- Ashley, te miért szeretsz táncolni?
- Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni! A tánc a testem! A tánc a lelkem könnye és öröme! A tánc az álmom és a valóságom! A tánc az ébredésem! A tánc az út önmagamhoz! A tánc a megnyugvás és p...
Nagy nehezen rájöttem, hogy egy kanapén fekszem, valakivel. Magam alá nézek, ahol megpillantom a szőke, kocós hajú srácot.
Karjait szorosan derekam köré fonta. Megpróbáltam lefejteni magamról, de ezzel azt értem el, hogy mocorogni kezdett az alvó srác.
- Mhm! – morgott egyett. – Jó reggelt! - szólalt meg rekedt hangon, még mindig csukott szemmel.
- Jobbat! – motyogtam. Hírtelen megmozdult alattam. – Áú! – szisszentem fel. – Nyugodtabban! Szétrobban a fejem!
- Nocsak, nocsak! Már kora reggel hisztisek vagyunk? – fordított maga alá és mélyen a szemembe nézett.
- És ha igen? – nyújtottam ki rá a nyelvem. Gyors mozdulattal vezérelve utána kapott és megharapta. A nyelvharapásból csók lett.
Lábaimmal szorosan öleltem át csípőjét. Az egyik kezem a melkasán pihent, míg a masik elveszlődőtt a dús, szőke hajkoronájában. Kissé meghúztam hajszálait, amit morgással jutalmazott meg.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A jobb kezével támaszkodott meg a fejem fölött, míg a bal kezével a hasamat simogatta.
- Mhm, milyen jó lenne minden reggel így ébredni. – motyogta a számba.
- Tessék? Nem értettem. – szakítottam meg a csókot.
- Azt kérdeztem, hogy van már ötleted, hogy ma mit fogunk csinálni a többiekkel? – válaszolt a kérdésemre. Akkor rosszul hallottam. De mondjuk miért is tetszenék neki, vagy ő nekem? Hülye gondolatok, Ashley! Térj vissza a földre!
- Elöszőr is, rendet kéne csinálni! Másodszor meg kurvára szükségem van egy fájdalomcsillapítóra!
- Mióta beszélsz te így? Még egy hónapja se laksz nálluk, de már kétszer berúgtál, buliztál és még csúnyán is beszélsz.
- Nem is voltam részeg!– adtam be a kamu durcát. – Egyszer sem!
- Na persze! Higyjem is el?!
- Igen! Amugy is, ez a ti hibátok! Belevisztek minden rosszba!
- Oh, igen? Na hadd csak el! Maeste tényleg bele fogunk vinni a rosszba! – kaccsintott.
Hiába kérdeztem meg tőle ezerszer is, hogy mit talált ki, nem mondott semmit. Kezdett már megijeszteni.
Mit találhatott ki?
*Később*
- Elmondanátok végre, hogy mit keresünk egy olyan helyen, ahol még a patkány sem jár? – kérdeztem.
- Nem akarom megtudni! – fontam magam köré a karjaimat, ezzel is melegítve magamat. Én hülye, ilyen hidegben egy szál rövidnadrágot és egy majót kaptam fel magamra.
- Fázol? – ölelt át hátulról Luke. Kissé megijedtem. A forró leheletét éreztem a nyakamon.
- Kicsit! – vallottam be szégyenkezve, miközben a földet pásztáztam.
- Tessék! – vette le a pulcsiját és a kezembe adta.
- Nem, meg fogsz fázni!
- Nem én jöttem ki egy szál semmiben. – oltott le játékosan. A fejem már kezdett a paradicsomra hasonlítani. – Muszáj, ilyen kicseszett ártatlannak lenni? Kurvára beindít. – súgta a fülembe. Kissé éltávolódott, mélyen a szemembe nézett, majd előre sietett. Amikor már jó pár lépésnyire volt tőlem, beleszagoltam a pulcsiba. Olyan jó illata van, a francba is!
- Na mi van csaje? – ugrott mellém Lexi, akivel az utóbbi időben nagyon jóba lettem. Majdnem egész nap együtt lógunk. – Együtt vagytok?
- Hogy mi?! – kurjantottam csodálkozásomban. – Soha a büdös életbe nem jönnék vele össze! – mutattam Lukera, aki minket pásztázott a nagy hangzavar miatt.
- Majd meglátjuk! – kaccsintott rám magabiztosan.
- SOHAAAAA! – mondtam a kelleténél kicsit hangosabban, amire hátrafordultak a srácok, Drexxel együtt.
Kicsit elmerültem a gondolataimban. Csak mentem előre, előre a fekete messzeségbe.
- Ashley! - kiáltott Ashton, majd hozzám sietett. – Mi a baj? – nézett rám aggodóan. Intettem a fejemmel, hogy semmi. – Testileg itt vagy, de lelkileg? Miért van az az érzésem, hogy több millió kilométerre vagy tőlünk?
- Rosszak a megérzéseid. Semmi bajom nincs! –mosolyogtam rá biztatóan.
- Biztos?
- Persze! – öleltem meg hosszasan, ezzel is megnyugtatni. – Megyünk? – néztem rá. Bólíntott.
- Na neeee! Grefitizni fogunk? – néztem rájuk hitetlenkedve.
- Azta, leesett! – válaszolt Luke flegmán .
Nekiáltunk különböző ábrákat festeni. Nagyon élveztem, kissé felszabadultabban éreztem magamat. Le tudtam adni minden feszültséget, a haverokkal.
Idő közben sokat kacagtunk, hülyéskedtünk. Eléggé nagy hangzavart csaptunk.
- Zsarúk! Futááás! – üvöltötte Drex.
Mindenki fejét veszve szaladt el, csak én álltam ott, mint egy rakás szar. Teljesen le voltam fagyva, nem tudtam mit csináljak ilyenkor. Soha nem voltam ilyen helyzetben.
- Gyere! – fogta meg Luke a kezem és húzott maga után. Eléggé sokat kellet szaladnunk, ahhoz, hogy lerázzuk őket. Egy helyi kisparkban álltunk meg. A fiúk gyorsan lelökték magukat a padra, hog kifujhassák magukat.
- Miért van az az érzésem, hogy nem elöszőr szaladtok zsarúk elől?
- Mert nem ez volt az első alkalom?! – kérdezte Mike is.
A lábaim reszkedtek a sok szaladástól. Leakartam ülni a földre, de Luke megfogta a kezemet és az ölébe húzott.
- Köszönöm! – akartam nyomni egy puszit az arcára, de mellé sikerült. A fejét hírtelen felém fordította, minek következtében a puszi a száján " landolt" . Győztes mosolyt küldött felém.
Az egyik kezét végigsimította a hátgerincem mentén, míg a másikkal megtartott. A nyakába fúrtam az arcom, miközben átöleltem a derekát.
