Négy

1.1K 46 3
                                    

A tegnapi kirohanásom óta nem beszéltünk Justinnal. Egész éjjel nem aludtam, Ő meg elment estére. Nem tudom hová. Azt sem tudom most hol van. Talán hiba volt olyanokat mondanom. Talán. Hisz ismerem a gyereket négy napja. Csak nem szerethetek bele valakibe négy nap alatt. Nem??

Kikecmeregtem az ágyból, majd magamra kaptam egy sötétkék szaggatott farmert, és egy szürke tapadós vékony felsőt. Fogat mostam, felkötöttem a hajam, telefonom a zsebembe csúsztattam, és mentem reggelizni. A sorbaállás persze most sem volt nélkülözhető. Beálltam a sor végére és vártam. Körbenéztem alaposan vagy százszor a teremben, de be kellett látnom hogy Justin nincs itt.

-Minden okés csajszi? Tegnap óta nem láttalak. - fordult hátra hozzám Sabrina.

-Fogjuk rá.

Ezzel véget is ért a csevegésünk. Reggelinél odaültem Gabeék társaságához akik jókat nevettek valami tegnap történt eseményen amiből én kimaradtam, így nem tudtam velük nevetni. Bár felajánlották hogy elmesélik, meg is tették, de én végig savanyú képpel hallgattam az amúgy vicces történetet Lisáról. Nem bírtam kiverni Justint a fejemből és azt hogy hogyan viselkedtem vele. Egyáltalán nem érdemelte meg ahogy viselkedtem vele.

-Nemár Beka! Mi bajod? - kérdezgettek a srácok.

-Bocs. Csak szar napom van. - válaszoltam.

Miután elfogyasztottuk a reggeli energiabombát, a társalgóban gyülekeztünk.

-Strand? - kérdezte Mr. Smith, mire az egész osztály heves bólogatásba kezdett, így eldőlt. Ma strandolunk. - Van itt egy nagyon jó benti strand három és fél kilométerre. Csúszdák meg minden. Mit szóltok?

-Király!!

A "megbeszélés" után mindenki a szobájába vette az irányt hogy összepakoljon. Gondoltam beszélek az offővel és megkérem hogy had maradhassak itthon, aztán képzeletben megpofoztam magam. Észhez kell térnem! Mit búsulok itt magamban mint a ló citrom, amikor itt vagyok Londonban és ez az utolsó kirándulás az oszrálytársaimmal. Ideje volt észbe kapni. Összeszedtem magam, és egy nagy vigyor kíséretében összepakoltam egy táskába a cuccaimat amik kellhetnek a strandra. Legalább megpróbálom élvezni. Mint ahogy mondják : "Az élet egy színpad amit játszani kell, ha könnyes a szemed is nevetni kell!" És én most pontosan ezt fogom tenni.

⭕⭕⭕

Amint megérkeztünk a strandra - ami be kell valljam, jó dárga - mindenki ment átöltözni.

-Látom visszatért az életkedved. - vigyorgott rám Sabrina.

-Vissza ám! - kacsintottam rá.

-Képzeld,itt van Justin Bieber! - mondta, nekem pedig rögtön lefagyott a mosoly az arcomról és átment grimaszba.

Nem hiszem el hogy amikor eldöntöm hogy jó kedvem lesz és jól fogom magam érezni, felbukkan Ő... Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek! De nem baj! Gyerünk Bekaa!! Inkább mosolyogni és nevetni fogok egész nap, megmutatom neki hogy nem érdekel és hogy jól érzem magam!

Kimentem az öltöző fülkéből, összepakoltam a cuccaim egy kupacba, letakartam a törölközőmmel és bementem a vízbe. Láttam Justint ahogy két sráccal beszélget a vízben, majd meglátott. Úgy tettem mint aki nem látta és odamentem Chrisékhez.

-Van már életkedved? - kérdezte Chris.

-El se hinnéd mennyi! - válaszoltam.

No Sense - [ Justin Bieber FF. ]Where stories live. Discover now