*Ashley szemszöge*
A nap sugaraira ébredtem fel, ami bevilágította az egész szobát.
- Szia! – nézett rám Luke.
- Hogy a francba kerültem az ágyba?
- Nem akartam, hogy megfázz a földön.
- Nem kell aggódni miattam! Nem vagyok kislány, remélem rájöttél te is!
- Most miért viselkedsz így?
- Ha te megteheted, én miért nem? Sérti az egód? – néztem rá mérgesen. – Mond csak, neke... – folytattam volna, de megcsókolt. Annyira váratlanul ért!
Az ágyba feküdtem, Luke felettem, miközben mozdulatlanul ültem, mint valami béna. Lassan, de felébredtem és visszacsókoltam.
- Ne haragudj, de mostanában rossz paszban voltam. – döntötte homlokát az enyémnek, miközben a szemembe nézett. Azokban a gyönyörű égszínkék szemekben valami különös érzés csillogott. Talán boldogság?
- – Muszáj a felsőimben aludnod? Kicsit átlátszó. – mutatott a fehér anyagra, ami alatt csak egy bugyi volt. Eléggé feltűnően végig mért, miközben beharapta az alsó ajkát. Annyira sexy volt. Áhh, bárcsak az én számat harapdálná! MOST MI A BÜDÖS FRANCRÓL BESZÉLEK?!
- Nem volt más. – nyújtottam ki a nyelvem.
Lassan kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd lementem a konyhába, valami reggeli után kutakodva.
- Jó reggelt! - nézett rám egy nő, aki eléggé hasonlított Ashtonra. Biztosan ő az anyukája.
- Jó reggelt! – mosolyogtam. – Elnézést, ha tudtam, hogy itt lesz, fel is öltöztem volna. – utaltam Luke fehér polójára, ami a combom közepéig ért.
- Úgy sem mutatnál semmi ujjat! – kaccsintott.
- Oh, de buta vagyok! – kaptam a fejemhez. - Be sem mutatkoztam. Ashley Blythe Lewis! – nyújtottam ki a jobb kezem.
- Anne! – ölelt meg. Kicsit meglepődtem.
Eléggé sokat beszélgettünk, miközben főztünk. Bocsánatot kértem a tegnap esti kellemetlenségért is, ami miatt kicsit szégyelltem is magamat. Biztos rosszul eshetett Annenak amiket mondtam!
Egy fél órája sem ismerem, de bátran mondhatom, hogy belopta magát a szívembe, de valahonnan nagyon is ismerős, de honnan? Talán találkoztunk valahol? Nem hinném ...
Ez eléggé furcsa! Egy olyan köteléket érzek közöttünk, amit még soha! De mi lehet ez?
- És mesélj. Van testvéred? – nézett rám Anne.
Kérdésére egy régi emlék jutott eszembe.
xXx
- Ashley, gyere már! Ott van anya! – rángatott ki a homokból, bátyám, kinek nevére még mai napig sem emlékszem.
- Szia, anyaaa! – ordítottuk egyszerre. Egy huszonéves nő felvett minket az ölébe és össze- vissza puszilgatott minket. Mi csak nevetve tűrtűk.
- Mit szolnátok, ha elmennénk a vidámparkba? – nézett ránk édesanyánk.
- Igeeen! – ordítottuk csillogó szemekkel.
- Mikor megyünk? - kérdeztem ugrándozva.
- Még nem tudom. Mikor szeretnétek menni?
- Azonnal! Rögtön! Ebben a percben! – mondtam el az összes szinonimját a most szócskának, ami csak eszembe jutott. Válaszomat édesanyám, egy édes kuncogással jutalmazta.
- Majd kaphatunk vattacukrot? – nézett bociszemekkel a bátyám.
- Jók voltatok? Megérdemlitek? – cukkolt minket, komoly arccal, de szemében ott ragyogott a boldogság.
- Anya, nálunk jobb gyerekeket, nem is kívánhattál volna! – öleltem át a jobb lábát, miközben felnéztem rá.
- Amilyen kicsi vagy, olyan okos! – szedettt ki a szememből egy szőke hajtincset, miközben büszkén nézett le ránk. – Boldogabb nem is lehetnék! Mindenem megvan, minden boldogságom! Annyira, de annyira szeretlet titeket kincseim! – guggolt le mellénk, miközben szoros ölelésébe vont.
Vissaemlékezés vége
xXx
Könnyek gyűltek a szemembe, amitől semmit sem láttam. Elvágtam a tenyerem. Ömleni kezdett a vér. Próbáltam elállítani a vérzést, leszorítva az ujjan szerzett sebet, de hiába.
- A francba! – káronkodtam el magam, amire felfigyelt Anne is.
- Mi történt? – lépett be Luke is a konyhába. Rám pillantott, majd lenézett a vérző kezemre. Gyorsan megindult felém. Kutakodni kezdett a szekrényekben.
- Hol a picsába van az a hülye kötszer, Irwin? – üvöltött Luke torkaszakattából.
- A fürdőbe! Mit csináltal már megint? – kérdezte ordítva.
- Hozzad már le, te hülyegyerek! Ashley mindjárt elvérzik, te agyhalott! – ordította még mindig mérgesen, miközben a kezem lemosta vizzel.
- Mit csináltál, Ashley? Jól vagy? – nézett rám Ashton aggodóan.
- Te ne szólj hozzám! – sziszegtem neki részben az idegességtől, részben a fájdalomtól.
- Kész is van! Nem súlyos a seb, nem kell bevarni. Majd ha eláll a vérzés, bekenem valami krémmel, amitől gyorsabban be fog gyógyulni a seb, de vigyáznod kell rá, nehogy felszakadjon. – nézett mélyen kék szemeimbe.
- Mi a ...? Mióta lettél orvos, Hemmings? – vágtam értetlen arcot.
YOU ARE READING
~ Dance Your Heart Out!
Teen Fiction- Ashley, te miért szeretsz táncolni? - Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni! A tánc a testem! A tánc a lelkem könnye és öröme! A tánc az álmom és a valóságom! A tánc az ébredésem! A tánc az út önmagamhoz! A tánc a megnyugvás és p...
