- Ashley ez nem mehet tovább! Pont amilyen komoly voltál az elején, olyan komolytalan vagy most! Megis hova tűntél két kerek hétig? Többször is hívtunk, de mindig ki volt kapcsolva a telefonod. Mégis mit képzeltél?
- Sajnálom Adam, de muszáj volt elmennem! Válaszokat akartam a kérdéseimre, amikre már évek óta nem kaptam. Tudod, hogy milyen érzés egyedül lenni?
- Tény és való, nekem mindig volt egy szerethető családom, akik mindig ott voltak velem és segítettek a bajban. Most az egyszer megbocsátok neked! De mégis hol voltál?
- Visszautaztam a szülővárosomba, de ez most nem lényeges! Gondolkoztam a versennyel kapcsolatosan.
- És mire jutottál?
- Arra jutottam, hogy élek ezzel a lehetőséggel. Ha 500 lány közül engem választottál ki, akkor lehet nem is vagyok olyan rossz a táncban. - vakartam meg a tarkómat zavaromban.
- Hé, kislány! – hajolt közelebb hozzám. – Te mégis mióta tegezel?
- Csak az öregeket szoktam magázni. Vagy jobban tetszene, ha magáználak?
- Azért én sem vagyok annyira öreg!
- Oh, dehogynem! – rámosolyogtam, majd kiszaladtam az ajtón, meg sem várva válaszát.
A zeneterem fele igyekeztem. Vettem egy mély levegőt és beléptem.
Minden szem rám nézett, ugyanis kerek 37 perce be volt csengetve.
- Nocsak, Blythe megtisztel a jelenlétével két hét után? – húzta gúnyos mosolyra az ajkait.
- Elnézést tanárnő, de az igazgató úrnál voltam.
- Oh, ez már más. De akkor gyere csak ide, és válaszolj pár kérdésemre!
**
A mai műszakom lejárt, így sietve lépkedtem haza, a sötét utcákon, miközben a zene üvöltött a fülemben.
Eléggé szeles idő volt. Jobban összehúztam magamon a kabátomat és sietősen szedtem a lábaimat. Amikor megpillantottam a kis házat, amelyben ketten élünk, rohanva tettem meg azt a kis távot.
Beérve a házba lerugtam a cipőt a lábamról, a kabátomat felakasztottam a fogasra és a táskámat ledobtam egy székre, a konyhában.
A hűtőt kinyítottam, valami kaja után keresve. Mivel nem kaptam semmit, bezártam. Utána megint kinyitottam, hátha azalatt a pár másodperc alatt megtelt volna, de nem! Nem jártam sikerrel, pedig reménykedtem benne! Imádkoztam is, de komolyan!
Mérgesen eltrappoltam a barátnőm szobájához, majd kopogás nélkül berontottam.
- Baszki, talán tényleg kellett volna kopogni! – mondtam miközben a szememet eltakartam. – Bocsi skacok, azt hittem, hogy egyedül vagy. De figyu már, ha befejeztétek, huzzál már el kaját venni! Két hétig nem voltam itthon, ma hajnalban értem haza, azóta nem ettem semmit. És amugy is, a te sorod kaját venni!
- Menjél már ki! – ordította barátnőm.
- Csak akkor, - emeltem fel kezemet fenyegetően. – ha elmész majd kaját venni!
- Menj a picsába! – dobott nekem egy párnát röhögve.
- Lehetőleg hamar fejezzétek be, mert mindjárt bezár a bolt. Köszi! Csók! – a hatás kedvéért még csücsörítettem is. A pofámba egy párna repült, így jobbnak láttam a menekvést.
ESTÁS LEYENDO
~ Dance Your Heart Out!
Novela Juvenil- Ashley, te miért szeretsz táncolni? - Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni! A tánc a testem! A tánc a lelkem könnye és öröme! A tánc az álmom és a valóságom! A tánc az ébredésem! A tánc az út önmagamhoz! A tánc a megnyugvás és p...
