~ Dance Your Heart Out!

Szia édes, táncolunk?

*Ashley szemszöge*

Éppen egy buliban vagyok, ahol fülsüketítően dübörög a zene. Hogy mit keresek itt? Még én sem tudom, de a fiúk rávettek arra, hogy eljöjjek megünnepelni velük a születésnapomat, hiszen egyszer tizenhat éves az ember.

Kiváncsian nézelődök szét, majd a szemem megakad egy üres bárszéken. Nagy nehezen odabicegek, miközben részeg emberek ütköznek belém.

A srácok is nagy nehezen ideérkeznek, majd Mike mindenkinek rendel vodkát. Elöszőr marta a torkomat a folyadék, de egy- két pohárka után már megszoktam.

- Te nem mész a többiekkel csajozni? – nézek Luke-ra, aki idő közben elfoglalta a mellettem lévő üres széket.

- Nem! Nincs kedvem. Amugy sem jöttem volna el ... – válaszolt kissé flegmán.

- Nézd, tudom, hogy most egy betolakodó kis csitrinek gondolsz, - nézett rám mondandom közben - de hidd el, ha lett volna más lehetőségem, nem költözök be hozzátok! Tudom, hogy egy teher vagyok számotokra, de ígérem, ahogy szerzek magamnak egy munkát, rögtön elköltözöm onnan! Azért költöztem hozzátok, hogy Anne nővér megnyugodjon. Tudod, ő olyan számomra, mint az anyukám! Rá mindig számíthattam, mindig mellettem állt! - meséltem neki. – Remélem, hogy majd egyszer megbékélsz nekem, és nem fogjuk egymást kerülgetni, de ha megbántottalak valamivel, akkor nagyon sajnálom! Nem szándékos volt! – néztem rá, majd felálltam a helyemről és elindultam a táncparketre, meg sem várva a válaszát.

Ide- oda dülöngéltem, miközben a zene átvette az irányítást alattam. Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna leállni!

Az alkohol hatása miatt, kissé felszabadultabban táncoltam. Ringattam, tekertem a csípőmet, miközben a kissé kócos hajamba túrtam.

Éreztem két tekintett belém vésődni. Az egyik szempár égette a bőrömet. Körbe fordultam, de csak az egyik szempár tulajdonosát találtam meg, a másikat nem. Egy ismeretlen férfi nézett. Mit sem törödve vele, megszakítottam a szemkontaktust, majd tovább táncoltam.

A pasas meg sem mozdult a bárpult közeléből csak iszogatta a pohárban lévő folyadékot. Kiitta a pohár tartalmát, majd az említett tárgyat lecsapta, miközben elindult. Felém ...

- Szia édes, táncolunk? – harapta meg a fülcimpámat, miközben a hátam mögé sétált, és hátulról átkarolt, majd ringatni kezdte a csipőnket. Kissé meglepődtem.

Már kezdett eldurvúlni a tánc. A kezeit a combomra tette, vagy a fenekemre. A kedve szerint függöt. Már nagyon kezdett idegesíteni! Próbáltam arrébb lökni magamtól de nem nagyon sikerült. Erősen lefogott, miközben szívni kezdte a nyakamat.

- Kérlek, fejezd be, ez fáj! – ficánkoltam, de hiába! Megpróbáltam ellökni, mostmár sokkal erősebben. Kissé meginogott. Kihasználva az alkalmat, megpróbáltam elmenekülni, de elkapta a csuklómat. Próbáltam kiszabadítani, de egyre erősebben szorította. Mindent megpróbáltam, hogy kiszabaduljak. A melkasát ütöttem az öklömmel, ordítottam, sikítottam, lökdöstem, de semmi! Már kezdtem feladni a küzdelmet. Kinek lenne esélye egy nálla kétszer nagyobb pasas ellen? Nekem biztosan nem!

A csuklomon lévő szorítás enyhülni kezdett.

Arra eszméltem fel, hogy Luke ( igen az a srác, aki eddig utált, vagy egyszerűen nem kedvelt!) leszedte rólam a srácot, párszor be is húzott neki, belerúgott, majd elhúzott onnan.

- K ... Kérlek, me ... e ... menjünk haza. – néztem rá, könnyáztatta arccal, miközben a térdeim remegtek. Nem válaszolt semmit, csak felvett az ölébe, majd a kijárat felé indult.

Nagyon örültem annak, hogy semmi komoly nem történt.

Az arcom belefúrtam az izmos melkasába, miközben mélyen beszippantottam az illatát, ami hatására kissé megnyugodtam.

Pár perc alatt már meg is érkeztünk. Felvitt az emeletre, kinyitotta a szobájának az ajtaját, majd letett az ágyra. Segített levenni a ruhámat, ( amit Mike születésnapomra vett meg nekem, miközben kiráncigált vásárolni) majd eldobta valahova. A szekrénye felé indult, ahonnan előszedt egy fekete polót, majd a kezembe nyomta. Gyorsan felvettem.

- Köszönöm, hogy segítettél megszabadulni tőle. – néztem rá, miközben újra lejátszodott a jelenet előttem. Akaratlanul is, de kitört belőlem a sírás, már megint. Miért vagyok ilyen gyenge és naiv?

Luke leült az ágyra, majd az ölébe húzott.

Olyan szorosan kapaszkodtam belé, mintha az életem függne tőle. Nem akartam elengedi, olyan mintha ...