No Sense - [ Justin Bieber FF. ]

Hét

Kimondta. Justin kimondta hogy szeret. Ez nem álom. Ez a valóság. Egy olyan valóság ahol egy véletlen tévedésből szerelem lezt. Soha nem voltam Justin Bieber rajongó,most pedig pár nap alatt az életem értelmévé vállt.

-SZERETLEK! - húzott oda magához és szorosan átölelt.

-Én is szeretlek! - suttogtam, majd mélyen beszippantottam illatát, ami számomra már egy drog.

-Mit szólnál,ha elmennénk valahová? - kérdezte.

-Az iskolával biztosan megyünk valahova most este is. - válaszoltam. - Szóval kétlem.

-És ha elkérlek? - mosolygott.

-Nem hinném, hogy jó ötlet...

-Na hol is van az offőd szobája? - indult el az ajtó felé.

-Nem mész oda! - mentem utána.

-De miért?

-Szerinted hogy reagálna arra ha Justin Bieber benyitna a szobájába, hogy elviheti-e az egyik diákját??!. - vázoltam a lehetséges szitut.

-Nemtudom. De egy próbát mindenképp megér! Mondd a számot.

-Te bolond vagy! - nevettem. - A8 asszem. - adtam választ.

-Mindjárt jövök. - ment ki.

Tenyerembe temettem az arcom és nevetni kezdtem. Egyáltalán hová akar vinni vasárnap este??

Pár perc múlva már vissza is ért Justin.

-Öltözz! - vigyorgott Justin.

-Mit mondtál neki?

-Nem kellett sokat győzködnöm. Annyit kérdeztem,hogy elvihetem-e a barátnőmet,aki te vagyyá, valahová, mire azt mondta oké. - mesélte, én pedig leesett állal hallgattam.

-Hová megyünk? - érdeklődtem.

-Titok. - kacsintott. - Olyan helyre, ahová nem épp nyáron szoktak menni, de így csak még jobb és csak ketten leszünk.

Mivel odakint még nincs ilyenkor túl hideg, nem öltöztem át. Felkaptam a cipőmet, a táskám amibe a tárcám és a mobilom volt,majd elindultunk.

Az más téma, hogy a kijutás necces volt a Belieberek kitartó várakozása miatt a hotel előtt. Justin odament hozzájuk, megölelt annyi lányt amennyit csak tudott, képet csinált velük, autogtamot osztott nekik. Én végig mosolyogva néztem,vagyis addig, amíg az egyik lány nem hívott oda magához, hogy készítsünk képet hárman. Justin a lány és én. Persze Justin nem tudott sajnos mindenkinek a kedvére tenni,meg engem sem akart nagyon megvárakoztatni,bár nem bántam, úgyhogy fél óra múlva,mikor már sötétedni is elkezdett, Justin sofőrje jött értünk és elvitt a Justin által lediktált címre.

-Mi ez a hely? - tudakoltam.

-Egy korcsolyapálya. - válaszolta,majd megfogta a kezem és a bejárat felé vonszolt.

-Justin,én nem tudok korcsolyázni! - ráztam a fejem ijedten.

-Ne félj, megtanítalak. - kacsintott.

Bementünk az épületbe. Ahogy beléptünk az ajtón, egy hosszú folyosóval találtuk szembe magunkat, aminek a végén volt egy recepció. Justin a recepciós pultban álló hölgynek nyújtott át egy borítékot, a hölgy pedig odavezetett minket a mű jég korcsolyapályához.

-Tessék. - nyújtott át Justin egy fehér korcsolyát nekem.

-Köszi. - vettem el. Nagy nehezen fel killódtam a lábamra és megpróbáltam felálni. Elég nagy baj volt az,mivel még csak a padot éppenhogy elhagytam, máris elcsúsztam.

-Tyű... - nevetett Justin.

-Ne nevess! - ütöttem meg játékosan. - Mondtam, hogy béna vagyok!

-Na gyere! - segített fel Justin. Aztán meg segített egyáltalán a jégre állni.

