- Ashley, te miért szeretsz táncolni?
- Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni! A tánc a testem! A tánc a lelkem könnye és öröme! A tánc az álmom és a valóságom! A tánc az ébredésem! A tánc az út önmagamhoz! A tánc a megnyugvás és p...
Éppen a munkából értem haza, hulla fáradtan. Gyorsan lehúztam a cipőmet és a helyére raktam.
Már két hét eltelt a grefitis story óta. A kis idő elteltével sikerült munkahelyet kapnom magamnak, ami elég jól fizet, így vehetek magamnak ételt, ruhákat és a számlák fizetésébe is beszálhatok.
- Megjöttem! – ordítottam, majd a konyha fele indultam, vacsorázni.
- Milyen napod volt? – jött be a konyhába Ashton.
- Ne is kérdezd! Egy kisgyerek rámöntötte a kaját. Valami fiúbandából két srác rámnyomult. A fönők ordítozott velem, mert nem kapta meg az óráját. Valamit kifelejtettem? Ja igen, elkéstem, mert az a hülye busz nem jött. – mondtam kicsit idegesen, miközben egy szendvicset majszoltam.
- Nyugi! Én mondtam, hogy nem jó ötlet pincérlánynak beállni. – kacagott.
- Felmegyek a szobámba. Aludni akarok!
- Öhm... Van egy kis próbléma! - vakarta meg a tarkóját. – A családom meg fog látogatni. A húgom velem alszik, az anyukám meg a te szobádban kapott helyet.
- Hogy mivan?! Most komolyan kiturtok a szobámból? Mégis mi a francot képzeltél? Majd fejet hajtok előtte? De most komolyan? Mi a jó büdős francot képzeltél?
- Kérlek, nyugo ...
- Mégis ilyenkor, hogy nyugodjak meg?! Mi a francért nem szóltatok, hogy láb alatt vagyok? Rögtön elköltöztem volna.
- Nem vagy lábalat.
- Ezek után, higyjem is el? Chh ... És mégis hol alszok majd? A kertben?
- Nem. Luke szóbájában.
- Hogy mi?! Te tisztában vagy azzal, hogy nem vagyunk jóban az utóbbi időben? Amióta Drexel és Lexivel kezdtem el lógni, azóta teljesen megváltozott. Pedig reménykedtem abban, hogy majd végre jó kapcsolatunk lesz! Hogy végre barátok lehetünk. Szerinted, hogy fogja érezni magát, ha megtudja, hogy vele fogok egy szobába aludni? Teljesen ki fog akadni, sőt meg fog ölni! – ordítottam torkomszakadtából.
- Mi ez a nagy hangzavar? – jöttek le a többiek is.
- Kösz, kurva rendesek vagytok. Ti is hátba támadtatok! – néztem feléjük megvetően, majd elindultam az ajtó fele. Gyorsan felhúztam a cipőmet és kiléptem az ajtón. Éreztetve velük, hogy elmentem, jó hangosan becsaptam az ajtót.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, max hangerőre téve. Éppen egy Green Day szám üvöltött a fülemben.
Nem tudom, hogy mennyit ülhettem kint, a városban bolyongva, de már alíg volt pár ember az utcákon. Már a buszok sem jártak.
Kinyitottam az ajtót, majd gyorsan beléptem a meleg házba. Hangok szűrődtek ki a nappaliból. Gyorsan ledobtam a kulcsomat a kisasztalra.
- Mégis hol voltál? – vont kérdőre Ashton.
- Kinek képzeled magad, hogy kérdőre vonhatsz?! Nem vagy se az apám, se a bátyám! – néztem rá. Idő közben a nappaliban is csend lett. Tisztában voltam azzal, hogy mindent tökéletesen hallani fognak, de nem érdekelt.
- Ashley, kérlek bocsáss meg!
- Szerinted nekem, hogy esett, hogy helyettem döntöttetek? Meg sem kérdeztétek, hogy az anyukád a szobámba aludhat- e! Biztos igent mondtam volna. De így? Kössz, de nem! – kerültem ki és elindultam a lépcsők fele. – Ja, és mégvalami! – fordultam felé. - Nem leszek sokáig láb alatt, oké? Már van munkahelyem, saját lakásom is lesz!Amúgy is Lukenak is megígértem, hogy elköltözöm. Na csá! – szaladtam fel Luke szobájába, otthagyva Ashtont és a kiváncsi szempárokat. Bekopogtam, de senki sem válaszolt. Kinyitottam az ajtót. A szobába sötét volt. Felkapcsoltam a villanyt, majd Luke szekrényéhez mentem és kivettem a kedvenc felsőjét, pizsamaként, majd kutakodni kezdtem a szekrényekben, abban reménykedve, hogy találok valami pokrocot, amivel betakarozhatok, ha a földön alszok. Már kezdtem elveszíteni a reményt, de végül csak találtam.
