No Sense - [ Justin Bieber FF. ]

Tizenöt

Na igen, ez a büntetés szitu kimerült annyiban,hogy Justin elment fürödni, vitt volna magával de ellenkeztem, erre Ő besértődött, kijött a fürdőből én is letusoltam aztén lefeküdtem az ágyba, Justin meg elfordult az ellenkező irányba,per perc múlva meg egy "így nem birok aludni" mondattal már oda is fordult a hátamhoz és kis kifli nagy kifliben helyezkedve aludtunk el.

-Jó reggelt, álomszuszék! - ébresztett Justin pici puszikat hintve az arcomra.

-Jó reggelt! - mosolyogtam rá.

-Hogy aludtál? - érdeklődött.

-Valami gyerek hozzám bújt, úgyhogy elég kényelmetlenül. - ugrattam.

-Most hogy így mondod, rémlik az estéről valami csaj aki folyton nekem tolta a hátsóját.

-Nem is!! - nevettem.

⭕⭕⭕

-Felkéne hívnod anyukádékat. Nem gondolod? - kérdezi Justin reggeli közben.

-Bakker. - kaptam a kezem a szám elé. - Azt sem tudom merre van a telefonom. - forgolódtam.

-Már vagy három napja nem beszéltetek. Tíz percet még kibír. Reggelizz nyugodtan. - tette a kezét az enyémre.

-Igaz. - értettem egyet vele.

Megettem az előttem várakozó melegszendvicset és a telefonom keresésére indultam. Hát kellett vagy tizenöt perc mire megtaláltam. A fürdőben. Érdekes. Nem emlékeztem hogy bevittem magammal bármikor is.

Felhívtam anyát, akivel közel másfél órát telefonáltam. Szerintem senki sem kérdőjelezi meg az anya-lánya beszélgetést. Pláne mert volt miről beszélnünk. Ráadásul nyilván anyáék is megakarják ismerni Justint, a húgom Hayley meg a valaha volt legnagyobb Justin Bieber fan. Két nap múlva tölti be a 17. életévét.

-Naa,kibeszéltétek magatokat? - futott át egy halvány mosoly Justin arcán.

-Ami azt illeti igen. Figyelj, anyáék szeretnének megismerni. - szorítottam össze a számat.

-Ohh, az tuti.

-A húgom Hayley pedig két nap múlva, vagyis szerdán lesz 17 éves. Legnagyobb rajongód. Lejöhetnél hozzánk. - vetettem fel az ötletet.

-Oké, persze. - nyomott egy puszit az arcomra.

-Benne vagy? - lepődtem meg.

-Persze,kicsim.

-Köszönöm! - öleltem át.

-Érted bármit megtennék. - puszilt bele a hajamba.

Justinnal a délután folyamán elkezdtünk összepakolni. Vagyis én pakoltam, Ő pedig foglalt repülőjegyeket szerda hajnalra.

Mosolygásra késztetett Justin mondata miszerint Ő bármit megtenne értem. Egyszerűen soha nem éreztem még ilyet mint vele. Ha három hete megkérdezik voltam-e mér szerelmes azt mondtam volna igen, mert ott volt Kim bátyja is, meg egy volt osztálytársam is akivel jártam. Most hogy Justinnal vagyok, most érzem igazán hogy mi az a szerelem. Most érzem,hogy az előtte levő két srác akikkel jártam, beléjük nem is voltam szerelmes. Csak egy fellángolás volt. De ez amit most érzek, hogy a napom akkor a legjobb és az életem akkor teljes ha vele vagyok. Ha meglátom vagy meghallom a hangját elmosolyodom,bármire képes lennék érte és nélküle nem tudnék élni. Ez az igazi szerelem. Nekem Ő az igazi.

Bele sem merek gondolni,hogy másfél hónap múlva főiskolára megyek és ritkán fogunk csak találkozni. A szívem beleroppan magába a gondolatba is. Nem élném túl,ha elveszíteném.

-A jegyek levannak foglalva. - ült le mellém. - Hé miért sírsz?

-Nem sírok. - tagadtam.

-Mi a baj? - fogta meg a kezem.

-Semmi,tényleg. - törültem le a könnyeket az arcomról és mosolyogtam egyet.

-Kérlek mondd el! Megbántottak? Anyukád? Mi a baj?

-Nem, semmi ilyesmi. Csak félek. - vallottam be.

-Mitől??

-Attól,hogy elveszítelek. - sütöttem le a szemem. Justin az állam alá nyúlt és két ujjéval felemelte a fejem,hogy a szemébe nézzek.

-Soha nem fogsz elveszíteni. - ölelt át.

Tudom,tudom. Szar rész lett. Bocsi ez most ilyen rövidre sikeredett és elég rosszra,de a következő ígérem hosszabb és izgalmasabb lesz. :)