
- Hihetetlen, hogy ilyen hamar jól vagy, és hogy emlékszel dolgokra.
- Nem akartam feladni. - mosolyogtam
- Nem hagytam volna - nézett szembe
- És ha rád sem emlékezetem volna? - néztem rá
- Én akkor nem tudom mit csináltam volna. - húzott magához
- Lehet, hogy vissza eshetek.
Nem akarlak elfelejteni. - bújtam nyakához
- Nem fogsz, hidd el. Ha kell mindig melletted leszek.
- Meg ígérted? - emeltem fel fejem
- Meg - puszilta meg szám szélét
- Aludjunk inkább - súgtam
- Rendben - ölelt meg
Megcsináltam az ágyat, átöltöztem és lefeküdtem az ágyra. Addig Brandon elment zuhanyozni majd mikor vissza jött a szobába, lefeküdt mellém.
- Daniel azt kérdezi, nem- e fáj valamid?
- Nem, most jó minden - mosolyogtam
- Rendben
Elfordultam az egyik irányba és becsuktam szemem.
Brandon karját éreztem a derekamon majd utána elaludtam.
Sziasztok ^^
Húú ki szenvedtem ezt a részt, remélem tetszeni fog nektek.
Lesznek még részek, hisz beteg vagyok ezért van időm írni.
Vigyázzatok magatokra a csúszós utakon!!
Szeretlek titeket!!!
Puszii
😘
