- Ashley, te miért szeretsz táncolni?
- Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni! A tánc a testem! A tánc a lelkem könnye és öröme! A tánc az álmom és a valóságom! A tánc az ébredésem! A tánc az út önmagamhoz! A tánc a megnyugvás és p...
Egyre gyorsabban teltek a napok, lassan közeledett a születésnapom, ami azt jelenti, hogy új életre, új lehetőségekre, új kalandokra és még sok másra lesz lehetősegem!
Már csak arra eszméltem fel, hogy eljött az a nap, amely nagyon befolyásolja az új életemet. Hogy vártam erre a pillanatra? Eléggé! Félek? Igen! Lesz miből megélnem? Őszintén, nem tudom.. Boldogulni fogok? Remélem!
- Nagyon sok boldog születésnapoooooot! – üvöltötte mindenki torkaszakadtából.
- Köszönöm! – pusziltam meg mindenkit sorra, majd felnéztem Anne nővérre, aki egy borítékot szorított a kezében.
- Isten éltessen sokáig! Ez neked gyűjtőgettük, reméljük, hogy sikerül kihúznod vele egy honapig, amíg nem kapsz magadnak munkahelyet és egy lakást! - nyomta a kezembe a borítékot, hiába ellenkezdtem.
- Nagyon szépen köszönöm, de nem kellet volna!
- Ne szerénykedj már annyit! Komolyan, már kezd idegesíteni, hogy ilyen önzetlen vagy! – mosolyodtunk el egyszerre. – De, most komolyra véve a szót, tudod, hogy mi mindig visszavárunk, akármi is történjen!
- Tudom! Köszönöm, hogy ennyit vigyáztatok rám, hogy sok- sok szeretett adtatok, a szüleim helyett, és nagyon türelmesek voltatok hozzám! – töröltem le egy könnycseppet.
Lassan összeszedtem az összes ruhámat, cipőmet a nagy börőndbe.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Felemeltem, majd nagy nehezen elindultam a konyha irányába, ahonnan hangok szűrődtek ki. Kinyitottam az ajtót, majd beléptem.
- Oh, bocsánat a zavarásért, csak szólni akartam, hogy összeszedtem a cuccaimat és már indulok is. Nem akarok zavarni!
- Hova mész? – nézett rám Ashton, a többi fiúval együtt, akik itt voltak a múltkor is.
- Elköltözöm!
- Mi?! De miért? – kérdezte immáron már a zöldhajú.
- Ma lettem tizenhat.
- És, gondolkoztál azon, hogy hova mész?
- Nem!
- Nem szeretnél hozzánk beköltözni? Van egy üres szobánk, és ha kaptál már egy munkahelyet, beszállhatnál a számlák fizetésébe is.
- Nem, nem szeretnék zavarni! Megoldom egyedül is!
- Skacok tegye fel a kezét, akit zavarna, ha Ashley beköltözne hozzánk! – nézett a barátaira a fiú. Egyedül csak a szöszi tette fel a kezét. – Remek, akkor beköltözöl hozzánk! – emelte fel a böröndőmet.
- Nézzétek, ez nagyon kedves tőletek, de nem akarok zavarni! Most komolyan, kellek oda nektek? Hogy a lábatok alatt legyek?
- Igaza, van Alannek! – szólalt meg a szöszi.
- Ashley, de mindegy! – néztem rá.
- Na jó! Elegem van már a makacsságodból, az önzetlenségedből is! – szólalt meg Anne nővér. – Kérlek fogadd el az ajánlatukat! – nézett mélyen a szemembe. – Ha nem magadért, akkor legalább értem. Olyan, mintha a lányom lennél. Sokkal nyugodtabb lennék! Ők nagyon kedves fiatalemberek, tudom, hogy vigyáznának rád! – mutatott a fiúkra. – Kérlek!
- Na jó, legyen! – adtam be a derekam.
- Remek! – fogta meg a böröndőm Ashton és már indult is ki. Még hátranéztem utoljára, majd elindultam, onnan, ahol a gyerekkorom egy részét leéltem.
Most, hogy végre betöltöttem a tizenhatot és sorsomra engedtek, mi lesz velem? Boldogulni fogok? Lesznek barátaim? Szeretni fognak? Sikerül beilleszkednem? El fognak ítélni azért, mert én egy kicsit más vagyok? Elég erős leszek, hogy legyőzzem az előttem álló akadályokat, és boldog lehessek?
A tisztánlátás azt jelenti, hogy nem vagy belekeveredve a világba. Nem azonosulsz semmivel - csak nézed. Felülről. Kívülről. Személytelenül. Mintha nem is te lennél. Nézed, mint magasból egy tájat, utazásod térképét; látod, hol vannak a múltadból eredő ösvények, hol tornyosulnak előtted az akadályok, a veszélyes csapdák, és fölismered sorsod rejtett összefüggéseit.
