~ Dance Your Heart Out!

Aki Reményben Él, Zene Nélkül Is Táncol!

Kifulladtan döltem a földre, miközben a tánctanár próbált egy kis életet nevelni belém.

- Gyere, Ashley! Ez nem is volt olyan rossz, mint az első alkalommal! – biztatott a tánctanár, miközben a földről próbállt felrángatni.

- Mi a szaréRt vállaltam el ezt is? Inkább húzodtam volna meg az egyis sarokban! Kellett nekem ez is a fejemre! – idegeskedtem, miközben hagytam, hogy a tánctanár mosolyogva felhúzzon a földről.

- Mert mondjuk te vagy az egyik legtehetségesebb táncos a kontinensről? – válaszolt kérdéssel a kérdésemre.

- By the way! A drága, imádott kis partnerem miért nincs itt, a vérizzasztó próbáidon? Miért csak én iszom meg ennek is a legmennyeibb izét? – kérdeztem kissé gúnyos hangnemben.

- Nem te vagy az egyedüli, aki nem tudja elviselni a másik társaságát. Legalább van valami közös bennünk! - jött be az ajtón Aaron.

- Nincs semmi közös bennünk! Nálam jobban senki se utál!

- Hohó! Lassan a testtel!

- Fogadást akarsz kötni velem? – vontam fel a bal szemöldökömet, Aaron- ra nézve. – Csak úgy megsúgom, hogy ebből megint rosszul fogsz kijönni. Nem én, hanem TE! – húztam le magamhoz, miközben az ajkaira suttogtam a szavakat. A hatás kedvéért még meg is nyaltam az ajkaimat, súrolva nyelvemmel az övéit is.

- Az nagyon rég volt szivi! - rántott mégközelebb magához, miközben a kezeit levezette az egyik tilos területre. Hírtelen ötlettől vezérelve, ellöktem magamtól és jól megrúgtam legféltettebb kincsét.

- Te csak ne fogdosd a seggem, te picsa! - morogtam.

- Ezt akarod? Hát legyen!

Az elején csak fenyegetően nézett. Amiután összeszette magát, felállt a földről és fölém magasodott.

- Zenét! – kiáltotta ellenfelem, miközben egész végig a szemembe nézett.

Kínoztuk, próbáltuk egymást átverni, megalázni. Mindketten makacsok voltunk.

 Egyikünk sem hagyta, a világ összes penzéért sem, hogy a másik nyerjen. Cseleztünk, improvizáltunk, izzadtunk... Egyre nehezebb és komplikáltabb táncmozdulatokat mutattunk a másiknak, abban reménykedve, hogy ez lesz az a pillanat, amikor legyőzzük egymást. De a szívünk legmélyén, a legsötétebb kis zúgában, mindketten tudtunk, hogy tökéletes ellenfelek vagyunk egymásnak és, ha bele döglünk, akkor sem tudjuk legyőzni egymást. Csak mindketten féltünk bevallanni mindezt. Ugyan! Ki vallotta volna be ellenfelének, hogy jólvan te nyertél? SENKI!

- Skacok, ha így folytatjátok, a biztos nyertespár, azok ti lesztek! Azok a nyeréstől, a megalázástól, az elszántságtól izzó tekintetek! Majdnem belehaltam a látványba! – magyarázta beleéléssel a tánctanaárunk, aki popcornt zabált. Hé! Azt mikor és honnan szerezte?

- Ezt maga sem gondolja komolyan! Esetleg az első helyezést érnénk el hátulról, ha ezzel a kis senkivel táncolnák együtt! Tény, hogy hajlékony és van egy két jó mozdulatsora, de ettől még nem nyerem meg a versenyt!

- Hogy mi? - nyitottam tágra a szemeimet.

- Nyisd már ki a szemedet és ébredj fel az álomvilágból, hercegnő! Veled nem nyernék! SOHA!

