~ Dance Your Heart Out!

Ha nem szeretnélek, miért mondtam volna neked igent?

*Ashley szemszöge*

Két kar ölelt magához, oly szorosan, mintha menekülni készülnék, de eszem ágában sem volt! A fejem Luke melkasán pihent.

- Jó reggelt! – szólalt meg az ''alvótársam", mély, rekedtes hangon, ami miatt akaratom ellenére is kirázott a hideg.

- Reggelt! – nyögtem ki álmosan. – Mióta vagy felébredve? – néztem a szemébe.

- Pár perce. Nem akartalak felébreszteni.

- Köszönöm! – nyomtam egy hosszú, cuppanós puszit az arcára, majd kikeltem. – Elcsoróm a felsődet, nagyon tetszik.

- Ne már! Ez a kedvenc felsőm! – biggyesztette le játékosan az ajkait. – Amugy sem mernéd!

- Óh, dehogy nem! – kaccsintottam rá, majd a konyha fele szaladtam. Luke szorosan mögöttem volt. – Neeeeeee! – kiáltottam.

- Deeeeeeee! – üvöltötte Luke is. Hátranéztem, hogy lássam hol van, de ez hülye ötlet volt hiszen, megbotlottam valamiben. Majdnem leestem a konyhaajtóban, de Luke elkapott a derekamtól fogva.

- Miről maradtunk le? – néztek le a derekamra a fiúk, ahol Luke keze pihent.

- Majdnem eltaknyoltam, de ez a lökött elkapott. – röhögtem saját magamon.

- Áhhá, most higyjem is el? – vágott sértett arcot Mike. – Ilyen öltözékben, nem is csoda, hogy rád mozdult Luke is! – nézett rám tettetett szomorúsággal, de szája sarkában ott bujkált a mosolya.

- Mike, tudod, hogy te vagy életem szerelme, nem csalnálak meg vele, semmi pénzért! – mentem bele én is a játékba. – Ha nem szeretnélek, miért mondtam volna neked igent? – néztem rá komoly arccal.

- Mi van?! Feleségül kértelek?

- Aham! Egy játékgyűrűvel, tegnap este. Most min lepődsz meg?! Már nem is szeretsz?! Nem akarod, hogy életünket örökre összekössük?! – vetettem be a kamú sírós hangomat.

- Skacok, – nézett Mike a fiúkra. – mondjátok, hogy tegnap nem csináltam ilyet részegen! Tényleg feleségül kértem?

- Igen, Mike! Mi mondtuk, hogy nem vagy önmagadnál. Azt mondtad, idézem: ''Leszarom! Ő életem szerelme, ne álljatok elém és ne mondjátok meg, hogy mit csináljak és mit nem!"

- Már nem is szeretsz? – kérdeztem.

- De ... – Mike arcára néztünk. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. – Várj, ti most szivattatok?

- Szerinted? Látnod kellett volna az arcodat. – mondta Calum röhögés közben.

A szekrényhez léptem, hogy kivegyek egy poharat, de nem értem el. Valaki mögém lépett, majd kivett nekem egy poharat. Egy pillanatra összeért a testünk. Megborzongtam, amit ő is észrevett. Egy puszit nyomott nyakhajlatomba, amit senki sem vett észre. Kirázott a hideg, érintésétől.

Gyorsan melegítettem magamnak kakaót, majd meg is ittam.

- Srácok, én most megyek! Van egy kis dolgom.

- Hova? Nem akarod, hogy elkísérjünk? – kérdezte Ashton.

- Nem, köszönöm! – mosolyogtam biztatóan, majd a szobámhoz indultam.

Gyorsan felöltöztem, majd elindultam a városba. Nem ismerem annyira, de egy párszor már voltam itt.

Elindultam az egyik plázába, valami jó göncöket keresni magamnak, hiszen eléggé gagyi anyagaim vannak otthon, amit az árvaházból kaptam.

Eléggé sokáig nézelődtem, amíg nem kaptam egy pár ruhát, ami nem is volt annyira drága.