~ Dance Your Heart Out!

Párbaj?

Ashley szemszöge

- Elegem van már ebből a fapofából! - rontott be a szobámba Hayley, aki tegnap este költözött be hozzám. Volt még egy üres szoba, ahova embert kerestem. Meg is találtam a tökéletes személyt! Annyira jószívű, önzetlen ez a lány, hogy ki sem lehet mondani! – Ma este bulizniiiii megyünk!

- Ez a nap legjobb vicce! – tört ki belőlem a röhögés, de meglátva komoly arcát abbahagytam. – Ne máááár!!! Nincs kedvem. – nyafogtam.

- Elegem van már az önsajnálatodból! - nézett rám lenézően, miközben a szekrényemben kutakodott.

- Hova megyünk? – adtam be a derekamat.

- Mivel csak a zene és a tánc szabadít fel minket, egy olyan helyre megyünk, ahol levezethetjük a feszkót. – dobta nekem a ruháimat. – Menj fürödj le! – adta ki az utasítást.

*Később*

- Kész vagyok! – simítottam végig a ruháimon.

- Azt a kurva! Tudtam, hogy ez lesz a tökéletes összeállítás. – nézett rám büszkén. – Végre nem látom már azt a szomorú lányt. Na induljuuuuunk!! A ma este csakis a miénk! – mondta izgalommal teli hangon.

Lassan sétáltunk a nyüzsgő utcákon. Péntek este van, már rég besötétedett. Azok a fiatalok, akik egy kis szorakozásra vágynak, a haverokkal együtt elindultak a fiatal éjszakába. Különböző stílusú személyekkel szemeztem az utcán. Félénk, elszánt, izgatott, boldog szempárokkal.

Közeledve az uticélunk fele, már hallani lehetett a a dübörgő zenét.

Féltem. Hogy mitől? Nem tudom! Van egy olyan sejtésem, hogy a mai kis bulizásunk miatt, új korszak nyílik az életemben. Oh, és még milyen jó megérzéseim vannak!

- Készen állsz? – nézett rám Hayley. Bátortalanul bolintottam, majd bementünk az épületbe. 

A pulthoz siettünk, ahol rendeltünk két erős kört. Az elején kissé bátortalanul forgattam a kis poharat a kezemben, majd gyors felindulásból az ajkaimhoz emeltem az üvegből készült tárgyat és megittam a tartalmát. A folyadék marta a torkomat. Az érzés hatására lejátszodott egy régi emlék előttem. Sorban jelentek meg előttem személyek. Luke. Ashton. Mike. Calum. 

Az első partizos estémet velük töltöttem. Hiába ért véget katasztrofálisan az éjszaka, ez egy szép emlék lesz számomra, amit velük éltem át. Hiába telt el egy kis idő, amióta gyáva módon elmenekültem a problémáim elől, hiányoznak. Az életem részévé váltak, akaratlanul is, akikek elvesztettem, ÖRÖKRE!

Hayley az arcomra nézve, leolvasta az arcomról a bánatomat. Mosolyogva rám nézett, a karomon végigsimítva megfogta a csuklóm és felrángatott gyengéden a székrőé.

A táncparkettre siettünk, ahol egy kisebb tömeg körbegyűlt. Lyukat fúrt a kiváncsíság az oldalamba. Közelebb érve, észrevettük a hip hoppos párbalyozókat.

Mindenki őket bámulta. Annyira jól nyomták!

Közelebb furakodtam. Sikerült legelőre jutnom.

- Nicsak, nicsak! – nézett rám egy swag sugárzatú fiú. – Új préda! Na mi van cica, eltévedtél? – küldött egy félmosolyt egy egész helyes fiú.

- Azt csak te hiszed! – kaccsintottam rá, majd megfordultam és elindultam a pulthoz, de valaki belémkarolt.

- Hova menekülsz cica? – markolt bele a seggembe. –Engem nem hagyhat senki sem faképnél!

- Akkor nézz, és tanulj! – nyújtottam ki a nyelvem, majd kirántottam a kezemet a szorításából.

- Miért van az a sejtésem, hogy nem tudod, hogy ki vagyok? – mérlegelt az idegen csávó.

- Egy senki vagy!

- Egy senki nem tud ilyet. – nyomott le jópár hip hop trükköt. Egészen jól nyomta! – Én vagyok a legjobb táncos innen, talán a világ legjobb táncosa. – mutatott körbe.

- Nem sokáig! – néztem rá kihivóan.

- Párbaj? – kérdezte kiváncsian.

- De még mennyire!

Az elején csak szimpla trükköket mutattunk a másiknak, amiket követtek az egyre bonyolultabb mozdulatok. Nyerni akarok! Nem fogom hagyni, hogy ez a kis senki megalázzon!

Az én köröm jött. Kihasználva nőiességemet, tudva, hogy ezek a férfiak gyengéi, végigsimítottam a melkasán ujjaimmal, majd hirtelen megfordultam, és neki nyomtam fenekemet.

Elértem a kellő hatást, mélyen szívta be a levegőt, amit mosolygással díjaztam, majd tovább folytattam kínzását.

Éppen szembe álltam vele. Tarkójától fogva lehúztam magamhoz, majd lassan közeledni kezdtem ajkaihoz. Lecsukta szemét.

Kihasználva az alkalmat, nem az ajkaihoz tettem meg az utamat, hanem füleihez.

- Én nyertem! – suttogtam fülébe, miközben az ajkaim súrolták a fülcimpáját. Gyorsan ellöktem magamtól. A nem várt cselekedemtől hanyatt esett. – Hölgyeim és uraim, bátran kijelentem, hogy én, Ashley Blythe Lewis, megszégyenítő nyereséget értem el, legyőzve ezt a seggfejt! – néztem az említett személyre, aki már feltornászta magát a földről. Mindenki nagy ujjongásba kezdett.

- Ashley! Ashley! Ashley! – kiáltották a nevemet mindenhonnan.

Amiútán a tömeg szertefoszlott egy szőke hajzuhatag csapodott az arcomba. Barátnőm volt.

- El sem hiszem! Legyőzted Aaron Black- et, a város egyik leghíresebb hip hop táncosát! Tudod, hogy eddig hányan győzték le? – nemleges válaszomra, folytatta. – Összesen kétszer! – mutatta meg ujjaival is. - Veled együtt háromszor. Kétszer a bátyja, de eddig egy lány sem győzte le! Ááááá, nem hiszem el! A baratnőmnek sikerült legyőzni AB-t ( ejtsd: Éjbít). Ennek híre fog menni! Készülj fel csajszi, mert nem vagy mindennapi! Soha életemben nem láttam lányt, így nyomni a hip hoppot. Tehetséges vagy! – mondta homlokig érő mosollyal.