- Ashley, te miért szeretsz táncolni?
- Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni! A tánc a testem! A tánc a lelkem könnye és öröme! A tánc az álmom és a valóságom! A tánc az ébredésem! A tánc az út önmagamhoz! A tánc a megnyugvás és p...
Vajon létezik olyan pillanat, amikor minden a helyére áll? Amikor azt kapod, amit megérdemelsz? Amikor végre elérheted azt, amiért szünet nélkül harcoltál? Vajon elérkezik az az időszak, amikor boldogan élhetem az életemet? Az is lehet, hogy mindez csak egy vihar előtti csend. Egy nyugodt pillanat, amit egy zűrzavaros, őrűlt, veszélyes vihar követ. Mi lesz ezután? Félnem kéne a jövőtől, vagy ülhetek nyugodtan a babérjaimon? Az biztos, bármi lesz, akkor is, ha majd' beszarok a félelemtől, végigcsinálom! Eleget szenvedtem, nem akarok többet!
Minden bátorságomat összeszedve, a szünetet jelző csengő hallattán a cuccaimat besepertem a táskámba és őrült modjára szaladtam a menza fele. Ebédidő!
Gyorsan mozogtak a lábaim alattam. Száguldottam, mint egy vágtázó ló a tisztáson. ( Szép hasonlat, igaz? xD )
Kikerülve az embereket, belöktem az étkező ajtaját. Megálltam. A szemem gyorsan kutatott egy bizonyos személy után, miközben vadul dobogott a mellkasomban a szívem. Talán az előbbi futásomtól, talán a felgyűlemlett adrenalintól.
A tekintetem megakadt egy szőkésbarna hajzuhatagon. Ott álltam az ajtó előtt, egy félig felnőtt fiút bámulva. Izmos karja egy csinos lány derekát karolta át. Kissé szomorú, de mégis magabiztos lépésekkel indultam meg az asztalhoz, ahol ott ült Ő ... Egy lánnyal, egy csinos, gyönyörű lánnyal.
- Mit akar tőled Blythe?
- Honnan tudjam? – válaszolta a kékesszürke szemekkel megáldott fiú.
- Ezt nem úszod meg haver! Ő a táncpartnered, vele fogod megnyerni a versenyt. Miattad fogja megnyerni a versenyt! Egy elkényesztetett kis picsa lesz belőle, akin bárki átmehet. Már alig várom azt a korszakot!
A szívem egy pillanat alatt több darabra szakadt. Azt hittem, hogy számíthatok rá! Reménykedtem, hogy sikerül megépíteni egy erős barátságot!
Gyengén, erőtlenül lépkedtem hátrafele. Nem bírtam rájuk nézni, nem akartam többet látni!
***
- Ashley, szedd már össze magad! Mi van veled? – üvöltött a tánctanárom. – Tegnap még semmi bajod sem volt! Mi történt veled te lány? – guggolt le elém, miközben a hasogató bokámat markolásztam. Egy óvatlan pillanat és ez történik az emberrel.
- N ... Nem bí .. rom! – zokogtam erőtlenül. –
- Ne sírj, hé! – emelte meg az államat.
Andrew óvatosan felemelt a földről, és az ölébe vett. Szorosan ölelt. Mindennél többet jelent ez az őszinte mosolya!
- Ne felejtsd el, hogy én itt vagyok neked! Rám számíthatsz, életem! – nyomott egy lágy puszit a szám sarkába. – Soha nem foglak elhagyni! – döntötte a homlokát az enyémnek, miközben hosszú pillái alól nézte a könnyes szemeimet.
- Köszönöm! – mosolyogtam rá, miközben a földre tett a fiatal tánctanárom. Talán ő volt az egyedüli személy, aki a kezdetek óta támogatott!
- Na lássam azt a csípőmozgást, ami minden egyes alkalommal felizgat. – kaccsintott rám pajkosan.
A zene halk dallamai eljutottak a fülembe. Mike elém állt, bátorítóan rám kaccsintott, majd a táncmozdulatokat mutogatva, áhítattal faltam minden egyes mozdulatát. Az érzéseit átadta nekem. Vidáman, mosollyal az arcomon álltam mellé. Szívből táncoltunk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
