No Sense - [ Justin Bieber FF. ]

Tizenkilenc

{Sziasztok,ez a rész most Justin szemszögéből fog játszódni. Csak ha Justin szemszögébl játszódik a fejezet,akkor írom ki csak. Ha Beka szemszöge akkor nem. :)

JUSTIN SZEMSZÖGE

-TI NEM VAGYTOK NORMÁLISAK! - csapta be a háta mögött az ajtót Sabrina.

-Mi bajod? - bunkózott Hayley.

-TE VELEM NE BUNKÓZZ,HÚZZÁL BEFELÉ A BULIDRA! - oltotta be. - ŐT PEDIG KERÜLD EL,MERT HIDD EL NEM SZERETNÉL VELEM ROSSZBAN LENNI! - mutatott rám,Hay pedig bement.

-Mi a baj? - tudakoltam meg.

-Inkább én kérdezhetném ezt,hogy mi baj van azzal az idióta fejeddel!? - járkált össze vissza. - A barátnőd odabent keres mindenhol,erre kijövök és mit látok,a húgával smárolsz. MI A SZAR,BIEBER?!!! - emelte fel megint a hangját.

-Mi? - tettettem a hülyét.

-Justin,láttam amit láttam. Ne akard bemagyarázni,hogy mást láttam vagy akármi! Mi a fene volt ez?

-Nemtudom. Nem én voltam. Baszki. Kihívott, hogy beszélni akar valamiről erre nekem esett. Rögtön le is szedtem magamról. Nem vagyok hülye,észrevettem hogy bejövök neki, mert hát kinek nem,de ezt nem gondoltam volna. - meséltem el.

-Szóval nem te csókoltad meg? - állt végre meg.

-Nem! Esküszöm!

-Na jó,te menj Bekához,én meg beszélek Hayleyvel nehogy baj legyen. - indult el,de utánna kaptam.

-Kérlek ne mondd el Bekának! - néztem a szemébe.

-Hülye vagy? Nem tudhatja meg! Ismerem,tuti nem lenne jó vége! - hagyott egyedül. Bementem a házba és Bekát kezdtem keresni. Szerencsémre a félhomály miatt csak egy pár ember ismert meg,így úgy ahogy haladhattam a barátnőm keresésével,közben pedig kalimpált a szívem. Nem tudom mi volt ezzel Hayley szándéka,de jobban félek Bekától,ha Ő ezt megtudja.

-Bieber! - szólt egy hang a hátam mögül.

-Szia kicsim! - öleltem át.

-Merre voltál? Mindenhol kerestelek! -  nézett a szemembe,de én inkább próbáltam elkerülni a szemkontaktust. Így is mardosott a bűntudat.

-Csak elmentem sétálni egyet. Scooterrel telefonáltam. - kamuztam.

🤗🤗🤗

-Justin valami baj van,olyan furcsa vagy. - kérdezte Beka.

-Nem,csak fáradt vagyok. - improvizáltam. Valahogy nem szeretek hazudni. Nem is birok nagyon. Pláne nem Bekának,akivel komolyan gondolom a dolgokat.
- Beszélnünk kell. Nem itt. Menjünk valahová. Kérlek. - nyeltem nagyot.

-Oké. - mondta ijedten. Megfogtam a kezét és kivezettem a lakásból. A kispad felé vezettem. Leültem rá,Ő pedig mellém. Felé fordultam. A szívem kihagyott egy ütemet. Életemben most először féltem,bevallani valakinek valamit. Ráadásul nem is az én hibám. - Justin, megijesztesz!

-Történt valami. Vagyis... A húgod... az az volt hogy,meg...megcsókolt. - vallottam be.

-HOGY MI?! - pattant ki az ijedség a szeméből és düh tombolt benne tovább. - MI AZ HOGY MEGCSÓKOLT?! És te?..... - pattant fel. - Hát ezt nem  hiszem el. - ment el.

-De nem,én nem! - mentem utánna.

-Hagyj békén! - sírt. Megpróbáltam megfogni a kezét,de nem engedte. - Ne nyúlj hozzám! - futott be a házba. Nem tudtam mit tegyek. Fogalmam sem volt. Megszakadt a szívem,hogy így kellett látnom.

-Justin,Beka most...Mi a ...... - jött ki Sabrina.

-Elmondtam neki.

-Mi? - jött oda hozzám Sabrina.

-Nem is hagyta,hogy megmagyarázzam! - csordult ki a könnyem. Eddig bírtam.

-Hé nemár,ne csináld! Legyél férfi! - próbált vígasztalni. - Két lehetőség van ilyenkor. Jól ismerem. Mindent tudok róla. Odamész hozzá és elmagyarázod neki,ha engedi ha nem. Akkor vagy megnyugszik vagy nem. A másik,hogy hagysz neki időt,aztán vagy megnyugszik vagy nem. Egyikre sincsen garancia. - vázolta fel,én pedig letöröltem az arcomról a könnyeket és próbáltam nem sírni tovább.

-Utánna megyek. - határoztam el magam.

-Ügyesen! - kiabálta Sabrina.

Bementem a házba, nem érdekelt ki ismert fel és ki nem, csak is Beka megtalálására fókuszáltam. Felmentem a szobájába. Tudtam,hogy ott lesz.

-Justin,menj innen! - csukta volna rám az ajtót,de erősebb voltam nála.

-Nem amíg meg nem hallgatsz. - zártam kulcsra az ajtót,a kulcsot pedig zsebre raktam.

-Az úgy nem éppen önszántamból való hallgatás,ha bezársz magaddal egy szobába. - gúnyolódott. Letörölte arcáról a könnyket és leült az ágyra.

Mindent elmagyaráztam neki úgy ahogy valóban történt. Közben kicsordult egy könnycsepp a szeméből, amit a hüvelyk ujjammal letöröltem,aztán magamhoz húztam és átöleltem. Soha nem féltem még ennyire,hogy elveszíthetek valakit.

-Beka,szeretlek! - suttogtam a fülébe.
Nem válaszolt. Nem is vártam el tőle,csak akartam hogy tudja... és reméltem,hogy megtud bocsátani nekem. Nagyon remélem...

Hali:3 Tudom ez ilyen szar rész lett, de a kövire több időt szánok,ez csak amolyan gyors rész lett. Köszi ha valaki is végigszenvedte.👏 #Respect

Kis spoiler :

-Justin és Beka között nem teljesen simítódnak el a dolgok. Justint elhívják...Beka magára marad...