No Sense - [ Justin Bieber FF. ]

Tíz

"(Ma már a harmadik rész😂😂😊👌)"

Justint és Christ is hazaengedték délután. Chris arca csúnyábban nézett ki mint Justiné,-akit vonzóbbá tettek a sebei- de Chrissé sem volt vészes. Voltam nála is bent. Jobbulást kívántam és ennyi. Haragudtam rá. Ő kezdte az egész bunyót. Bár állította,hogy miattam csinálta,de nem hittem neki. Az elején még el is hittem volna, hogy miattam tette,de aztán láttam az arcán,hogy élvezte amikor megütötte Justint. Justin ellenben nem élvezte,de rá pedig Sofia miatt haragudtam és még magyarázatot sem kaptam.

-Szia. - jött be az ajtón Justin.

-Justin,mi volt az a csók Sofiával? - kérdeztem meg kerek perec.

-Kicsim, el kell hinned,hogy nem én csókoltam meg. Ő csókolt meg engem.

-És te nem tettél semmit. - emlékeztettem. - Hagytad neki.

-Én soha sem szerettem Sofiát. Az egyetlen ok,amiért nem löktem le magamról az az volt, hogy újságírok és mindenki ott volt körülöttünk, Ő pedig kihasználta a helyzetet,tudta hogy nem akarnék botrányt,ellenben vele. - magyarázta. Nem tudtam,hogy higyjek-e neki. - Hinned kell nekem! - fogta meg a kezem. A szemébe néztem. Összeszorult a szívem. Megbánást láttam a szemében, mégis úgy éreztem kis szünetre van szükségem.

-Justin,nekem most szükségem van egy kis szünetre. - nyeltem nagyot.

-Megértem. Csak tudd,hogy szeretlek! - adott egy puszit az arcomra és kiment a szobából.

⭕⭕⭕

-Minden oké? - kérdezte Sabrina.

-Nem. - ültem le mellé az ágyára.

-Mi a baj?

-Szünetet kértem Justintól. - sóhajtottam nagyot.

-Sofiaval mi van?

-Megmagyarázta. - mondtam.

-Te pedig szünetet kértél? - kérdzett vissza Sabrina. - Szereted Te Őt?

-Igen! - válaszoltam.

-Akkor ne engedd el! Nem tudni mennyi időtök maradt hátra. Mondd meg neki,hogy szereted! Menj már! - lökött Sabrina vigyorogva. Igaza volt!

Elindultam a szobánk felé. Benyitottam,de olyat láttam amire nem számítottam. Justin pakolt. Helyesbítek. Justin egy bőröndbe pakolt.

-Szia. - köszöntem neki halkan.

-Szia. - mosolygott rám szomorúan.

-Őm...mi..miért pakolsz? - kérdeztem félve.

-Gyere,ülj le. - hagyta abba a pakolást és ült le. Én is így tettem.

-Szóval? - fordultam felé. Nagyon rosszat sejtettem. Justin elmegy? Nem akarom,hogy elmenjen!

-Miért vagy itt? - mosolyodott el halványan.

-Tudod,hogy miért vagyok itt.

-Tudom. Csak hallani szeretném. - vigyorgott.

-Justin,miért pakolsz??

-Miért jöttél ide,hozzám?

-Elmész? - kérdeztem könnyeimet visszatartva.

-Szeretsz? - ült közelebb hozzám.

-Tudod,hogy igen!

-Tudom. Szerettem volna tőled hallani. - simított végig a karomon.

-Miért pakolsz? - nyeltem nagyot.

-Kaptam egy telefont. - kezdte. - Scooter volt. Azt mondta változott a turné állomásainak sorrendje, időpontja. - felelte.

-Szóval elmész? - folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-Ne sírj,kérlek! - karolt át.

-Hova mész? - kérdeztem.

-Amerikába. - szorított magához.

Percekig ültünk így. Éppen amikor az életem rendbe jönne és egy kis esélyem is lenne boldognak lenni azzal a fiúval akibe szerelmes vagyok, jön valami és felborít mindent. Nekem nem jár semmi jó. Percekig öleltem Justint és sírtam. Féltem,hogy többé nem fogom látni. Soha.

-Pakolnon kell. Két óra múlva megy a gépem. - puszilt a hajamba Justin és tovább pakolt.

Fél órán keresztül néztem ahogy pakol. A boxerektől a pólókig mindent bepakolt. Én pedig mindezt végignéztem,miközben a szívem darabokra tört. Mégis egy hang azt súgta odabentről,hogy nem most látom utóljára Justin Biebert. Kérdés már csak annyi,hogy mikor találkozunk legközelebb és hol? Milyen szituációban? Öregkorunkban egy öregotthonban? Kétlem. Pár év múlva,amikor Ő turnézik én meg éppen arra járok? Nem valószínű. Egy koncertjén? Koncertekre fogok járni? Justin Bieber koncertre? Eléggé hihetetlenül hangzik. Villámként csapott belém a felismerés, hogy nagyon kevés az esélye annak,hogy valaha az életben még lehet köztünk Justinnal valami. És ez megrémített. Hamarosan hazamegyek innen is, Justin pedig ma megy el. Elmegy. Aztán én elmegyek főiskolára. Egy olyan főiskolára ahová nem is szeretnék menni. Egy olyan főiskolára ahová a szüleim szeretnék,hogy menjek, nem én. Ő pedig bejárja a világot,sikerslágereket ír és egy hónap múlva már majd a nevemre sem emlékszik. Szomorú,de ez a fájó igazság.

-Azt hiszem itt a taxi. - nézett ki az ablakon Justin. - Ideje mennem. - vette kezébe két bőröndjét én pedig felálltam,hogy elköszönjek. -Ne sírj! - dobta el a bőröndjeit Justin és szorosan megölelt. Még egyszer utóljára mélyen beszippantottam illatát,ami számomra már egyfajta drogként funkcionál. - Találkozunk még! Ígérem! - adott egy puszit az arcomra,majd kiment az ajtón,én pedig sírva rogytam a padlóra.

*Három nappal később*

Három napja,hogy Justin elment. Első nap még felhívott,azóta nem. Annyit tudok róla amit a neten látok. Szánalmas ez így tudom. De még ez is jobb,minthogy ne tudjak róla semmit.
Na és persze a közösségiken is aktívkodik.

-Beka! Ez nagyon érdekes,de érkezett egy leveled! - nevetett Sabrina,majd átnyújtotta a borítékot.

-Ez furcsa...

-Naah,nyisd ki! Kíváncsi vagyok! - vigyorgott.

-Okéé. - kinyitottam a borítékot. Egy kis papír volt benne és egy jegy. Egy repülő jegy. Amerikába. Ez állt a papíron : " Hiányzol!<3 " Justintól jött.

Hello guys😂😂 Remélem tetszett a rész❤ Hamarosan kövii😘👊