- Nem az, hanem, amit azelőtt mondtál?

- Mit? Hogy elég jól táncolsz? – nézett rám félvállról. Egy kis idő elteltével a felismerés fénye csillant meg szemeiben. Megdícsért! Bókolt nekem! – Mi? Azt nem úgy értettem!

- Ne álltasd magad! Látsz bennem egy kis tehetséget! Vagy talán nem is annyira keveset? – húztam fel huncutul a szemöldökömet, miközben ravasz mosollyal az ajkaimon, keresztbe fontam a melleim előtt a karjaimat. A cselekedetemre a tekintete akaratlanul, de lejjebb vándoroltak.

- Ne rontsátok már el a pillanatot, fiatalok! Üljetek le! Kérdéseket akarok feltenni nektek, hogy jobban megismerjétek egymást. A nyerés egyik titka, a saját partnered megismerése. Ashley, te miért szeretsz táncolni?

- Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni. A tánc a testem. A tánc a lelkem könnye és öröme. A tánc az álmom és a valóságom. A tánc az ébredésem. A tánc az út önmagamhoz. A tánc a megnyugvás és pesgés. A tánc minden az, amit kerestem. A boldogság, a felszabadulás, a lelkem ébredezése. A tánc az összes vágyam. A tánc egy lánc köztem és az emberiség között. A tánc titok és egyben megoldás is. Mert a tánc én magam vagyok és senki más. Mert Aki Reményben Él, Zene Nélkül Is Táncol! – soroltam az érveket, miközben egyre több és több emlék játszódott le azóta, amióta ebbe az iskolába kerültem. Megismertem önmagamat. Mostmár tudom, hogy ki is vagyok igazából. Egyre nő és nő az akaraterőm, amióta itt vagyok. Talán életem egyik legjobb döntése az volt, hogy elmenekültem a gondjaim elől, hogy nyerhessek egy kis erőt és újra szembeszálljak velük. Vagy fegyverrel vagy fegyvertelenül, puszta kezekkel. De már vagyok olyan erős, hogy szembenézzek a félelmeimmel.

- És te Aaron? Te miért szeretsz táncolni?

- Mert sokkal felszabadultabb vagyok. Mert egy kis pillanatra elfelejthetem a gondjaimat. Mert a tánccal egyre jobb és jobb emberré vállok. Mert a tánc a mindenem, amit már nem vehetnek el tőlem, soha! A tánc jobbá tesz. A tánc megnyugtat. A tánc az életem. A tánc a harcom. A tánc a küzdelmem.

- Látjátok, hogy mennyi közös van bennetek? Csak le kéne ülni és beszélgetni! Minél jobban ismeritek egymást, annál több érzelmet tudtok belerakni a közös táncotokba. A tánc nem csak egy sima, értéktelen sport, hanem érzelmeket felkeltő fontos és elrabolhatatlan dolog, amiért nem csak te Ashely, vagy nem csak te Aaron kell küzdened érte, hanem mindketten, egyre nagyobb akaraterővel! Egyedül sokkalta gyengébbek vagytok, de ha összerakjátok és egyesítitek az erőiteket, olyan dolgokat valosíthattok meg, amikről még álmodni sem mertetek volna! Hosszú napotok volt. Menjetek és pihenjétek ki magatokat! Találkozunk következő alkalommal! – mondta, majd kilépett a táncteremből. Felrángattam magamra a kabátomat, miközben a táskámat a vállamra csaptam és elindultam a kijárat fele. A nagy sietségem közepette, a nyílt táskámból kiestek a könyveim. Nagyot sóhajtva lehajoltam értük, miközben magamban elmondtam egy cifra, de annál hosszabb káromkodást. A könyvekkel a kezembe indultam meg ismét a bejárat fele, miközben egy kétségbeesett hangot hallottam meg magam mögül, de nem jutottak el az ajkakkal formalt szavak a fülemig.