Justin bemelegítésképpen ment egy-két kört a pályán, ennyi is elég volt ahhoz, hogy lássam Ő bezzeg állati jól korizik. Éppen felém suhant,amikor hirtelen megfogta a kezem és magával rántott így vele suhantam.

-Jézusom! Hülye vagy! - sikítoztam ijedtemben. - Álljunk meg! - folytattam.

Justin nem hallgatott rám, csak szorosan fogta a kezem, és ahogy Ő halál gyorsan száguldott, én úgy mentem vele együtt. Persze majd' betojtam olyan gyorsan korcsolyáztunk. Vagyis korcsolyázott Justin, engem meg húzott maga után.

-Te nem vagy normális! - kapkodtam a levegőt, miután már végre megálltunk. - És ha kicsúszik a kezem és fejre állok?

-Nem így történt. Nem engedtelek volna el! - jött oda hozzám.

-Megöltél majdnem.

-Dehogy! - húzott oda magához, én ügyetlenül majdnem elestem,de megfogott, majd megcsókolt. - Gyere. - fordított meg egy pillanat alatt és átkarolta a derekam. Állát a vállamba fúrta és úgy bújt hozzám,majd óvatos puszikat adott az arcomra. - Menjünk. - kezdett el korizni Justin,úgy hogy közben a dererkmat ölelte és így "tolt" engem.

Már-már kezdtem belejönni, persze csak úgy, hogy Justin hátulról tolt, de legalább már az egyensúly megvolt. Viszont nem mintha tudtam volna koncentrálni a korizásra, miközben Justin odabújt hozzám és néha a keze a derekamról lejjebb csúszott,mire felszisszentem és kezét visszahelyeztem a derekamra. Erre Ő csak nevetett és megpuszilt.

Órákon át korcsolyáztunk,csak mi ketten. Időközben kezdett lehűlni a levegő,így Justin nekem adta szürke kardigánját, - ami nekem a térdemig ért majdnem - sőt,már kezdtem is belejönni ebbe a kori dologba. Már egyedül is tudtam korizni kisebb esésekkel. Aztán Justin elkezdett hátra menni, - amit én még inkább hanyagoltam - meg valami "koszorúzást" is mutatott előre,hátra - ezt meg végképp nem próbáltam ki - de leesett állal figyeltem Őt ahogy trükköket,meg mindent csinál a pályán. Bár,nem meglepő, hogy ilyen jól korozik, hisz kiskora óta jég hokizik és nagyon is jól tolja.

-Jól érezted magad? - kérdezte Justin, miközben a korit vettük le.

-Nagyon! - válaszoltam.

-Örülök! - mosolygott.

Persze nem lett volna az igazi az este a fotósok nélkül. Amint kiléptünk az ajtón a firkászok körülvettek minket, kérdezgettek és ész nélkül kattogtatták a fényképezőiket. Justin megfogta a kezem és utat törve igyekeztünk az autó felé. Beültünk a kocsiba,a sofőr pedig elhajtott.

-Utálom a hülye paparazzikat! - dühöngött Justin. - Egy óra sem fog eltelni, mire a mi képünk lesz mindenhol. Ami persze nem gond nekem, de ugye neked sem? - fordult felém.

-Nem gond. - fogtam meg Justin kezét, akin viszont látszott, hogy szétcsattan az idegtől.

Mikor hazaértünk, összeszedtem a cuccaim és mentem fürödni. Justin is vagy százszor felpattant, hogy akkor Ő most jön velem, de mindig vissza löktem az ágyra, mire Ő kölyök kutya képet vágott, én meg kinevettem. Miutén letusoltam, Justin is elment, utána meg befeküdt mellém az ágyba. A víztől meleg teste hozzám simult, karját a derekamon pihentette és úgy húzott magához. Ez is egy olyan érzés, amit nem lehet megszokni, mint például még, Justin látványát esténként egyszál boxerben.

-Holnap velem reggelizel! - suttogta fülembe.

-Nem tudom...

-Nem kérdés volt. - mondta és hallottam hangján, hogy pimaszul vigyorog.