A táskámat lecsapva a földre, ledobtam magam a székemre. A fejemet a padon lévő kezeimre hajtottam, miközben lecsuktam a szemeimet. Behunyt szemekkel képzeltem magam elé a tegnap tanult táncmozdulatokat. A nehéz, de mégis gyönyörű táncmozdulatokat.
- Hé, beszélhetünk? – rázta meg valaki a vállamat. Felnéztem.
- Mégis miről? Hogy mekkora egy kis szajha leszek, ha a segítségeddel megnyerem a versenyt? Köszi a felvilágosítást!
- Mi?! Te miről beszélsz? – nézett rám értetlenűl.
- Tegnap. Ebédlő. Köcsög haver. Verseny. Nyerés. Én. Szajha. – tagoltam neki a rövid, mégis lényegretörő mondatokat.
- Nézd, engem nem érdekel, hogy mi a franc történik veled a verseny után, felőlem meg is dugathatod magadat bárkivel. Engem CSAK a verseny érdekel. Aztán azt csinálsz a hírneveddel, amit csak akarsz. Ja, meg az elosztott pénzeddel is azt csinálalhatsz, amit csak akarsz.
- Milyen pénz? – néztem tágra nyílt szemekkel.
- A TOP12-be bejutott versenyzőknek biztosítva van egy kis lóvé.
- És az mennyi is pontosan? – kérdeztem izgatottan.
- Nem is tévedett nagyott a haverom, mint, ahogy látom. 1 millió dollár, amúgy. A fele a sulinak megy, a másik felét szétosszuk magunk között.
- Végre egy kis jó hír a mai nap folyamán. – néztem csillogó szemekkel Aaronra.
- Mekkora egy pénzimádó kis liba vagy!
- Nem a te dolgod, hogy mit csinálok azzal a pénzzel! Egyáltalán nem! Felőlem el is ítélhetsz!
**
- Srácok, ez mégis mi a franc volt? – nézett le ránk Andrew. Éppen a földön fetrengtünk.
- Áu, a kezem. – szorítottam mellkasomhoz a fájó testrészemet.
- Muszáj volt ezt, Aaron? – morgott a tánctanárunk partneremre.
- Mégis miről beszélsz?
- Ha jobban figyeltél volna nem estél volna rá erre a kis ügyetlenre. – guggolt elém mondanója közben. Óvatosan a kezemért nyúlt és vizsgálgatni kezdte. – Ley, ez csúnyán meghúzodott.
- Kérlek ne! Kérlek ne szólíts így. Csak egy személynek engedtem meg, de őt is elvesztettem. – hajtottam le a fejemet, miközben lejátszodtak a régi szép emlékek a legjobb barátommal. - A kezemre visszatérve, nem lesz semmi baja. Jól vagyok! – húztam mosolyra a számat. – Legalább a fizikai fájdalom elnyomja a lelkemben tomboló vihart. – suttogtam magam elé.
- Ez így nem mehet tovább! Elegem van a folytonos veszekedéseitekből. Tudjátok, hogy mikor lesztek a legjobb táncosok?
- Ha a táncunk szívből jön? – kérdeztük egyszerre Aaronnal.
- Ez is igaz, DE, a legfontosabb az, hogy ismerd a partnered. Hogy minden egyes gondolatát előre meglássátok. Ha ismernétek egymást ez soha nem történt volna meg.
- De ... – szólaltunk fel megint egyszerre partneremmel.
- Látjátok? Ugyanazt mondjátok, anélkül, hogy ismernétek egymást. Egyszerre gondolkoztok, egyszerre mozogtok. Ugyan olyan a táncstílusotok. Ezek a tulajdonságok nagyon kevés partnernek adatott meg. Ha megismeritek egymást, ti lehettek a legjobb táncosok! Nyerhettek! Aaron teljesülne az álmod. És neked is Ashley! Segíthetsz azzal a pénzzel NEKI. Nagyon nagy szüksége van rád, Ashley. Az élete függ ezen, ne hanyagold el!
- Van esélyünk a nyerésre? – csillant fel AB szeme. – Nyerhetünk? – kérdezte boldogan.
- Még szép, csak nagyon sokat kell érte küzdeni! Szerintetek hiába lettetek TI az iskola képviselői?
- Nem! Oka van annak, hogy engem ... Vagyis minket választottak meg. – vakarta meg Aaron a tarkóját. – Ashley, képes leszel eljuttatni az álmomig?
- Nem! – válaszoltám, a szemébe nézve. Zavarodottan összehúzta a szemöldökeit. – Nem én foglak eljuttatni az álmodig. MI fogunk eljuttatni az álmodig! Senki más! – kaccsintottam rá.
- Nem is vagy olyan rossz arc, mint gondoltam. – ölelt magához szorosan. Egy jóleső ölelést nyújtott a számomra, ami melegséggel töltötte el a mellkasomat. Hiába tudtam, hogy a Deja Vu miatt ilyen közvetlen, szentül hittem benne, hogy még megváltozhat a kapcsolatunk a jó irányba. Hogy végre nem marni fogjuk egymást, hanem biztatni. Csak ott van a szomorú igazság. Aaront egyedül csak a nyerés érdekli. Mindent meg fog tenni, hogy nyerjünk, hogy beteljesítse az álmát. Ha ehhez mindent meg kell tudnia rólam, ám megteszi. De a verseny végeztével újra idegenek leszünk egymás számára. Idegenek, közös múlttal.
Tudom, hogy az egész rosszfiús imidzse csak álarc. Egy álarc, ami mögött ott bújkál az igazi éne, amit nem mindenki ismer.
Ismerem azt a fájdalommal teli nézést. Nagyon is! Nem csak rajta láttam, hanem magamon is láttam. Történt vele valami, ami megváltoztatta, ami miatt nem akar mindenkit a közelébe engedni. Egy titkot őriz, amit senki sem tud. Egy rejtély. Egy féltően őrizett rejtély, ami megváltoztatta az egész életét. Ami miatt ilyen lett. Egy beképzelt állat. Egy beképzelt állat, aki fél megmutatni az igazi énjét.
YOU ARE READING
~ Dance Your Heart Out!
Teen Fiction- Ashley, te miért szeretsz táncolni? - Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni! A tánc a testem! A tánc a lelkem könnye és öröme! A tánc az álmom és a valóságom! A tánc az ébredésem! A tánc az út önmagamhoz! A tánc a megnyugvás és p...
